Választás után: az igazi kérdés, hogy miként alakul a Tisza Párt további útja

Belpol

A Fidesz önmagához képest rosszul szerepelt, de Magyar Péter formációja nem Orbán Viktor pártját, hanem főleg a Momentumot, részben a DK-t és majdnem Karácsony Gergelyt ütötte ki.

A Tisza Párt a várakozásokhoz képest is nagyobb számú, 1,34 milliónyi EP-listás szavazója mindenekelőtt a többi ellenzéki párt egykori választóiból, illetve valószínűsíthetően abból az eddig nem, vagy ad hoc alapon szavazó csoportokból került ki, amelyeknek bár elegük van a NER-ből, de a Tisza megjelenése előtti ellenzéki pártokat sem díjazzák már. Továbbá a 2022-es 3 milliónyi Fidesz-szavazó legkevésbé elkötelezett százerzreiből is jutott most valamennyi voks Magyar Péterékre, de gyaníthatóan messze nem annyi, amennyi rövid távon megrengetné Orbán Viktor pártjának a dominanciáját.

Éppen ezért korai a Fideszt temetni, mert ha most bevittek is egy ütést a kormánypártnak, attól az ma még meg sem tántorodik. A kegyelmi botrány után és annak ellenére, hogy a magyar gazdaság lejtmenete évek óta és egyre jobban érezhetően befolyásolja a mindennapi megélhetést; annak ellenére, hogy a Fidesznek mostanáig nem kellett szembenéznie egy olyan lendülettel elstartolt, és egyelőre folyamatosan növekedő NER-ellenes formációval, mint amilyen a Tisza Párt; és annak ellenére, hogy a Fidesznek immár semmi mondanivalója nincs az országról azon kívül, hogy vagy Orbánra szavazol, vagy pedig holnap elégsz egy atomcsapásban – nos, mindezek után a kormánypárt EP-listájára még mindig valamivel több mint 2 millióan szavaztak. A Fidesznek 2002 óta van minimum ennyi támogatója, és ennyi mindig elég is lesz a magabiztos győzelemhez akár az EP-, akár az országgyűlési választáson. Legalábbis addig, amíg a vele szemben álló oldal résztvevői képtelenek egymással ésszerű kompromisszumra jutni, vagy amíg a NER-ellenes térfél fragmentáltsága nem mérséklődik. Mindkettőre láttunk kísérletet: ám a korábbi összefogások az egymás iránti bizalmatlanság, a szűklátókörű részérdekek miatt rendre zátonyra futottak (kivéve a 2019-es önkormányzati választást), illetve a vitán felüli ellenzéki vezető szerephez egyik párt sem volt elég erős soha.

Utóbbira is volt törekvés, és most a Tisza lényegében a Gyurcsány-modellt valósítja meg, összehasonlíthatatlanul nagyobb sikerrel, mint a DK bármikor is. Az ellenzéki térfél leuralása (az erre hajlamos közszereplők ezt olykor patetikusan „az ellenzék leváltásának” nevezik) régi vágya a mindenkori legerősebb ellenzéki formációnak (2014-ben az MSZP-nek, 2018-ban a Jobbiknak, 2019 után a DK-nak), de a mindössze néhány hónapos Tiszán kívül korábban erre senkinek nem volt reális esélye.

 
Ünneplő Tisza-hívek a párt eredményváróján
Fotó: L. Kovács
 

Ezzel együtt is önmagukat csapják be az Orbán Viktor miharamabbi leváltásában reménykedő százezrek, ha például elhiszik azt, hogy vasárnap máris megkezdődött a Fidesz szétesése. Egyelőre szó nincs arról, hogy "kiábrándult fideszesek" tömegei hagynák ott Orbánt.

