Ungár Péter megelőzte a várható buzizást

  • narancs.hu
  • 2023. július 8.

Belpol

„Vannak, akik buzik. (...) Essünk túl rajta. Engedjük el.”

Tízpontos javaslatot tett közzé a Facebookon a Pride-hónap alkalmából Ungár Péter, az LMP társelnöke. 

Az ellenzéki politikus szerint az ilyenkor szokásos „kultúrharcos tematika a tetőfokára hág”, várható, hogy a Budapest Pride felvonulásról és a melegek életéről sokan el fogják mondani a véleményüket. Ungár azt írja, érdemes törekedni arra, hogy legalább alapvető kérdésekben elinduljon a közmegegyezés irányába a szexuális kisebbségekről szóló vita. 

A tíz pontban a politikus többek közt azt fejti ki, hogy ez a téma hisztériát vált ki, a valós súlyánál nagyobb figyelmet kap,  törzsi vita lett belőle, és ez az érintetteknek és másoknak sem jó. Jellemzőnek tartja, hogy a homofóbok bátornak gondolják magukat, holott nem bátorság a kormányzattal azonos véleményt vallani. 

Ungár leszögezi: „soha, senki még nem lett attól buzi, mert tizenhat évesen elolvasta a Pokolbéli víg napjaimat. A legrosszabb, ami történhetett egy tizenhat évessel a könyvtől, hogy megismeri a magyar történelem egy részét”.

Arra is kitér ugyanakkor, hogy „rengeteg dolog van Nyugaton az egész betűleves ideológiában, ami valóban problémás. Persze, ezt a Fidesz felnagyítja és felhasználja, attól még egészen értelmezhetetlen, hogy nyugati politikusok jelentős része nem tud arra kérdésre válaszolni, hogy hogyan definiáljuk azt, hogy nő”. Ungár Péter is azt gondolja, az emberek vagy férfiak, vagy nők, nem bináris emberek nem léteznek. Neki sem tetszik az, ahogyan az amerikai kultúra termékeiben megjelenik a szexuális kisebbségek ügye, sóhajtozni szokott, amikor minden filmben szemlátomást kötelező jelleggel felbukkan egy meleg szál.

Arról is ír, 2007-ben Nagy-Britaniában egy melegszervezet olyan szövegű plakátokat ragasztatott ki országszerte, hogy „Vannak, akik buzik. Legyél túl rajta.” (Some people are gay. Get Over it.) Ungár úgy gondolja, ez a helyes hozzáállás: „vannak, akik buzik. Senkinek sem adja ez ki az élete egészét, semmilyen szinten ez nem egy elsődlegesen fontos társadalmi kérdés. Essünk túl rajta. Engedjük el.”

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.