Kisebb katasztrófaturizmus alakult ki Bonyhád határában az L. Simon László által elfedésre ítélt középkori templom körül. Érkezésünkkor két család szelfizett a romokkal, és öt percen belül két újabb társaság érkezett. Volt, aki átutazóban állt meg a 6-os út mellett, de leginkább helyiek, környékbeliek akarták megnézni a feltárt és hamarosan ismét föld alá kerülő középkori falakat – és mindannyian úgy gondolták, kár betemetni azokat.
Csak a gond
Adva van egy látnivalókban, történelmi emlékekben szűkölködő kisváros Tolna megyében, amelynek a külterületén, a helyi Tesco parkolójától néhány lépésnyire egy elkerülő út építése közben középkori templom romjaira bukkantak a régészek. Az épületet a 16. században a törökök pusztíthatták el. A feltárás során kirajzolódott a templom alaprajza, és 80 centiméter magas falak is előkerültek. Az egykori járószint a lábazat magasságáig tele volt a födém késő gótikus hálóboltozatának maradványaival, és a lezuhant fakarzat megszenesedett pallóinak a maradványai is látszottak – mintha csak most végeztek volna vele Szulejmán katonái. A zárókövekből és ívindításokból rekonstruálni lehet, hogyan is nézett ki egykor az épület. A mellékoltárok között pedig egy sír is előkerült; az erős csontozatú, megtermett személy feltehetően a templom alapítója vagy annak családtagja lehetett, mellette egy 1442–1444 között vert érmét találtak – egyebek mellett ez olvasható a régészek által az interneten is publikált A völgységi „Pompei” előzetes kutatása c. tanulmányban. A nagyképűnek tűnő cím azért lehet helytálló – mint azt az ásatás vezetőjétől, Szabó Gézától, a szekszárdi Wosinsky Mór megyei hatókörű múzeum régészétől megtudtuk –, mert a felgyújtott, lerombolt templomra zúduló lösz, akár a dél-itáliai római várost az aláhulló vulkáni hamu, jó minőségben konzerválta.
Azt gondolnánk, hogy az önkormányzat, vállalva a pluszköltséget, áttervezteti, és pár méterrel odébb építi meg az állami forrásokból megvalósuló utat. Vagy legalább – módosítva az úgysem tartható október végi átadást – alaposan feltárja az objektumot, hogy megismerje nemcsak a templomot, hanem a régóta keresett középkori város központját is. Szabó Géza – aki október 1-jén találta a leletet – azt szerette volna, hogy belátható időn belül teljes egészében feltárhassa és bemutathatóvá tehesse Bonyhád egyetlen középkori emlékét. Az itt lelt és száz évvel a pusztulás előtt vert pénzérméből és az írott forrásokból ugyanis arra következtetnek, hogy a templomnak korábbi, akár Árpád-kori építési szakaszai is lehettek. Ám ezt a munkát hét nap alatt – ennyi időt kaptak a feltárásra – nem lehetett elvégezni. Az ügyben illetékes kormányhivatal, a Szekszárdi Járási Hivatal Építésügyi és Örökségvédelmi Osztályának utasítása szerint a régészeknek csak az előzetes régészeti kutatásra van jogosítványuk, nem is szabad a 16. századi pusztulási időszak rétegeinél mélyebbre ásni – mondja Szabó Géza. A hivatal döntött arról is, hogy az emléket vissza kell temetni, vagy ahogyan a régészek mondják, el kell fedni. A hivatal kérdésünkre nem indokolta meg határozatát.
A Magyar Régész Szövetség (MRSZ) elnöksége viszont úgy látja, hogy „az előkerült középkori emlék nemcsak Bonyhád közösségének, de az egész nemzet múltjának és kulturális örökségének egy kivételes állapotban megmaradt darabja, melynek megóvása és védelme közérdek”. A szervezet olyan kompromisszumos megoldást tartana jónak, amely biztosítja az emlékek használatát és jövőbeli kutathatóságát, bemutatását. Lassányi Gábor, az MRSZ elnöke szerint „nem vagyunk olyan gazdagok középkori emlékekben, hogy lemondhassunk ennek a templomnak a megismeréséről”. Az alapvető jogok biztosa és helyettese, a jövő nemzedékek szószólója is állást foglalt a rom megóvásáért. A nemzeti kulturális örökség kiemelt fontosságú emlékének tartják, és kérik, hogy az önkormányzat keressen más megoldást az elkerülő út megépítésére. Az MSZP is beszállt, és egyenesen „templomrombolásról” beszélt.
Hárítanak
Ám helyben nem tűnik fontosnak a dolog. Bonyhád polgármestere, a fideszes Filóné Ferencz Ibolya az MTI-nek úgy nyilatkozott, hogy a helyi önkormányzatnak nincs sem jogi lehetősége, sem döntési kompetenciája a templommal kapcsolatban. Ez nem igaz: ha egy város a saját területén, a saját beruházása során előkerült leletet a helyszínen bemutathatóvá akar tenni, azt senki és semmi nem tiltja abban az esetben, ha az nem jár a régészeti objektum veszélyeztetésével. Semmi mást nem kellett volna tenni, mint a feltárást végző Wosinsky Mór múzeumnak megfellebbezni a járási hivatal döntését. Ódor János igazgató szerint azért nem fellebbeztek, mert „az emlék elfedése bár nem ideális megoldás, de a folyamat visszafordítható, így később is kutatható marad”. Arra a kérdésre, miért nem lobbiztak a városnál, hogy bemutathatóvá váljék a templom, vagy legalább a tudományos kutatást befejezhessék, az igazgató a Narancsnak ezt válaszolta: „Az volt a feladatunk, hogy végezzük el a beruházás során előkerült lelet szükséges és elégséges vizsgálatát, és tegyünk javaslatot annak megtartására vonatkozóan.” Az örökségvédelmi hatóságnak küldött válaszukban le is írták, a lelet „országosan unikális, Tolna megyében egyedülálló, ezért megtartása javasolt”. Ez azonban csak azt jelenti, hogy ne dózerolják el, ugyanis a nemrég módosított örökségvédelmi törvény elvben erre is lehetőséget adna. Ódor szerint a lelet további sorsa nem tartozik az ő hatáskörükbe.
Az elfedést a polgármester is jó megoldásnak tartja. Lapunknak hangsúlyozta, ezzel megóvják a régészeti emléket. A teljes feltárás és a bemutatás azért sem lehetséges, mert a templom apszisa a 6-os út alatt van. Arra, hogy miért nem tervezték át a beruházást, hogy akár később folytatni lehessen a feltárást, nem kaptunk választ. Városházi forrásaink szerint ésszerűtlen volna egy olyan rom bemutatása, amelytől néhány centire forgalmas főút halad. Bár a polgármester nem válaszolt e kérdésünkre, úgy tudjuk, az önkormányzat megvizsgálta a 6-os út elmozdítását is: ez 700 millió és 1 milliárd forint közötti összegbe kerülne, és jórészt költségvetési forrásból kellene állni, hiszen a 6-os út állami tulajdon. Ez szerintük – vagy az államot képviselő Miniszterelnökség szerint – olyan magas költség, amennyit nem ér meg a városszéli templomrom.
Elfedni vagy nem elfedni?
A régészek egy része szerint csak akkor érdemes megmutathatóvá tenni egy ilyen emléket, ha azt a közösség akarja, hiszen fenntartása nagy terhet ró az önkormányzatra. Mások úgy vélik, az egész ügy L. Simon akciója volt, amivel meg akarja mutatni a szakmának, ki az úr a házban. Az örökségvédelmi ügyek ugyanis L. Simon államtitkárságához tartoznak, ő dönthetne a templom védelméről. Megint mások – bizonyos személyes szálakra – komplett összeesküvés-elméleteket építenek. Ami biztos: L. Simon leviharzott Bonyhádra, és kiosztotta a szakmát, mondván, „sok száz hasonló értékű alapot ismerünk, ezeknek a 99 százaléka nem látható”, és a bonyhádi templom nem képvisel akkora értéket, hogy a helyszínen érdemes legyen bemutatni.
Marosi Ernő akadémikus szerint „fel kell tárni és dokumentálni a leleteket, de ez esetben igaza van L. Simonnak, a térdig érő romokat értelmetlen bemutatni”. A neves művészettörténész ugyanakkor hozzáteszi, nem tudományos, inkább szociológiai jelentősége van az ügynek: egy többször megalázott, kifosztott szakma tiszteletre méltó tiltakozásáról van szó, és arról, hogy a kormány számára mennyire fontosak valójában a helyi történeti, identitásképző értékek. Török László akadémikus ellenben azt mondja, „régészként mindig aggodalommal figyeltem, amikor másod- vagy harmadrendű okok miatt elvész a nemzeti vagy az egyetemes múlt egy darabja”. A neves régész, ókortörténész az MTA Régészeti Bizottságának elnöke is, ám ebbéli minőségében nem nyilatkozhatott a sajtónak, ahogyan érvelése szerint a bizottságnak sincs módja a kérdésben nyilvánosan véleményt formálni. Más forrásból annyit tudunk, hogy a bizottság a Magyar Régész Szövetséggel együtt megvizsgálja az ügyet.
| Fejetlenség Az ügy rámutat a szétvert örökségvédelmi rendszer romló érdekérvényesítésére. Korábban az ilyen ügyekben a nagy önállósággal működő Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH), azon belül az ásatási bizottság döntött. A KÖH-öt a második Orbán-kormány megszüntette, a hatósági jogköröket a kormányhivatalokba helyezte, és így a járási hivatalokra lehet tolni a döntés felelősségét. (Erről lásd: Újból összerakták, Magyar Narancs, 2014. szeptember 11.) A KÖH utódszervezeténél, a Forster Központnál ma már nincsenek hatósági jogosítványok. És nem is nyilvánítana véleményt szabadon, az élén ugyanis Az elfedés fogalma egyébként – nagy vitákat kiváltva – a 2011. november 15-én elfogadott törvénymódosítással került a kulturális örökség védelméről szóló törvénybe. A törvényalkotók arra gondoltak, hogy a költséges és időigényes feltárások helyett esetenként lehetséges az egyes régészeti lelőhelyek lefedése, az azok fölé való építkezés. A törvény kimondja, hogy az eljárás a lelőhely fizikai állapotromlását nem eredményezheti, de nem határozza meg a pontos paramétereket. A régészek tartanak e módszertől, nehéz ugyanis megmondani, hogy milyen műszaki megoldás garantálja a leletek sértetlenségét. Ennek ellenére sok helyütt, például Perkátánál a 62-es út vagy az M6-os autópálya alatt is betonoztak le romokat – miközben arra is van példa, például az M7 mellett, hogy bemutathatóvá tették az út mellett feltárt objektumot. |
