Az ürömi Csókavár-bányában huszonkét éve sorsára hagyott, több mint hatvanezer tonnányi gázmasszát vizsgáló szakértők cianidot mutattak ki a bányaüreg alatti karsztvízben. A masszát ártalmatlanítani kellene, ám az ehhez szükséges több milliárd forintot sem a Főgáz Rt., sem az ürömi önkormányzat, sem az állam nem hajlandó kifizetni. A helyzet valóban súlyos, bár azt, amit egyes hírműsorok állítottak (Ciánmérgezés fenyegeti a budapesti fürdők vizét, Környezeti bomba fenyegeti a fél ország vízkészletét), semmi sem indokolta. Most mégis úgy tűnik, volt értelme a pánikkeltésnek: a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (KTM) két héten belül dönt arról, szükség van-e Ürömön azonnali beavatkozásra.

1967-ben úgy gondolták az illetékesek, hogy a luxmasszának nevezett gázgyári hulladék elhelyezésére megfelelő helyszín az Üröm határában lévő egykori mészkőbánya. A massza - fűrészpor és vas-oxid keveréke, ami a szárazgáz tisztításakor megköt minden csúfságot, ként, ciánt, nehézfémeket, hogy azok ne kerülhessenek a hálózatba - akkoriban még nem számított veszélyes hulladéknak. Így a teljesen legális ügylet során 1976-ig több mint hatvanezer tonnát hordtak a bányához a dömperek, és csak akkor álltak le, amikor bekeményített a járási Köjál, elsősorban a környéken tapasztalható bűz miatt. Hogy miért éppen ide szállították a cuccot, ma már senki sem tudja, de az biztos, hogy előzetes környezettanulmányt vagy nem végeztek, vagy ha mégis, akkor azt figyelmen kívül hagyták: a Csókavárnak nevezett terep ugyanis a csillaghegyi és a római-fürdői karsztforrások vízgyűjtő területét képezi. Szakemberek véleménye szerint ha a masszát nem itt helyezik el, hanem pár kilométerrel távolabb, agyagos területen, szinte semmiféle veszélyt nem jelentene.

A gázgyári manőverek megszűnését követően a lakosság kezdte el a bányához hordani megunt játékait, az autóroncstól kezdve a mosógépig mindent, kialakítva ezzel egy pofás kis szemétlerakó helyet. A terület állami tulajdonban volt, ami valójában azt jelentette, hogy a kutya sem törődött vele. Pedig itt található a Pilis-hegység legmélyebb barlangja, amelynek képződménygazdagsága páratlan a hegység viszonylatában. Ennek a barlangnak az alján van az a 8 x 0,7 m felületű tó, ami tulajdonképpen a karsztvízszintet képviseli. Tudomásunk szerint csak 1991-ben készült egy alig tíz gépelt oldalnyi helyszínrajz, amelyben a káros környezeti hatások felszámolásának lehetőségeiről írnak, többek között arról is, hogy a "területet felépítő karsztos kőzetek fejlett repedéshálózata és hasadékai a leszivárgó csapadékvizeket gyorsan és szűrés nélkül juttatják a karsztvízszintre, így a szennyező anyagok lejutása szinte akadálytalan".

A gázmasszát 1984-ben a Fővárosi Közegészségügyi és Járványügyi Állomáson toxikológiai és mikrobiológiai vizsgálatnak vetették alá, amelynek során megállapították, hogy az "gyakorlatilag nem mérgező"; 1987-ben viszont az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal már "veszélyes II."-nek sorolta be az anyagot, bár ez érdekes módon csak a gyártás területén lévő masszára vonatkozott, a környezetbe kihelyezettre, vagyis az ürömi hulladékra nem. 1992-ben született döntés arról, hogy a kihelyezett massza is veszélyes hulladék, két évvel később pedig a Közép-Duna-völgyi Környezetvédő Felügyelőség (KDKF) mint elsőfokú hatóság ártalmatlanításra kötelezte a Fővárosi Gázművek Rt.-t, ám az fellebbezett, és a másodfokú hatóság, a Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőség hatályon kívül helyezte a döntést, állítólag azért, mert az ügy nem is a KDKF hatáskörébe tartozik.

