„Bízunk az erőnkben” – A Mazsihisz viszonya a kormányhoz most

Belpol

Mennyire osztotta meg a Mazsihisz döntése a zsidóságot? Elég erősek-e ahhoz, hogy véghezvigyék terveiket? Mi lesz a választások után az emlékévvel? A hétvégén ezektől a kérdésektől volt hangos a Bálint Ház.

Dési János Verő Tamással, a Frankel Leó utcai zsinagóga rabbijával és Heisler Andrással, a Mazsihisz elnökével együtt kereste a válaszokat a fenti kérdésekre, a beszélgetés azonban egy kis közvélemény-kutatással kezdődött. Dési először is arra volt kíváncsi, hogy a jelenlévők közül ki gondolja úgy, hogy helyes döntést hozott a Mazsihisz azzal, hogy nem kíván részt venni a 2014-es holokauszt-emlékév kormányzati programjain, illetve arra, hogy ki fog-e tartani ebben a furcsa helyzetben a zsidó hitközség. Mindkettőre elsöprő igenlés volt a válasz, bizakodó bekiabálásokkal megspékelve. Nyilván vannak olyanok, akik nem értenek egyet a Mazsihisz döntésével, azonban Heisler András elmondta, hogy döntésük után olyanok kezdték el megkeresni őket, akik eddig nem akartak belépni a Mazsihiszbe. Továbbá marketingcélra is próbálják használni ezt az ügyet, hiszen azzal kampányolnak, hogy azok, akiknek nem kell a Sorsok Háza, Szakály Sándor és a Szabadság téri emlékmű, adják a Mazsihisznek adójuk 1%-át. Dési felhívja a figyelmet arra, hogy ez elég ízléstelen húzás, azt azonban többen elismerték, hogy reklámszempontból remek a szlogen.

Mindenesetre fontosabb kérdés, hogy

van-e most ebből a helyzetből kiút?

Heisler szerint tarthatatlan és abnormális állapot, hogy egy holokauszt-emlékév zsidók nélkül valósuljon meg. „Mi nem ultimátumot adtunk, folyamatosan készek vagyunk a tárgyalásra, azonban semmilyen elvtelen kompromisszumot nem vagyunk hajlandók kötni” – mondta, majd hozzátette: ők világosan kijelölték azokat a pontokat, amelyek segítségével tudnának a megemlékezésekről gondolkodni, de ezek nem egyeznek a kormány terveivel. „Mi nem tudunk a Sorsok Házában gondolkodni, nem tudunk Szakály Sándorban gondolkodni, és nem tudunk a Szabadság téri emlékműben gondolkodni.” Tamás rabbi és a Frankel utcai zsinagóga közössége azonban azt várja el a Mazsihisztól, hogy valamilyen szinten ultimátumot adjanak. A rabbi azonban percekkel ezelőtt még arról beszélt, hogy fontos a kormány és a Mazsihisz közötti párbeszéd, mert meg kell becsülni azt az időt, amíg még köztünk élnek a holokauszt-túlélők. Mindenesetre érződik, hogy nehéz megmondani, mi a helyes pozíció ebben a helyzetben. Heisler azonban bizakodó: „mi bízunk saját magunkban meg az erőnkben, és a zsidó közösségben. Azt gondolom, hogyha tisztességesen és átláthatóan képviseljük a dolgainkat, akkor nekünk van erőnk.”

Heisler András

Heisler András

Fotó: Simonyi Balázs


Tamás rabbi hozzáteszi, hogy még ezer dolgot lehetne az említett három pont mellé tenni. Továbbá arra hívja fel a figyelmet, hogy attól, hogy a Mazsihisz nem vesz részt a kormány megemlékezésein, attól még lesznek zsidók ezeken a programokon. Ekkor valaki a közönségből kritikát intézett Heislerhez, mondván, a Mazsihisz alapból megosztja a zsidóságot, hiszen csak a vallásos zsidók léphetnek be hozzájuk, pedig sok olyan zsidó van, aki nem tartja a vallást. A Mazsihisz elnöke válaszul azt állítja, hogy nincsen már ilyen éles szakadék a Mazsihisz és a nem vallásos zsidók között, hiszen elhatárolódásuk a kormánytól olyan embereket is megmozgatott, akik eddig nem érdeklődtek a Mazsihisz iránt, de most szeretnének belépni vagy pénzzel támogatni őket. Ilyen Heller Ágnes és Konrád György is. Ezen felül pedig több, nem vallási alapon szerveződő civil szervezet is felsorakozott most a Mazsihisz mögé.

Ezt a folyamatot Tamás rabbi is megerősíti, amikor arról számol be, hogy számos közösségen kívüli ember jelezte szimpátiáját. Dési úgy véli, hogy ez azért lehet, mert sokan úgy értékelik a Mazsihisz elhatárolódását a kormánytól, hogy a szervezet „beakasztott egyet a Fidesznek”. Heisler egyébként hangsúlyozza, hogy ők bármelyik kormány ellen mennének, ha hasonló elvi problémák lépnének fel a megemlékezéssel kapcsolatban. Mint mondta: „a szervezetünk értékek, nem pedig pártpolitika mentén működik.” Ha jót csinál a Fidesz vagy az MSZP, akkor együttműködnek, majd viccesen megjegyzi, hogy ha bármit csinál is a Jobbik, velük soha nem fognak együttműködni. „Nem a kormánnyal, hanem annak emlékezetpolitikai gyakorlatával vannak gondjaink.”

false

 

Fotó: Simonyi Balázs

 

A továbbiakban Dési a magyarok és zsidók szétválaszthatóságára terelte a szót. Verő Tamás arról számolt be, hogy a Frankel közössége Magyarországon élő zsidó embereknek tartja magát, és a magyar, illetve zsidó kiemelése, szembeállítása csak kirekesztéshez vezet. Heisler pontosan ezért tartja nagyon fontosnak a Sorsok Háza helyett az Együttélés Házának megvalósítását, amely elmosná az éles szembeállítást, és bemutatná ennek az együttélésnek a gyümölcseit és kölcsönösségét. Erre a célra adománygyűjtést és egy kuratórium létrehozását tervezik.

Tamás rabbi tetszését azonban nem teljesen nyerte el ez a projekt, hiszen ő nem érti, hogy miért kell magyarázni a nyilvánvalót. Heisler úgy látja, ez rengeteg nem zsidó számára egyáltalán nem egyértelmű, és nem is jelenik meg az oktatásban. Éppen ezért az Együttélés Háza oktatási intézmény is lenne, amely nem a holokauszt felől közelítené meg a magyarországi zsidóság kérdését. A Mazsihisz elnöke mindent egybevetve azon a véleményen van, hogy a továbbiakkal kapcsolatban a labda a mindenkori kormánynál van, hiszen érdemben talán csak a választások után fog történni bármi is. Addig is a Mazsihisz kitart az elvei mellett, és saját megemlékezéseket szerveznek a magyar holokauszt hetvenedik emlékévében.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.