Dunaferr: megmenekülés vagy csőd?

Vaskeselyűk

Belpol

Álügyvédek, álpapírok, ál-Habsburg, illegitim vezetőség, érvénytelen közgyűlés, gyárfoglalási kísérletek – káosz uralta a Dunai Vasmű elmúlt fél évét. A többségi orosz és a kisebbségi ukrán tulajdonosok a cégvezetésért harcolnak, a gyár közben takaréklángon üzemel, a felmondások folyamatosak.

„Hosszú hónapok óta nincsen semmilyen kommunikációnk a Dunaferr vezetésével, így nem is kapunk hivatalos információt a gyár működéséről. Ismereteink szerint éppen hogy megy a vasmű, talán 20 százalékos kapacitással ketyeg” – mondja László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke. Az ISD DUNAFERR Dunai Vasmű Zrt. szomorú helyzetéről legutóbb decemberben számoltunk be (lásd: Vasfüggöny, Magyar Narancs, 2020. de­cember 17.); a cég vezetése tavaly nyáron felmondta a kollektív szerződést, majd szeptember végével lejárt Evgeny Tankhilevich cégvezető megbízatása, amit az­óta sem hosszabbítottak meg. Ő azóta általános vezérigazgató-helyettesként hivatkozik magára, és illegitim módon vezeti a gyárat. Innen kezdve gyakorlatilag a széles nyilvánosság előtt zajlott a Dunaferr tulajdonosi körének a vitája. A cég megszerzéséért folyó jogi harc jószerivel kibogozhatatlan, és március óta olykor egészen szürreális jeleneteket idézett elő.

 

Megtévesztés

Tavasszal krimibe illő események sora vette kezdetét, a fejleményeket pedig sokszor nem is tudták követni és megérteni a szakszervezeti vezetők, a munkavállalók, de még a bíróságok sem. A Dunaferrnél az alapprobléma máig az, hogy a cég nem felel meg a törvényes működés feltételeinek: nincs érvényes jogkörökkel rendelkező vezetése, felügyelőbizottsága, igazgatósága. Közgyűlést sokáig nem is tudtak összehívni, majd március elején megjelent két titokzatos személy, Natalia Bashinska és egy magát Franz Vladimir Habsburg-Lothringennek nevező ukrán állampolgár – több ukrán és magyar személy kíséretében –, és mindenféle, általuk érvényesnek és törvényesnek mondott meghatalmazásokkal próbáltak bejutni a Dunaferr területére, hogy átvegyék a cég irányítását. Akkor nagyjából ötödik hónapja legitim cégvezetés nélkül működött a vasmű, és hosszú hónapok óta késve, részletekben kaptak fizetést a munkavállalók. Tankhilevich a vasmű nevében sietett leszögezni, hogy hamis papírokkal érkeztek az ukrán személyek és nem tekinthetők a többségi tulajdonos (végső soron az orosz Vnyesekonombank) meghatalmazottjainak, hanem az ukrán kisebbségi tulajdonosi kör emberei, akik Tankhilevich szerint jogtalanul akarják átvenni a cégvezetést. Nem sokkal később felbukkant egy magyar személy, Mikó István, aki azt állította, ügyvédként őt bízta meg azzal a többségi tulajdonos, hogy a nevében eljárva állítsa vissza a vasmű törvényes működését. Mikó ezért március közepére összehívott egy online közgyűlést (mert a gyár területére a jelenlegi menedzsment, azaz Tankhilevich nem engedte be őket). Ez a közgyűlés Mikó akkori tájékoztatása szerint határozatképes volt, mivel a részvényesek 99,94 százaléka megjelent, és megválasztotta az igazgatóság és a felügyelőbizottság tagjait, módosította a társaság alapszabályát. A változásbejegyzési kérelmet az illetékes cégbíróságra benyújtották. Tankhilevich azonban így kommentálta mindezt: „2021. már­cius 26-án a kétes hátterű ukrán agresszorok képviselői megtévesztettek néhány kisebbségi tulajdonost, hamis meghatalmazásokkal – internetes kapcsolaton keresztül – összejövetelt tartottak, és ismételten megpróbálták átvenni a Dunaferr vezetését, hogy a vállalat vagyontárgyait jogellenesen megszerezzék.”

Időközben a székesfehérvári cégbíróság rendkívüli közgyűlést hívott össze május 6-ra, ám addig is történtek furcsaságok. Egy áprilisi este kopasz verőlegények jelentek meg Dunaújvárosban azzal a céllal, hogy erővel bejussanak a vasmű területére. Az akció szervezését Mikó vállalta magára. A rendőrségnek végül sikerült megfékeznie a betolakodókat. Mikó ekkor tovább fenyegetőzött és azt mondta, hogy hamarosan visszajönnek sokkal többen, és akkor sikerre viszik az akciót. Mikó a májusi közgyűlésen is kulcsfigura volt még; és bár a szakszervezet például nem értett egyet vele, azt a szakik sem tudták eldönteni, hogy Mikó vagy az ellenlábasai-e a csalók. Mindenesetre egyvalakiről biztosan kiderült, hogy szélhámos: áprilisban a Euronews feltárta, hogy a hangzatos nevű Franz Vladimir Habsburg-Lothringen visszaél a Habsburg névvel, és semmi köze a családhoz. Az ügyben megszólalt Habsburg György, az utolsó magyar király, IV. Károly unokája, aki elmondta: ismerik a férfit és tudják róla, hogy csaló, de jogilag egyelőre nem tudnak lépni ellene.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.