A házat, ahol a tragédia történt, eladták. A kétszintes épület közvetlenül a templom mellett, a Fő utcában üresen áll, csak a szemetes van csordultig. A ruhaszárító kötélen ócska tornacipő lóg, a kútnál, ahol a holttestet megtalálták. Ezenkívül semmi más nem utal arra, hogy két hónappal ezelőtt itt egy család élt. Már ha életnek lehet nevezni mindazt, ami a házban történt az elmúlt két évben.
Amikor Kozmáék összeházasodtak, az asszonynak már volt egy fogyatékos fia ismeretlen apától. A Little-kóros, vízfejű és enyhén mozgáskorlátozott Zoltánt a férj, Kozma József a nevére íratta, és sajátjaként szerette. A házasságból még három egészséges gyermek született, egy fiú és két lány. Több mint tízéves együttélés után azonban Kozma József és felesége kapcsolata megromlott, elváltak, a házat két részre osztották; a férfi fiával a felső szinten, az asszony a két kislánnyal és Zoltánnal az alsó szinten lakott. Ettől kezdve Zoltán eltűnt a világ szeme elől.
"Két év alatt egyszer sem fordult elő, hogy az asszony kihozta volna a kertbe azt a szegény gyereket. Azt láttuk csak, hogy a fiú bent ül a szobában, aztán már azt sem. Szegénykém akkor talán már ülni sem tudott, csak feküdni. A férfit meg nem engedte be hozzá, a Jóska egyszer bevitt a gyereknek valami ennivalót, erre feljelentette magánlaksértésért a jegyzőnél", emlékszik vissza a szomszéd, aki "álmában sem gondolta volna", hogy ilyesmi megtörténhet. "Hallottuk az asszony kiabálását, hogy >>úgyis meg fogsz dögölni<<, de hát a Zolika nem válaszolt soha, nem mondott az semmit. Pedig az a fiú nem ártott senkinek. Mindenki szerette, még a gyerekek se csúfolták, pedig tudja, hogy van ez. Egyedül az anyja, az nem törődött vele, haragudott rá, mert beteg volt. De ha ekkora terhet okozott neki, miért nem adta be az intézetbe? Senki nem nézett volna rá rossz szemmel. Előfordul ilyesmi. Az időseket is szociális otthonba adják, ha képtelenek ápolni. Talán a pénz miatt volt minden? Hogy a Zolika után kapott valamennyit? Isten tudja."
Mindenre azt mondta: "igen"
Kozma József, a nevelőapa, testvéréhez költözött a szomszédos Nemesboldogasszonyfára, noha vásárolt már egy új házat húsz kilométerre innen. Azt mondja, azért nem mennek még oda, hogy tizenhárom éves fia, Zsolt Alsópáhokon fejezhesse be az iskolát. A férfi indulatok nélkül, megrendülten emlékszik vissza a tragédia előzményeire. "Miután határozat született arról, hogy a volt feleségemé a ház alsó szintje, enyém pedig a felső, nekem hozzájuk nem volt bejárásom. A zárat kicseréltette, és amikor a Zolikát látni akartam, amikor vittem neki ennivalót, feljelentett. 1998-ban már odáig fajultak a dolgok, hogy csak a fiunk mehetett le hozzájuk, ő tájékoztatott a Zolika hogylétéről is. A Zsolti mesélte, milyen szörnyű körülmények között él szegény, hogy piszkos, büdös. Elmentem a gyámhivatalhoz, hogy a gyermek mozgássérült, ápolásra szorul, segítsenek, de a bejelentésemet semmibe se vették. Az mondták, mivel felnőttkorú, az ügy nem rájuk tartozik. Utána elmentem a polgármesteri hivatalba, és a jegyző úr meg az orvos akkor jött ki. Kaptam egy orvosi szakvéleményt, meg a jegyző úrtól egy papírt, aztán ezzel el is lett intézve a dolog. De nem akarok én vádaskodni."
Alsópáhok jegyzője és a háziorvos Kozma József bejelentését követően egy hónappal, 1998. július 18-án végzett környezettanulmányt a ház alsó szintjén, ahol Zoltán tartózkodott. Megállapították, hogy a szoba piszkos, rendetlen, mennyezeti világítása nincs, csak hősugárzóval fűthető, a padozat szőnyegekkel fedett hidegburkolat, és itt történik a WC-használat is. Kozma Zoltán akkor már saját erejéből fél métert sem tudott megtenni, ruhája koszos volt, bőrén és körmein látszott, hogy nem fürdetik rendszeresen. Táplálkozásával kapcsolatban a fiú elmondta, hogy vizet és kenyeret kap, néha szalámit. Az is kiderült, hogy gyógyszereit rendszertelenül szedi. A környezettanulmányt 1998 szeptemberében küldték meg Kozma Józsefnek, és arról tájékoztatták, hogy indokolt lenne Zoltán speciális otthonban való elhelyezése.
