Ungár Péter megelőzte a várható buzizást

  • narancs.hu
  • 2023. július 8.

Belpol

„Vannak, akik buzik. (...) Essünk túl rajta. Engedjük el.”

Tízpontos javaslatot tett közzé a Facebookon a Pride-hónap alkalmából Ungár Péter, az LMP társelnöke. 

Az ellenzéki politikus szerint az ilyenkor szokásos „kultúrharcos tematika a tetőfokára hág”, várható, hogy a Budapest Pride felvonulásról és a melegek életéről sokan el fogják mondani a véleményüket. Ungár azt írja, érdemes törekedni arra, hogy legalább alapvető kérdésekben elinduljon a közmegegyezés irányába a szexuális kisebbségekről szóló vita. 

A tíz pontban a politikus többek közt azt fejti ki, hogy ez a téma hisztériát vált ki, a valós súlyánál nagyobb figyelmet kap,  törzsi vita lett belőle, és ez az érintetteknek és másoknak sem jó. Jellemzőnek tartja, hogy a homofóbok bátornak gondolják magukat, holott nem bátorság a kormányzattal azonos véleményt vallani. 

Ungár leszögezi: „soha, senki még nem lett attól buzi, mert tizenhat évesen elolvasta a Pokolbéli víg napjaimat. A legrosszabb, ami történhetett egy tizenhat évessel a könyvtől, hogy megismeri a magyar történelem egy részét”.

Arra is kitér ugyanakkor, hogy „rengeteg dolog van Nyugaton az egész betűleves ideológiában, ami valóban problémás. Persze, ezt a Fidesz felnagyítja és felhasználja, attól még egészen értelmezhetetlen, hogy nyugati politikusok jelentős része nem tud arra kérdésre válaszolni, hogy hogyan definiáljuk azt, hogy nő”. Ungár Péter is azt gondolja, az emberek vagy férfiak, vagy nők, nem bináris emberek nem léteznek. Neki sem tetszik az, ahogyan az amerikai kultúra termékeiben megjelenik a szexuális kisebbségek ügye, sóhajtozni szokott, amikor minden filmben szemlátomást kötelező jelleggel felbukkan egy meleg szál.

Arról is ír, 2007-ben Nagy-Britaniában egy melegszervezet olyan szövegű plakátokat ragasztatott ki országszerte, hogy „Vannak, akik buzik. Legyél túl rajta.” (Some people are gay. Get Over it.) Ungár úgy gondolja, ez a helyes hozzáállás: „vannak, akik buzik. Senkinek sem adja ez ki az élete egészét, semmilyen szinten ez nem egy elsődlegesen fontos társadalmi kérdés. Essünk túl rajta. Engedjük el.”

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.