Újabb jobboldali értelmiségi megy neki Orbánnak: Nem tudok a gyerekeim szemébe nézni, ha ezeket támogatom

  • narancs.hu
  • 2017. április 21.

Belpol

Nincs már olyan nap, amikor ne fordulna el valaki Orbántól.

A Szabad Pécs írta meg először, hogy most éppen az MTA matematikusa, a Rényi Alfréd Intézet tudományos munkatársa, Matolcsi Máté tett közzé nyílt levelet a Facebookon, melyet személyesen Orbán Viktornak címzett.

Matolcsi Máté

Matolcsi Máté

Fotó: YouTube

Ahogyan mi is megírtuk, az elmúlt napokban több konzervatív értelmiségi is jelezte aggodalmát, próbálta Orbánék értésére adni: egyáltalán nem jó irányba mennek a dolgok. Most megtette ezt Matolcsi Máté is:

Tisztelt Miniszterelnök úr!

Az elmúlt napokban több jobboldali értelmiségi és közéleti szereplő (Csaba László, Jeszenszky Géza, Király Miklós, Kovács Tamás, Lukácsi Katalin, Pósfai Gábor, Sólyom László, Ürge-Vorsatz Diána – névsorrendben) fogalmazta meg kritikáit, és fejezte ki aggodalmát a kormány legutóbbi intézkedéseivel kapcsolatban. Örülök, hogy ezek a kritikák ilyen nyíltan megfogalmazódtak, és most magam is csatlakozom hozzájuk, szintén erős jobboldali gyökerekkel rendelkező értelmiségiként. Kérem, hogy az alábbi sorok súlyát ítélje meg eszerint. Egyúttal remélem, hogy még sokaknak fog megjönni a kedve és mersze, hogy személyesen hallassák a hangjukat.

Levelemet rövidre fogva én csak két dologra kívánok reagálni Miniszterelnök úr vasárnapi rádióinterjújából.

Az első az, hogy „aki eddig rejtve volt, most napfényre került”. Nos, napfényre kerültem én is. Igaz, nem is mindig voltam rejtve, hiszen engem kergettek 2006-ban a lovas rendőrök, engem vízágyúztak 2007-ben az Oktogonnál, és most újra kint vagyok a téren (lövetés, ha kérhetem, most ne legyen, odáig már ne süllyedjünk). Napfényre került továbbá az a szintén tudós barátom is, aki annak idején, 2002-ben ezer kilométert autózott haza külföldről Miniszterelnök úr hívó szavára, hogy egyetlen szavazatot leadhasson a választáson (!). Most akkor már mi is a haza ellenségei vagyunk? Már mindenki ellenség? Higgye el, Miniszterelnök úr, egyikünket sem Soros György fizette le, egyszerűen csak kimentünk a térre tüntetni a CEU-törvény ellen. Meg a civiltörvény ellen. Mert legyen itt jobboldal vagy baloldal, ha odáig fajulnak a dolgok, hogy nem tudok a gyerekeim szemébe nézni, nem tudok a barátaim szemébe nézni, ha ezeket támogatom, akkor könnyű kitalálni, mi fog történni: elpártolok a Fidesztől. Ez ilyen egyszerű. És ahogy a fenti, nyilvánosságra került megszólalásokat elnézem, ezzel egyáltalán nem vagyok egyedül. És azon érdemes lenne elgondolkodnia Miniszterelnök úrnak, hogy ha a hátországát elveszíti, utána vajon meddig lehet még kormányozni? És érdemes-e?

A második az, hogy „magyar akadémikusok, tudósok, magyar egyetemeken tanító professzorok, tanárok nem azért lépnek föl, hogy az ő egyetemeik is megkapják azokat a jogokat, amiket Soros György egyeteme élvez Magyarországon, hanem amellett állnak ki, hogy Soros György megtarthassa a privilégiumait. Ennek nyilván van oka, majd még meg kell értenünk”. Ebben szeretnék konkrét segítséget nyújtani. Van a megértésnek egy legegyszerűbb módja: kérdezze meg, Miniszterelnök úr! Szívesen mondanám, hogy kérdezzen meg engem, de vannak nálam autentikusabb személyek is: kérdezze meg Lovász László MTA-elnököt, vagy Pálinkás József korábbi MTA-elnököt, vagy Freund Tamás agykutatót, vagy bárkit, akinek a szavában megbízik, és aki még el meri mondani az őszinte véleményét. És kérem, hogy ezt a tanácsomat ne vegye szurkálódásnak, hanem tekintse annak, aminek szánom: egy teljesen konstruktív javaslatnak. Mert talán hasznára válna ennek az országnak, ha több hiteles ember véleményét kérné ki Miniszterelnök úr. Sokkal többnek. (Kitérő: úgy általában hasznára válna az embereknek, ha jó szándékot feltételezve meghallgatnánk egymás véleményét – a háborús retorikát pedig mellőznénk.)

Miniszterelnök úr! Én mindig is szerettem ebben az országban élni. Minden ide köt. Csak kétszer lett igazán rossz kedvem: 2006–2007-ben, és most. Kérem, gondolkodjon el a fentieken.

Üdvözlettel,

Matolcsi Máté

matematikus, az MTA doktora

(via 444)

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.