Csakhogy ehhez a fiú aláírása kellett volna, mivel nem állt gondnokság alatt. A jegyző azonban nem kezdeményezte a fiú gondnokság alá helyezését, mert úgy gondolta, ez egy "hosszadalmas eljárás, és úgyis az anyát jelölik ki". Egy éven keresztül Kozma Zoltán ügyében semmilyen hivatalos lépés nem történt, csak a várakozás, hogy megérkezik a fiú által aláírt elhelyezési kérelem, noha a környezettanulmány során az is világossá vált, hogy az anya nagymértékben befolyásolja fiát. Zoltán minden kérdésre igen választ adott: arra is, hogy jól érzi-e magát otthon, és arra is, hogy elmenne-e az intézetbe. A házat ezután "hivatalos személyek" (akkor is a rendőrök) legközelebb már csak 1999. augusztus 5-én keresték fel, amikor Kozma József - miután fia jelezte neki, hogy mostohatestvére nincsen a szobájában - bejelentette Zoltán eltűnését.
A "faramuci helyzet"
A szomszéd szerint "az az asszony hülyét csinált az egész rendőrségből, azok meg napokig hittek neki. Először azzal jött, hogy neki állampolgári jogai vannak, és be se engedte őket, aztán azzal, hogy Egerszegen van a gyerek, a kórházban. Persze nem volt ott. Összevissza beszélt, a végén már azt mondta, hogy Tomajon van a Zoli, a keresztanyjánál. Beültek a rendőrkocsiba, aztán mire odaértek, kiderült, azt se tudja, hol laknak a keresztszülők. Na, akkor kezdték el igazából keresni, de nem találtak semmit, és végül hazamentek. Ha a Jóskáék nem nézik meg újból a kutat, a Zolika rákerült volna a listájukra, aztán annyi."
Kozma József augusztus 7-én találta meg Zoltán holttestét a használaton kívüli kútban. "A rendőrök már elmentek, de mi azért tovább kerestük. Azt mondja az ismerősöm, nézzük meg még egyszer a kútnál. Mondom neki, tízszer megnézték már, minek tizenegyedszer? De az egyik fedőlap olyan furcsán volt elmozdítva. Felvettük a követ, és akkor láttuk meg, hogy ott van bent a hintaágynak a szivacsa, pedig amikor a rendőrök nézték, nem volt ott. Kértünk a szomszédtól stekklámpát, bevilágítottunk, és akkor láttam meg a Zolika fejének egy részét a matracok között."
Az alig húszkilós holttestet a tűzoltók emelték ki a használaton kívüli kútból, az anyát pedig elvitték a rendőrök. Nem tagadta, hogy ő dobta bele, de miután megállapították, hogy a test csak a halál beállta után került a kútba, hetvenkét óra után szabadon engedték. Az asszony a két kislánnyal együtt előbb Alsópáhoktól ötven kilométerre, egy ismerőséhez költözött, de miután ott megtudták, mit tett, elküldték. Visszatért a faluba, igaz, csak rövid időre. Miután a házat sikerült eladni, új házat vásárolt egy másik faluban, és a kislányokkal együtt elköltözött véglegesen. Állítólag az "éj leple alatt, hogy senki se lássa".
Völgyi Ferenc, a Zala Megyei Rendőrkapitányság sajtóreferense a következőket mondja: "Emberölés alapos gyanújának bűntette miatt folytatjuk az eljárást. Feltételezhető, de még nem bizonyított, hogy az anya elmulasztott a gyerek gondozásával kapcsolatban bizonyos dolgokat, ami a fiú halálához vezetett. Hangsúlyozom, ez egyelőre csak feltételezhető. A gyanúsított most szabadlábon van, mivel ebben az esetben pillanatnyilag semmi nem indokolja az őrizetbe vételt vagy az előzetes letartóztatást, ugyanis nem áll fenn annak a veszélye, hogy az anya esetleg kárt tehet gyerekeiben. Azért is el kellett engednünk, mert itt van az a faramuci helyzet, hogy a két gyerek ott marad egyedül."
A sajtóreferens szavainak hátterében minden bizonnyal az az újabb környezettanulmány áll, ami a tragédiát követően született. Kozma József ugyanis ekkor a keszthelyi gyámhivataltól a két kislány azonnali elhelyezését kérte. A környezettanulmányt ismét Alsópáhok jegyzője készítette el a Hévízi Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálattal közösen, és megállapították, hogy nincsenek olyan körülmények, amelyek indokolnák ezt a lépést. A gyermekek mellé családgondozót jelöltek ki, és kérték az alapellátás biztosítását. Az előzményeket, valamint azt, hogy az anyát milyen súlyos bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják, nem vették figyelembe.
Harminc napon belül
Az anyát nem találjuk, Alsópáhok jegyzője nem nyilatkozik, de a polgármester Lázár László sem szívesen beszél a történtekről. "Az itt élőkre negatív hatással volt ez az esemény, megrázta a lakosságot, hiszen ilyen szörnyűség még nem volt a faluban. De túlzás azt állítani, amit az újságok írtak, hogy lincshangulat alakult volna ki Alsópáhokon. Úgy gondolom, akkor beszélhetünk lincshangulatról, ha esetleg emberek összejönnek spontán, nagyobb tömegben, és valaki ellen irányuló cselekményt akarnak végrehajtani. Ilyen pedig nem volt. Egyébként pedig több okból sem kívánok ezzel kapcsolatban nyilatkozni. A tavalyi környezettanulmány elkészítése idején nem én voltam a polgármester. Másrészt mindenképpen meg akarom várni a vizsgálóbiztos jelentését. Csak annyit mondhatok, a jegyző úr ellen fegyelmi eljárás indul. November 10-én lesz a testületi ülés, akkor kerül kijelölésre a vizsgálóbiztos, és mivel magas beosztású köztisztviselőről van szó, ezért a képviselő-testület fogja alkotni a fegyelmi tanácsot. A vizsgálóbiztosnak tizenöt nap áll a rendelkezésére, hogy elkészítse a jelentését, ezt követően ül össze a fegyelmi tanács, és hoz határozatot."
Az valószínűleg már soha nem fog kiderülni, hogy az önkormányzat fegyelmi tanácsa akkor is megalakul-e, ha erről az esetről nem szerez tudomást egy tévéműsorból Gönczöl Katalin, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, aki vizsgálatot indított az ügyben. Gönczöl Katalin október 20-án kelt jelentésében megállapította: "a jegyző azzal, hogy nem tette meg a szükséges és lehetséges intézkedéseket, megsértette az államigazgatási eljárási törvényben megfogalmazott alapelveket", ezért az ombudsman kezdeményezte, hogy "Alsópáhok képviselő-testülete tisztázza a jegyző felelősségét a gondnokság alá helyezési eljárás elmulasztása és amiatt, hogy a környezettanulmányt követően semmilyen intézkedést nem tett". Emellett Gönczöl Katalin felkérte a Zala Megyei Gyámhivatal vezetőjét, hogy vizsgálja meg, "elegendő-e az anyánál élő kiskorúak védelme érdekében csak az alapellátás, nem indokolt-e védelembe vételük elrendelése."
A gyámhivatal illetékesétől csupán azt tudtuk meg, hogy a vizsgálat lefolytatására harminc nap áll a rendelkezésükre, konkrét válaszokkal csak ezután szolgálhatnak.
Kozma József viszont nem várja meg a vizsgálat végét, a nyomozás befejezését, bírósághoz fordult. "Azok után, ami történt, hogy a jegyző úr azt írta, a lányok nincsenek közvetlen veszélyben, az anyjuk el tudja látni őket, meg hogy a gyámhatóságnál a fülük botját sem mozdították, úgy döntöttem, perújrafelvételt kérek a gyermekelhelyezésről. Különben meg, ha az országgyűlési biztos nem kezdeményez vizsgálatot, akkor azt hiszem, ezt az egészet szépen elsimították volna. Az egerszegi rendőrök is csak ezután kezdtek el megint dolgozni. Mondtam a nyomozónak, aki korábban is kint volt, hogy ha nincs a felhajtás, már régen lezárták volna az ügyet. Erre azt mondta, hogy megbilincseltet és elvitet. De engem nem bilincselhet meg. Ha fájó pontot érintettem, akkor nagyon sajnálom."
Legát Tibor
