Dunaferr: megmenekülés vagy csőd?

Vaskeselyűk

Belpol

Álügyvédek, álpapírok, ál-Habsburg, illegitim vezetőség, érvénytelen közgyűlés, gyárfoglalási kísérletek – káosz uralta a Dunai Vasmű elmúlt fél évét. A többségi orosz és a kisebbségi ukrán tulajdonosok a cégvezetésért harcolnak, a gyár közben takaréklángon üzemel, a felmondások folyamatosak.

„Hosszú hónapok óta nincsen semmilyen kommunikációnk a Dunaferr vezetésével, így nem is kapunk hivatalos információt a gyár működéséről. Ismereteink szerint éppen hogy megy a vasmű, talán 20 százalékos kapacitással ketyeg” – mondja László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke. Az ISD DUNAFERR Dunai Vasmű Zrt. szomorú helyzetéről legutóbb decemberben számoltunk be (lásd: Vasfüggöny, Magyar Narancs, 2020. de­cember 17.); a cég vezetése tavaly nyáron felmondta a kollektív szerződést, majd szeptember végével lejárt Evgeny Tankhilevich cégvezető megbízatása, amit az­óta sem hosszabbítottak meg. Ő azóta általános vezérigazgató-helyettesként hivatkozik magára, és illegitim módon vezeti a gyárat. Innen kezdve gyakorlatilag a széles nyilvánosság előtt zajlott a Dunaferr tulajdonosi körének a vitája. A cég megszerzéséért folyó jogi harc jószerivel kibogozhatatlan, és március óta olykor egészen szürreális jeleneteket idézett elő.

 

Megtévesztés

Tavasszal krimibe illő események sora vette kezdetét, a fejleményeket pedig sokszor nem is tudták követni és megérteni a szakszervezeti vezetők, a munkavállalók, de még a bíróságok sem. A Dunaferrnél az alapprobléma máig az, hogy a cég nem felel meg a törvényes működés feltételeinek: nincs érvényes jogkörökkel rendelkező vezetése, felügyelőbizottsága, igazgatósága. Közgyűlést sokáig nem is tudtak összehívni, majd március elején megjelent két titokzatos személy, Natalia Bashinska és egy magát Franz Vladimir Habsburg-Lothringennek nevező ukrán állampolgár – több ukrán és magyar személy kíséretében –, és mindenféle, általuk érvényesnek és törvényesnek mondott meghatalmazásokkal próbáltak bejutni a Dunaferr területére, hogy átvegyék a cég irányítását. Akkor nagyjából ötödik hónapja legitim cégvezetés nélkül működött a vasmű, és hosszú hónapok óta késve, részletekben kaptak fizetést a munkavállalók. Tankhilevich a vasmű nevében sietett leszögezni, hogy hamis papírokkal érkeztek az ukrán személyek és nem tekinthetők a többségi tulajdonos (végső soron az orosz Vnyesekonombank) meghatalmazottjainak, hanem az ukrán kisebbségi tulajdonosi kör emberei, akik Tankhilevich szerint jogtalanul akarják átvenni a cégvezetést. Nem sokkal később felbukkant egy magyar személy, Mikó István, aki azt állította, ügyvédként őt bízta meg azzal a többségi tulajdonos, hogy a nevében eljárva állítsa vissza a vasmű törvényes működését. Mikó ezért március közepére összehívott egy online közgyűlést (mert a gyár területére a jelenlegi menedzsment, azaz Tankhilevich nem engedte be őket). Ez a közgyűlés Mikó akkori tájékoztatása szerint határozatképes volt, mivel a részvényesek 99,94 százaléka megjelent, és megválasztotta az igazgatóság és a felügyelőbizottság tagjait, módosította a társaság alapszabályát. A változásbejegyzési kérelmet az illetékes cégbíróságra benyújtották. Tankhilevich azonban így kommentálta mindezt: „2021. már­cius 26-án a kétes hátterű ukrán agresszorok képviselői megtévesztettek néhány kisebbségi tulajdonost, hamis meghatalmazásokkal – internetes kapcsolaton keresztül – összejövetelt tartottak, és ismételten megpróbálták átvenni a Dunaferr vezetését, hogy a vállalat vagyontárgyait jogellenesen megszerezzék.”

Időközben a székesfehérvári cégbíróság rendkívüli közgyűlést hívott össze május 6-ra, ám addig is történtek furcsaságok. Egy áprilisi este kopasz verőlegények jelentek meg Dunaújvárosban azzal a céllal, hogy erővel bejussanak a vasmű területére. Az akció szervezését Mikó vállalta magára. A rendőrségnek végül sikerült megfékeznie a betolakodókat. Mikó ekkor tovább fenyegetőzött és azt mondta, hogy hamarosan visszajönnek sokkal többen, és akkor sikerre viszik az akciót. Mikó a májusi közgyűlésen is kulcsfigura volt még; és bár a szakszervezet például nem értett egyet vele, azt a szakik sem tudták eldönteni, hogy Mikó vagy az ellenlábasai-e a csalók. Mindenesetre egyvalakiről biztosan kiderült, hogy szélhámos: áprilisban a Euronews feltárta, hogy a hangzatos nevű Franz Vladimir Habsburg-Lothringen visszaél a Habsburg névvel, és semmi köze a családhoz. Az ügyben megszólalt Habsburg György, az utolsó magyar király, IV. Károly unokája, aki elmondta: ismerik a férfit és tudják róla, hogy csaló, de jogilag egyelőre nem tudnak lépni ellene.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.