Dési János Verő Tamással, a Frankel Leó utcai zsinagóga rabbijával és Heisler Andrással, a Mazsihisz elnökével együtt kereste a válaszokat a fenti kérdésekre, a beszélgetés azonban egy kis közvélemény-kutatással kezdődött. Dési először is arra volt kíváncsi, hogy a jelenlévők közül ki gondolja úgy, hogy helyes döntést hozott a Mazsihisz azzal, hogy nem kíván részt venni a 2014-es holokauszt-emlékév kormányzati programjain, illetve arra, hogy ki fog-e tartani ebben a furcsa helyzetben a zsidó hitközség. Mindkettőre elsöprő igenlés volt a válasz, bizakodó bekiabálásokkal megspékelve. Nyilván vannak olyanok, akik nem értenek egyet a Mazsihisz döntésével, azonban Heisler András elmondta, hogy döntésük után olyanok kezdték el megkeresni őket, akik eddig nem akartak belépni a Mazsihiszbe. Továbbá marketingcélra is próbálják használni ezt az ügyet, hiszen azzal kampányolnak, hogy azok, akiknek nem kell a Sorsok Háza, Szakály Sándor és a Szabadság téri emlékmű, adják a Mazsihisznek adójuk 1%-át. Dési felhívja a figyelmet arra, hogy ez elég ízléstelen húzás, azt azonban többen elismerték, hogy reklámszempontból remek a szlogen.
Mindenesetre fontosabb kérdés, hogy
van-e most ebből a helyzetből kiút?
Heisler szerint tarthatatlan és abnormális állapot, hogy egy holokauszt-emlékév zsidók nélkül valósuljon meg. „Mi nem ultimátumot adtunk, folyamatosan készek vagyunk a tárgyalásra, azonban semmilyen elvtelen kompromisszumot nem vagyunk hajlandók kötni” – mondta, majd hozzátette: ők világosan kijelölték azokat a pontokat, amelyek segítségével tudnának a megemlékezésekről gondolkodni, de ezek nem egyeznek a kormány terveivel. „Mi nem tudunk a Sorsok Házában gondolkodni, nem tudunk Szakály Sándorban gondolkodni, és nem tudunk a Szabadság téri emlékműben gondolkodni.” Tamás rabbi és a Frankel utcai zsinagóga közössége azonban azt várja el a Mazsihisztól, hogy valamilyen szinten ultimátumot adjanak. A rabbi azonban percekkel ezelőtt még arról beszélt, hogy fontos a kormány és a Mazsihisz közötti párbeszéd, mert meg kell becsülni azt az időt, amíg még köztünk élnek a holokauszt-túlélők. Mindenesetre érződik, hogy nehéz megmondani, mi a helyes pozíció ebben a helyzetben. Heisler azonban bizakodó: „mi bízunk saját magunkban meg az erőnkben, és a zsidó közösségben. Azt gondolom, hogyha tisztességesen és átláthatóan képviseljük a dolgainkat, akkor nekünk van erőnk.”
| ||
Tamás rabbi hozzáteszi, hogy még ezer dolgot lehetne az említett három pont mellé tenni. Továbbá arra hívja fel a figyelmet, hogy attól, hogy a Mazsihisz nem vesz részt a kormány megemlékezésein, attól még lesznek zsidók ezeken a programokon. Ekkor valaki a közönségből kritikát intézett Heislerhez, mondván, a Mazsihisz alapból megosztja a zsidóságot, hiszen csak a vallásos zsidók léphetnek be hozzájuk, pedig sok olyan zsidó van, aki nem tartja a vallást. A Mazsihisz elnöke válaszul azt állítja, hogy nincsen már ilyen éles szakadék a Mazsihisz és a nem vallásos zsidók között, hiszen elhatárolódásuk a kormánytól olyan embereket is megmozgatott, akik eddig nem érdeklődtek a Mazsihisz iránt, de most szeretnének belépni vagy pénzzel támogatni őket. Ilyen Heller Ágnes és Konrád György is. Ezen felül pedig több, nem vallási alapon szerveződő civil szervezet is felsorakozott most a Mazsihisz mögé.
Ezt a folyamatot Tamás rabbi is megerősíti, amikor arról számol be, hogy számos közösségen kívüli ember jelezte szimpátiáját. Dési úgy véli, hogy ez azért lehet, mert sokan úgy értékelik a Mazsihisz elhatárolódását a kormánytól, hogy a szervezet „beakasztott egyet a Fidesznek”. Heisler egyébként hangsúlyozza, hogy ők bármelyik kormány ellen mennének, ha hasonló elvi problémák lépnének fel a megemlékezéssel kapcsolatban. Mint mondta: „a szervezetünk értékek, nem pedig pártpolitika mentén működik.” Ha jót csinál a Fidesz vagy az MSZP, akkor együttműködnek, majd viccesen megjegyzi, hogy ha bármit csinál is a Jobbik, velük soha nem fognak együttműködni. „Nem a kormánnyal, hanem annak emlékezetpolitikai gyakorlatával vannak gondjaink.”
| ||
A továbbiakban Dési a magyarok és zsidók szétválaszthatóságára terelte a szót. Verő Tamás arról számolt be, hogy a Frankel közössége Magyarországon élő zsidó embereknek tartja magát, és a magyar, illetve zsidó kiemelése, szembeállítása csak kirekesztéshez vezet. Heisler pontosan ezért tartja nagyon fontosnak a Sorsok Háza helyett az Együttélés Házának megvalósítását, amely elmosná az éles szembeállítást, és bemutatná ennek az együttélésnek a gyümölcseit és kölcsönösségét. Erre a célra adománygyűjtést és egy kuratórium létrehozását tervezik.
Tamás rabbi tetszését azonban nem teljesen nyerte el ez a projekt, hiszen ő nem érti, hogy miért kell magyarázni a nyilvánvalót. Heisler úgy látja, ez rengeteg nem zsidó számára egyáltalán nem egyértelmű, és nem is jelenik meg az oktatásban. Éppen ezért az Együttélés Háza oktatási intézmény is lenne, amely nem a holokauszt felől közelítené meg a magyarországi zsidóság kérdését. A Mazsihisz elnöke mindent egybevetve azon a véleményen van, hogy a továbbiakkal kapcsolatban a labda a mindenkori kormánynál van, hiszen érdemben talán csak a választások után fog történni bármi is. Addig is a Mazsihisz kitart az elvei mellett, és saját megemlékezéseket szerveznek a magyar holokauszt hetvenedik emlékévében.
