Interjú

„Ezt nagyon jó volt látni, megélni”

Hajdú Gergő, az aHang kampányfőnöke az előválasztás első fordulójáról

Belpol

Közel tízezer ember munkája tette lehetővé az országos előválasztás első fordulójának a megrendezését. A lebonyolításban részt vevő aHang kampányfőnöke, Hajdú Gergő szerint bebizonyosodott, hogy ezek a pártok képesek arra, hogy normálisan együttműködjenek egymással és a civilekkel.

Magyar Narancs: Amikor legutóbb beszéltünk (lásd: „Történelmi lépés”, Magyar Narancs, 2021. március 11.), azt mondta, az előválasztás sikere nem a pénzen fog múlni, mert a támogatói bázis biztos. Min múlt?

Hajdú Gergő: A lebonyolításban részt vevők munkáján és lelkesedésén. Ez már az előkészítés idején nyilvánvaló volt, az első napon történt kényszerű leállás környékén pedig különösen. Az aHang, a Momentum és a Jobbik informatikusainak együttműködése nagyon kellett a sikerhez. Arról kevés szó esett a sajtóban – mert amikor baj van, természetes módon a kritika a hangosabb –, hogy az informatikai rendszert sikerült úgy fölépíteni, hogy bár jött ez a támadás, utána alig 24 óra alatt sikerült döntő változtatásokat végrehajtani. Új szerver lépett be, az egész környezetet áttelepítettük, és aztán működött tovább, rendben. Ez több mint egyéves előkészítő munka eredményeként alakulhatott így. Remélem, egyszer majd be tudjuk mutatni ezt a rendszert teljes egészében, a maga összetettségében. A szoftveres környezet nemcsak az online szavazást szolgálta ki, hanem a személyes voksolást is, tehát azt, ahogyan a tabletek segítségével bevitték a rendszerbe a szavazók lakcímkártyájának vonalkódját és az odaadott szavazólapok QR-kódját. Több ezer aktivista beosztását is, ami alapján biztosan lehetett tudni, hogy melyik szavazósátorban kik léphettek be az adott időben, és hogyan tudták lebonyolítani a szavazást. Ezt a rendszert több mint egy éve fejlesztettük, először a saját szakállunkra, a 2019-es tapasztalatok alapján, aztán az utóbbi hónapokban, amikor fölállt az Országos Előválasztási Bizottság (OEVB), a hat párttal egyeztetve módosítottunk rajta. A leállás és a kezdeti akadozás közös felelősség. A magunk részét elismertük a nyilvánosság előtt. Az is nyilvánvaló, hogy voltak az utolsó pillanatban olyan módosítások, amelyekre nekünk gyorsan kellett reagálni a fejlesztéssel. Mindenki beleadott apait-anyait.

MN: Lehet tudni, mennyi ember vett részt a lebonyolításban?

HG: Remélem, majd meg tudjuk számolni. Azokat könnyű összeadni, akik a rendszerben voltak, szavaztattak így vagy úgy. Rajtuk kívül azonban sok szavazatszámláló lépett be a sátras szavazóbiztosokon túl, aztán jöttek az online call-centert üzemeltető emberek – aktivisták és részben a Momentum által szervezett segítők –, és a kampánymunkában résztvevők. Ha kapunk információt a pártoktól, akkor lehet konkrét számot mondani, de úgy sejtem, közel tízezer emberről beszélünk.

MN: Szóba kerültek a pártok informatikusai, aktivistái: mi a tapasztalata, mennyiben lehetett számítani a pártokra a közös munkában?

HG: Ahogy haladtunk, úgy csiszolódott össze a közösség, nemcsak a hatpárti együttműködés, hanem mi, civilek is a pártos közreműködőkkel. Vannak a pártoknál olyan tisztségviselők, akik nyilvánosan nem szerepelnek – szerintem nem is lehetne őket közszereplőnek nevezni –, mégis ők azok a háttéremberek, akik az operatív munkát végzik. Az OEVB-vel és az Országos Választási Irodával (OVI) együtt húsz-harminc főről beszélek, akik a mi csapatunkkal együtt a hátukon vitték az egész előválasztást. Ez a csapat látta át a sok ezer aktivista munkáját, nagyon jó együttműködést sikerült velük összehozni. A krízis idején mindenki minden más érdeket félredobott, és csak azt nézte, mi lehet a megoldás. Ezt nagyon jó volt látni, megélni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.