Interjú

„Ezt nagyon jó volt látni, megélni”

Hajdú Gergő, az aHang kampányfőnöke az előválasztás első fordulójáról

Belpol

Közel tízezer ember munkája tette lehetővé az országos előválasztás első fordulójának a megrendezését. A lebonyolításban részt vevő aHang kampányfőnöke, Hajdú Gergő szerint bebizonyosodott, hogy ezek a pártok képesek arra, hogy normálisan együttműködjenek egymással és a civilekkel.

Magyar Narancs: Amikor legutóbb beszéltünk (lásd: „Történelmi lépés”, Magyar Narancs, 2021. március 11.), azt mondta, az előválasztás sikere nem a pénzen fog múlni, mert a támogatói bázis biztos. Min múlt?

Hajdú Gergő: A lebonyolításban részt vevők munkáján és lelkesedésén. Ez már az előkészítés idején nyilvánvaló volt, az első napon történt kényszerű leállás környékén pedig különösen. Az aHang, a Momentum és a Jobbik informatikusainak együttműködése nagyon kellett a sikerhez. Arról kevés szó esett a sajtóban – mert amikor baj van, természetes módon a kritika a hangosabb –, hogy az informatikai rendszert sikerült úgy fölépíteni, hogy bár jött ez a támadás, utána alig 24 óra alatt sikerült döntő változtatásokat végrehajtani. Új szerver lépett be, az egész környezetet áttelepítettük, és aztán működött tovább, rendben. Ez több mint egyéves előkészítő munka eredményeként alakulhatott így. Remélem, egyszer majd be tudjuk mutatni ezt a rendszert teljes egészében, a maga összetettségében. A szoftveres környezet nemcsak az online szavazást szolgálta ki, hanem a személyes voksolást is, tehát azt, ahogyan a tabletek segítségével bevitték a rendszerbe a szavazók lakcímkártyájának vonalkódját és az odaadott szavazólapok QR-kódját. Több ezer aktivista beosztását is, ami alapján biztosan lehetett tudni, hogy melyik szavazósátorban kik léphettek be az adott időben, és hogyan tudták lebonyolítani a szavazást. Ezt a rendszert több mint egy éve fejlesztettük, először a saját szakállunkra, a 2019-es tapasztalatok alapján, aztán az utóbbi hónapokban, amikor fölállt az Országos Előválasztási Bizottság (OEVB), a hat párttal egyeztetve módosítottunk rajta. A leállás és a kezdeti akadozás közös felelősség. A magunk részét elismertük a nyilvánosság előtt. Az is nyilvánvaló, hogy voltak az utolsó pillanatban olyan módosítások, amelyekre nekünk gyorsan kellett reagálni a fejlesztéssel. Mindenki beleadott apait-anyait.

MN: Lehet tudni, mennyi ember vett részt a lebonyolításban?

HG: Remélem, majd meg tudjuk számolni. Azokat könnyű összeadni, akik a rendszerben voltak, szavaztattak így vagy úgy. Rajtuk kívül azonban sok szavazatszámláló lépett be a sátras szavazóbiztosokon túl, aztán jöttek az online call-centert üzemeltető emberek – aktivisták és részben a Momentum által szervezett segítők –, és a kampánymunkában résztvevők. Ha kapunk információt a pártoktól, akkor lehet konkrét számot mondani, de úgy sejtem, közel tízezer emberről beszélünk.

MN: Szóba kerültek a pártok informatikusai, aktivistái: mi a tapasztalata, mennyiben lehetett számítani a pártokra a közös munkában?

HG: Ahogy haladtunk, úgy csiszolódott össze a közösség, nemcsak a hatpárti együttműködés, hanem mi, civilek is a pártos közreműködőkkel. Vannak a pártoknál olyan tisztségviselők, akik nyilvánosan nem szerepelnek – szerintem nem is lehetne őket közszereplőnek nevezni –, mégis ők azok a háttéremberek, akik az operatív munkát végzik. Az OEVB-vel és az Országos Választási Irodával (OVI) együtt húsz-harminc főről beszélek, akik a mi csapatunkkal együtt a hátukon vitték az egész előválasztást. Ez a csapat látta át a sok ezer aktivista munkáját, nagyon jó együttműködést sikerült velük összehozni. A krízis idején mindenki minden más érdeket félredobott, és csak azt nézte, mi lehet a megoldás. Ezt nagyon jó volt látni, megélni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.