Tovább zuhan a születésszám

  • narancs.hu
  • 2023. július 28.

Belpol

Nem túl kecsegtető demográfiai adatok érkeztek. Házasodni sem akarnak a magyarok. 

11 százalékkal zuhant a születésszám idén júniusban az egy évvel korábbihoz képest – írja a Központi Statisztikai Hivatal közleménye nyomán a hvg.hu

Ebben a hónapban 7234 gyerek született, 921-gyel kevesebb, mint egy évvel ezelőtt.

Az elmúlt 12 hónapban összesítve 2510-zel csökkent a születésszám,

88 354 gyerek született tavaly július és idén június között.

Júniusban 9218-an haltak meg, 715-tel kevesebben, mint egy évvel korábban. Tizenkét hónap alatt 131 513 halálozás történt, 12 699-cel kevesebb, mint az azt megelőző egy évben.

Tehát amíg a halálozások száma is csökken, addig a házasságkötések száma meredeken zuhan. Júniusban 5736 házasságot kötöttek, 1418-cal, vagyis ötödével kevesebbet, mint 2022 júniusában. Az elmúlt 12 hónapban is szinte pontosan ugyanilyen arányban esett vissza a házasodási kedv: 55 189 pár házasodott össze, ami 21 százalékos csökkenést jelent egy év alatt.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.