Annyit mindenesetre sikerült elérni, hogy a Fővárosi Gázművek Rt. egy független szakértőkből álló céggel, az Utilis Kft.-vel felmérette a károkat, valamint megbízást adott ártalmatlanítási technológia kidolgoztatására. Az Utilis Kft. nyolcszáz oldalas felmérést készített, és vizsgálati eredményeik igazolták az aggodalmat: a karsztos réteget borító üledékes kőzet, a budai márga málladéka kezdi átengedni a fenékvizet, a barlangtóban cianid mutatható ki, igaz, roppant alacsony (3 mg/liter) mértékben, ám előbb-utóbb a masszában esővíz hatására keletkező kénsav teljesen elbonthatja a márga ásványszerkezetét. A szakemberek úgy vélik, ez a folyamat kezdődött meg, és ha a márgaréteg szigetelése megszűnik, akkor valóban veszélybe kerülhetnek a csillaghegyi források. Addig persze még évek telhetnek el, de éppen azért, hogy még visszafordítható legyen a folyamat, minél hamarabb tisztázni kell, ki fizesse az ártalmatlanítási költségeket.

Bátyi Béla, a Főgáz Rt. ellátási igazgatója szerint nem a gázművek. "Huszonötmilliót költöttünk a felmérésre és további százmilliót az ártalmatlanítási technika kidolgozására. A Legfelsőbb Ügyészség állásfoglalása alapján nem vagyunk felelősek a környezetszennyezésért, mivel az akkori jogszabályok szerint a massza még nem minősült veszélyes hulladéknak." Az ellátási igazgató úgy gondolja, az ártalmatlanítást vagy az államnak, vagy az ürömi önkormányzatnak kell állnia, mivel az utóbbi időközben tulajdonosa lett a területnek, és a környezetvédelmi törvény alapján az ingatlan birtokosának be kell bizonyítania, hogy a felelősség nem őt terheli. Bátyi szerint az önkormányzat ezt nem tudja bebizonyítani.

Horváth Péter ürömi polgármester viszont felháborítónak tartja, hogy egyáltalán felmerülhet a település neve az ártalmatlanítás kifizetésével kapcsolatban. "Ezzel az erővel Garé községet is lehetne kötelezni, hogy fizessen mások helyett! Hogy az állami közigazgatásban lévő területek önkormányzati tulajdonba kerültek, még nem jelenti azt, hogy csapjunk agyon egy települést!! Ráadásul a hulladék nem bennünket veszélyeztet, hanem a főváros forrásait. Úgy gondolom, ha tényleg vészhelyzet van, éppen a fővárosnak kellene lépnie. A privatizációs bevételből fordíthatnának valamennyit a saját védelmükre is."

Információink szerint hamarosan ismét eljárás indul a Főgáz Rt. ellen, amelynek többségi tulajdonosa azért még mindig a fővárosi önkormányzat; és ha igaz az a Magyar Hírlap által közölt hír, miszerint a német Dortmund VEW-Ruhrgaszal történt privatizációs szerződésben foglaltak alapján a német tulajdonosnak semmit sem kell fizetnie a szennyes múlt miatt, akkor ez azt jelentheti, hogy a fővárosnak kell állnia a cechet akkor, ha mégis a gázműveket köteleznék az ártalmatlanításra.

Talán éppen ezért fordult Demszky Gábor főpolgármester Baja Ferenc miniszterhez (KTM), hogy független szakértőkkel vizsgáltassa meg a terület szennyezettségét és a közömbösítés technikai lehetőségeit, s "közösen keressék meg a megoldást a veszélyes hulladék mielőbbi ártalmatlanítása érdekében". Mintha az Utilis Kft. nem független szakértőkből, hanem mondjuk gázóra-leolvasókból állna, és azok írták volna nyolcszáz oldalas jelentésüket. (Ennek kapcsán megkerestük Demszky Gábort is, ám ő, elfoglaltsága miatt, csak lapzártánk után tudott volna nyilatkozni lapunknak.)

Kovács Árpád, a KTM helyettes államtitkára a Narancsnak elmondta, kielégítőnek tartja az Utilis szakvéleményét, és a minisztérium csupán kontrollálni akarja a vizsgálati eredményeket, hogy eldönthessék, szükség van-e azonnali beavatkozásra. Ha igen, akkor állami pénzen megindul a kárelhárítás, amit persze vissza fognak perelni. A gázművektől, az ürömi önkormányzattól, a jóistentől, mivel az ürömi probléma megoldása nem állami feladat. Ha azonban a szakértők úgy látják, nincs szükség azonnali beavatkozásra, minden marad a régiben, és folytatódnak a véget nem érő pereskedések. A helyettes államtitkár tizenkét napos határidőt adott a szakértőknek, így április végén születik döntés arról, mi lesz a gázmassza sorsa.

Legát Tibor