Úgy jelentették be a gyárat Hatvanban, hogy a polgármesternek nem is szóltak róla

  • narancs.hu
  • 2025. január 15.

Belpol

Ráadásul a város a helyi iparűzési adóbevételből sem fog részesülni.

„Szijjártó Péter hétfőn jelentette be, hogy a kínai Xinzhi autóipari vállalat Hatvanba települ. Ez a hír minket is váratlanul ért, mivel Hatvannal senki sem egyeztetett erről” – közölte Horváth Richárd polgármester. Hozzátette: „Egy ilyen beruházást csak akkor tudunk támogatni, ha az a hatvaniak közössége számára hasznos és előremutató. Azonnal elkezdtük az információk gyűjtését, amiket eddig kizárólag a HIPA-Nemzeti Befektetési Ügynökségtől kaptunk.”

A polgármester összeszedte, amit eddig tud a gyárról: mint kiderült, Hatvanba gyakran érkezik kínai küldöttség beruházási szándékkal, és 2023-ban a Xinzhi képviselői is érdeklődtek személyesen. „A Xinzhi egy hatvani, állami tulajdonban lévő iparterületre építi gyárát. Ez egy 50 milliárd forintot meghaladó iparfejlesztés, amely során több mint 800 munkahely jön létre. Természetesen minden munkahelyteremtő beruházás üdvözölendő a városban, abban az esetben, ha az többségében a hatvaniaknak és a környékben élő honfitársainknak ad kedvező lehetőséget” – közölte Horváth.

A hatvani önkormányzat azonban nem fogja hasznát látni a gyárnak: a városnak a Xinzhi letelepülése a működésüktől számított második évtől jelentene iparűzési adóbevételt, de a kormány korábban úgy rendelkezett, hogy minden helyi iparűzési adó többlet az állami kasszába kerül. (Ez a Navracsics-féle Versenyképes Járások Program, amelyben természetesen Budapest jár a legrosszabbul, a többi településnek pedig saját bevételeiért kell pályázni – hátha kap.) „Így a gyár adóbefizetéséből keletkező összeg jelentős részét nem tudjuk közvetlenül Hatvan fejlesztésére fordítani” – panaszolta a polgármester.

Ellenben a gyár működéséből adódó forgalomnövekedést, környezeti terhelést a hatvaniaknak kell elviselniük. Horváth Richárd abban bízik, hogy legalább néhány főútvonal felújtásában, bővítésében számíthat az államra.

Szijjártó Péter hétfőn adta hírül, hogy a Xinzhi kínai autóipari vállalat mintegy ötvenmilliárd forint értékű beruházása „csaknem kilencszáz új munkahelyet teremt” Hatvanban, amely „tovább erősíti Magyarország pozícióját az elektromos járműipari átállás globális piacán”. Azt ígérte: a kínai cég a gyártás mellett komoly kutatás-fejlesztési tevékenységbe is kezd Magyarországon, és Hatvan „nemcsak egy komoly újabb gyártási kapacitást, hanem kifejezetten magas hozzáadott értékű, az innováció területén működő kutatás-fejlesztési kapacitást is magához tudott vonzani”. „Jó hír tehát Hatvannak, jó hír Hatvan környékének, jó hír Magyarországnak és a magyar gazdaságnak. Az esztendő jól kezdődik, 2025 sikeres éve lesz a magyar gazdaságnak.” Csak azt nem tudni, ha ez tényleg annyira jó hír, miért nem akarta róla tájékoztatni a helyi polgármestert.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.

Három méterrel a tenger szintje alatt

Április 13-a, hétfő reggel. Még csípős a tavasz, de lassan vége a fűtési szezonnak. Mindenhol kialvatlan emberek, a munkavégzés akadozik. Minden második ember csalódott. Elcsalódott, mondják, elcsalták! Többen szervezni kezdik a kivándorló bulikat. Mások csöndben csomagolnak.