A vasárnapi EP-választás azt tette nyilvánvalóvá, amit eddig is mutattak a mérések: a Tisza felbukkanása elsősorban az ellenzéki szavazatok átrendeződését eredményezte. Ezt a leglátványosabban e folyamat legnagyobb vesztesének, a Momentumnak a példája mutatja meg. A párt kizuhant az Európai Parlamentből, és a fővárosi önkormányzati választáson a jelenlegi állás szerint mindössze 144 szavazattal marad el listája az 5 százalékos bejutási küszöbtől. Hogy ez elsősorban a Tisza megjelenésével magyarázható, az a megyei listák vizsgálatával válik egyértelművé. A Tisza ugyanis csak Budapesten állított pártlistát a helyhatósági voksolásra – a fővárosban 27,34 százalékot ért el –, míg a megyékben, "diverzáns akciókra" hivatkozva nem. Mint tudjuk, a megyei listákra a megyei jogú városok polgárai nem szavaznak, vagyis azokról a közepes és kisvárosok, illetve a falvak lakosai döntenek. Ebben a közegben, amely pedig jellemzően nem a liberális pártok fő terepe, a Momentum, ahol indult, mindenhol bőven átlépte az 5 százalékot, sőt Pest megyében 21 százalékot kapott a listája, de még Hajdú-Biharban is 12,5-öt. (Somogyban és Szabolcs-Szatmár-Beregben a párt nem állított listát.) Amennyiben a Tiszának lettek volna megyei listái, a legtöbb helyen a Momentum, de még a DK is minden bizonnyal bezuhan 5 százalék alá – ennek belátásához elegendő az önkormányzati választás megyei listáit összevetni az EP-választás megyei eredményeivel: az utóbbiaknál a fasorban sincs a Momentum a megyei közgyűlési eredményeihez képest, mivel a Fidesz-ellenes voksok döntő hányadát a Tisza gyűjtötte be. Megjegyzendő, hogy míg a megyei listás választásokon a Fidesz Pest megye kivételével jellemzően mindenhol jóval 50 százalék felett szerepelt, az EP-választáson a legtöbb megyében, nyilván a Tisza miatt, 50 százalék alatt maradt.

 
Magyar Péter
Fotó: L. Kovács
 

A Fideszt igazából, mondhatni, szokás szerint, csak Budapesten verték tönkre – de hát ez megtörtént 2019-ben a Tisza nélkül is. 2024-ben viszont Magyar Péterék jelenléte nemcsak a városházi politikát teszi – rövid távon bizonyosan – átláthatatlanná, hanem Karácsony Gergyely is ezért nyert csupán minimális különbséggel Vitézy Dáviddal szemben. Magyar Péter állásfoglalása arról, hogy érvénytelenül fog voksolni a főpolgármester-választáson, láthatóan sokakra hatott. Okkal feltételezhető, hogy a majdnem ezer fel nem vett szavazólap, illetve a kiugróan nagy számú, 24,6 ezer érvénytelen szavazat jó része ennek a következménye. Ha ez így van, akkor az is okkal feltételezhető, hogy a NER-rel szemben álló, de a főpolgármester-választáson érvénytelenül voksoló Tisza-szavazók nagyobb része nem a de facto Fidesz-jelölt Vitézyt támogatta volna.

A magyar belpolitikáról készíthető pillanatkép a vasárnapi két választás után a következőkről árulkodik:

az Orbán leváltását reménytelenül elérni igyekvő országgyűlési ellenzéki pártokkal szemben a NER-ellenes választói igény életre hívott egy új formációt, amely a neki megszavazott bizalom okán mától a tempót diktálja az ellenzéki térfélen.

Az igazi talány a Tisza további útja – és ez nem a Tisza kritikája, hanem egyszerű tény. 2026-ig még két év van: és nemcsak az a kérdés, kitart-e a lendülete addig, hanem az is megjósolhatatlan, hogy a rá nehezedő nyomás (főleg a Fidesz felől, de várhatóan, bár kisebb erővel, a még életképes ellenzéki pártok felől is) következtében összecsuklik-e az országgyűlési választásig a Tisza és annak vezetője – vagy épp ellenkezőleg, a Fidesz egyetlen esélyes kihívója lesz.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk