Tüntetéssorozat az egészségügyben:Tömegterápia

szerző
- kr -
publikálva
2000/50. (12. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

és közgyűjteményi dolgozó álldogált az EDDSZ Nádor utca 45. szám alatti székháza előtt, szelíden néztek felfelé, kezeikben több ezer világoskék héliumlufi. Sütött a nap, trilláztak

és közgyűjteményi dolgozó álldogált az EDDSZ Nádor utca 45. szám alatti székháza előtt, szelíden néztek felfelé, kezeikben több ezer világoskék héliumlufi. Sütött a nap, trilláztak a madarak, és rajtuk kívül egy lélek sem volt a környéken.Az első emeleti erkélyről Cser Ágnes, az Egészségügyben Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (EDDSZ) elnöke és különböző szakszervezetis nénik követeltek több bért, nagyobb megbecsülést a kormánytól. Legalább húszpontos volt a követelés. Ezt onnan tudom, hogy a Bölcsődei Dolgozók Szakszervezetének vezetője kedves hangon éppen a tizenhetedik pontot követelte, amikor rájöttem, hogy az előző tizenhat pontra egyáltalán nem figyeltem, holott egyfolytában az erkélyt néztem. A tizenhetedik és a többi pedig, gondolom, már a követelések utolsó, "szakmaibb" szegmenséhez tartozhatott, mert- hogy mindenféle átcsoportosításokról, költségvetési keretekről meg visszamenőleges rendezésről szólt. De hiába csűrnénk-csavarnánk is a dolgot, a lényeg az, hogy méltánytalanul keveset keresnek például a kórházakban és a rendelőkben dolgozó emberek, noha előbb-utóbb mindenki megfordul a kezeik között - legalább kétszer az életben.

Ehhez képest szelíden, szinte naivan tüntettek a dolgozók. A vérmesebb alkatú hangadók "Ez már Európa?" feliratú táblákkal vétették észre magukat, de volt, aki egyszerre tíz lufit tartott a kezében. Amikor Cser Ágnes papírjából azt olvasta, hogy a közgyűjteményi-óvodai dolgozók az utolsó, az egészségügyiek meg az utolsó előtti helyen állnak az országos bérlistán, még hördült is egyet a tömeg.

A délelőtt legfelfokozottabb pillanatai ezzel szemben akkor voltak, amikor a hangszórókból felcsendült a Queen dala, s a "We were rock you"-ra többen lég-gitározásba kezdtek. Cser Ágnes erre hosszú, fekete köntösben a menet élére penderült, és határozottan elindult a petíciót átadni valakinek a Parlamentben. Ám a tüntetők sem hezitáltak sokat, azonnal elindultak ők is az Országház felé, ami mintegy száz-százötven méternyire lehetett tőlük, és alakját a ragyogó időjárásnak köszönhetően egészen jól ki lehetett venni. Ott felsorakoztak a főbejárat előtt, és vártak, mivel Cser Ágnes bement a Parlamentbe, és húsz percig ki sem jött onnan.

Ez idő alatt zajlott le a tüntetés egyetlen verbális atrocitása, mikor is egy bőrdzsekis polgár zsebre dugott kézzel a villamossínekről odaordított két tüntetőnek, hogy ha többet dolgoznának, többet is keresnének, és akkor járna a villamos, és nem kéne neki gyalogolnia.

Más hangos szó, káromkodás nem történt a Kossuth téren. A tömeg halkan, békésen duruzsolt magában, majd bátortalanul ujjongott egy kicsinykét, amikor Cser Ágnes kijött, és kezét a magasba emelte. Aztán elengedték kezükből az összes lufit, és percek alatt úgy eltűntek a térről, mintha ott sem lettek volna.

- kr -

Előny a fogadónál

Az egészségügyi dolgozók háromnapos akciójáról lényegében ugyanaz mondható, mint az elmúlt tíz év bármely hasonló megmozdulásáról.

Az ágazat dolgozói megalázóan alacsony béreik emelését követelve kimentek az utcára.

Az ágazat dolgozóit a megalázóan alacsony bérek emelésének követelésére hivatkozva, mindenekelőtt politikai megfontolásokból vitték ki az utcára.

Mindkét állítás igaz: a mindenkori ellenzék megható empátiával viseltetik az egészségügyiek szociális helyzete iránt; így tett a Fidesz 1994-1998 között, s így tesznek most a szocialisták is. A mindenkori kormánypártok ugyanakkor igen-igen gyorsan lehátrálnak az ellenzékben még oly vehemensen hangoztatott reformról, amely pedig elengedhetetlen feltétele például a normális bérviszonyok kialakulásának is: így tett az MSZP 1994-1998 között, s így tesz most a Fidesz is. Az egészségügy reformját a hazai politika sem kiköpni, sem lenyelni nem tudja, s így megy ez tíz év óta.

Az ok egyértelmű: a rendszer megújítása egyetlen kormányzati ciklus alatt nem végezhető el, másfelől viszont a reformok beindítása rövid távon olyan feszültségekkel járna, ami biztos, hogy az egészségügy alapjait megbolygatni merő kormány vereségéhez vezetne a következő választásokon.

Gógl Árpád nyugállományba készülő miniszter szerint a válság alapvető oka, hogy a rendszerből hiányzik ezermilliárd forint, amely összeg nagyjából az egészségügyre fordítható kétéves keretnek felel meg. A helyzet azonban az, hogy a jelenlegi struktúra tízszer ezermilliárd forinttól sem lenne jobb, mert az ágazat jelenlegi formájában rendkívül pazarló. És pazarlások alatt elsősorban nem is a társadalombiztosítás környékén evidenciának tekinthető lopásokat értjük - "egy fél nemzetgazdaságot csak nem lehet ellopni", fakadt ki egy javíthatatlanul optimista szakértő -, hanem például a párhuzamos szolgáltatásokat (külön "egészségügye" van például a MÁV-nak, belügynek), vagy azt, hogy a különböző egészségügyi lobbik (orvosok, gyógyszergyártók, beszállítók stb.) részérdekei a mindenkori kormányok számára előrébb való a rendszer megújításának az érdekeinél. (Ez utóbbi persze régóta így van: a létező szocializmus alatt például az urológia nem kérhetett olyat, amit ne kapott volna meg; és a szakterület kiugró finanszírozásának semmi más oka nem volt, mint a majdnem csak férfiakból álló Politikai Bizottság magas átlagéletkora. És ez bizony nem vicc.)

A pazarló struktúrához eddig egyetlen kormány sem mert érdemben hozzányúlni; ami nem csoda, hisz ez többek között kórházak bezárását eredményezné - ez látszólag és rövid távon a betegek érdekeit sértené, vagyis megannyi potenciális szavazóét -, továbbá gazdaságtalan terápiák, látványos, de semmire sem jó ún. "modellkísérletek" felszámolását, a gyógyszergyártók megregulázását jelentené - ami az egészségügy lobbijainak, vagyis megannyi potenciális szavazó közérzetét alapvetően meghatározó csoportjainak az érdekeit sértené.

Vagyis egyelőre marad minden a régiben. Az is többek között, hogy a hálapénzből és mondjuk a gyógyszergyárak orvoslátogatásaiból nem vagy alig részesülő ápolók, radiológusok vagy egyéb "szerencsétlen" profilú szakelemek időről időre kivonulnak majd az utcára, hogy tisztességes bért követeljenek. A dolgok jelenlegi állása szerint a következő években is látunk még ilyeneket.

- bi -

szerző
- kr -
publikálva
2000/50. (12. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra