Paczolay Péter hétfői bírává választása három okból is rendhagyó. Ez alkalommal nem volt sürgető "feltöltési kényszer" az Alkotmánybíróságnál, és a hagyományokkal szakítva nem várták meg a következő, júniusban aktuális üresedést sem, hogy párban jelöljenek. Minthogy Paczolaynak nincs direkt pártkötődése, az MSZP és a Fidesz nem egymásnak tett gesztust a megszavazásával, sokkal inkább a köztársasági elnöknek - az új bíró ugyanis Sólyom László régi bizalmasa.
Még egy okból szokatlan Paczolay Péter színre lépése: személyében olyasvalakivel bővült ugyanis az Alkotmánybíróság (AB), akinek kiérlelt álláspontja van az alkotmányelmélet alapkérdéseiről, ami a testület tagjainak többségéről - legalábbis ítéleteik ellentmondásossága alapján - nem mondható el. Szakmai hitelét éppen ezért nem is kérdőjelezte meg senki a bizottsági meghallgatáson, sőt valósággal körberajongták őt a kormány és az ellenzék képviselői. Ez azért meglepő, mert 2000 nyarától Mádl Ferenc volt köztársasági elnök jogi stábjának vezetője volt (formálisan hivatalvezető-helyettes), és többször is borsot tört mindkét oldal orra alá. Tavaly, amikor egy pillanatra úgy tűnt, hogy három új alkotmánybírát választ az Országgyűlés, felmerült az ő neve is. Akkor még az MSZP és a Fidesz is felváltva utasította vissza, hogy Paczolayt az ő jelöltjüknek tekintsék: baloldalinak túl jobbos, jobboldalinak túl balos volt.
Az ellenérzések hátterében
Mádl egyes döntései álltak, a volt államfő jogi tevékenységét ugyanis jórészt hozzá kötötte mindkét tábor. Bár ennek nem sok nyilvános jele volt, a Fidesz sem volt minden részletében elégedett Mádl Ferenc ténykedésével; a Fidesz-érában megvétózott lex Répássy fájt Orbánéknak talán a legjobban, de a mostani koalíció új kábítószertörvénye körüli mély államfői csöndet sem nézték jó szemmel. A szocialisták szintúgy a kormányzati munkájukat gáncsoló, tetemes mennyiségű Mádl-vétó miatt orroltak Paczolayra.
Megválasztásában másért is ellenérdekelt volt mind a bal-, mind a jobboldal. A most távozó Tersztyánszkyné személyében ugyanis egy "keményvonalas" konzervatív bíró hagyja el a testületet, ezért a Fidesznek nem jó üzlet mérsékeltebb figurával helyettesíteni őt. A baloldalnak is több érdeke fűződött volna ahhoz, hogy kivárják a júniust, amikor egy újabb jobboldali bíró távozik, és párosan beküldjenek egy jobb- és egy baloldali bírát, hisz így számukra kedvezőbbek lettek volna az erőviszonyok odabenn. (Amire már csak Bihari Mihály, a szocialisták által delegált AB-elnök "kétkapuzása" miatt is nagy szükségük volna. - Erről bővebben lásd: Székek és ellensúlyok, Magyar Narancs, 2005. november 10.) Az pedig, hogy a papíron 11 fős AB júniusig 10 fővel működik - és esetleg utána is marad egy feltöltetlen hely -, még nem a világ vége.
Se lépéskényszer, se jelentős párthátszél - akkor hát mi történhetett? Miért beszélhetett még maga Répássy Róbert is Paczolay bizottsági meghallgatásán rajongással ominózus projektjének valamikori megfúrójáról, és miért jó a szocialistáknak, ha eggyel kevesebb megbízható emberük visel talárt?
A történteket könnyebb megérteni, ha tudjuk: Paczolay 1990-től Sólyom László akkori AB-elnök főtanácsadójaként dolgozott (1996-tól az AB főtitkára lett), és jelenleg is a köztársasági elnök hivatalának a vezetője (s mindemellett egyetemi tanár Szegeden). Úgy tudjuk, Sólyom államfői tekintélyét latba vetve ajánlotta a pártok figyelmébe Paczolayt (formálisan a parlamenti frakciók egy-egy tagjából álló bizottság jelölte őt), akinek egyébként csak azért volt szüksége efféle ajánlásra, mert pártkötődései gyakorlatilag nincsenek. Ez utóbbinak köszönhető a manőver sikere is; az új bíróval szemben egyik oldalnak sem lehettek alapvető kifogásai.
Vérmérséklet dolga, hogy miként értékeljük mindezt. Az egyik olvasat szerint az alkotmányos intézmények feletti államfői őrködés legitim technikájáról van szó. Sólyom kijárta, hogy az AB teljes létszámmal működjön, a szakmai szempontokat messzemenőkig figyelembe véve (minthogy az AB összlétszáma páratlan, a feltöltés meg párosával szokott történni, egy "kakukktojás" beszavazása gyakorlatilag elkerülhetetlen volt). Egy kegyelmi pillanatra felfüggesztették a pártpolitikai acsarkodást a felek, és győzött a szakmai tekintély - így a Sólyomra nézve hízelgőbb értékelés. A kevésbé jóindulatú szerint viszont az egomán államfő káderpolitizálásba kezdett, és egy sunyi trükkel, a szakmaiságra és a pártokon felüliségre hivatkozva egy kriptokonzervatív tagot csempészett az AB-ba. Részint a régi ismeretségre tekintettel, részint pedig azért, mert Paczolay alkotmányjogi nézetei szinte tökéletes fedésben vannak az övéivel, és szeretett volna egy Sólyom-klónt látni a testületben, ha már nem lehet ott személyesen, hogy az általa teremtett hagyományokat folytassa. (Egyébiránt a velencei bizottságban is Paczolay örökölte Sólyom helyét.) Ráadásul mindezzel még
a testületen belüli erőviszonyokat
is megbolygatta; hisz egy Paczolay nélküli testületben - páros feltöltéssel számolva - 2007 áprilisa után egyértelmű lenne a baloldali bírák fölénye, így viszont (Bihari gesztusaival is kalkulálva) egy jóval kiegyenlítettebb helyzet várható. Mi több, jövő tavaszig Paczolay egyenesen döntnökké, a mérleg nyelvévé avanzsál.
Ezért érdemes hát felidéznünk nagy vonalakban, hogy miben is áll ez a Sólyom/Paczolay-féle mentalitás. Paczolay értékrendjét persze csak azon döntések alapján rekonstruálhatjuk, amelyek előkészítésében tudottan részt vett. Ezek szerint a szabadságjogok kérdésében liberálisnak tartható az új bíró, tehát vélhetően sosem írna alá egy a "kábulat jogával" érvelő papiruszt. Egyházi ügyekben viszont már egy fokkal konzervatívabb, az echte antiklerikalizmus távol áll tőle. Az egyház és az állam partnerségének gondolatát vallja, bár még mindig nem annyira fanatikusan egyházbarát, mint az utóbbi idők AB-je. (Mint emlékezetes, a Sólyom vezette AB védte meg az egyházi ingatlanok visszaadásának ötletét, mondván, hogy ezt az egyházak közhasznú tevékenysége indokolja, s ugyanezért nem jár vissza mindenkinek minden.)
Államszervezeti kérdésekben az 1989-90-es alkotmány feltétlen híve: a parlamentnek felelős, cselekvőképes kormány ideáját támogatja, amiből az is következik, hogy nem híve a köztársasági elnök nép általi választásának, a közvetlen demokráciának vagy az alkotmányi szintű függetlenséggel felruházott intézmények szaporításának. (A többségi demokratikus döntésektől csak az igazságszolgáltatás független, de a bíráskodás is csak az ítélkező tevékenységében - az igazgatásban már nem. Ez az ügyészség kormány alá rendelését is megengedő álláspont.) Tudható továbbá, hogy Paczolay szerint a közösségi jognak nincsen automatikusan elsőbbsége a nemzeti alkotmányokkal szemben, tehát szerinte az AB-nak jogában áll vizsgálni a ránk vonatkozó közösségi jogszabályok alkotmányosságát is. Új magyar alkotmányt - Sólyomhoz hasonlóan - nem tart szükségesnek, ezt bizottsági meghallgatásán is kifejtette.
Az imént felsorolt tézisek értékelését ugyanaz teszi nehézzé, ami Sólyom László gondolkodásmódjának minősítését is; nehéz egyértelműen elhelyezni a pártpolitikailag értett liberális-konzervatív tengelyen. Ezért Paczolayt vélhetően ugyanúgy kevesen fogják szeretni alkotmánybíróként, mint anno Sólyom Lászlót.
