Szabadságharc Kövegyen

Az én váram

Belpol

Csanádpalota polgármestere átment a szomszédos Kövegyre a munkatársaival, majd a községháza páncélszekrényéből elvitte az anyakönyvi iratokat. Azóta főleg a Facebookon háborúzik egymással a két polgármester. Felbukkan a történetben Lázár János is, ezúttal Hitler-bajusz nélkül.

Csongrád-Csanád megye legkisebb lélekszámú városa a 2700 lakosú Csanádpalota. A szomszédos Kövegy a megye legkisebb lélekszámú községe, 370 fővel. Kövegynek észak, dél és kelet felől is Csanádpalota a szomszédja. 1882-ig Csanádpalotához tartozott, majd önálló lett. 1973-tól 1990-ig ismét Csanádpalotával közös tanácsú község volt, aztán megint független. 2013. március 1-je óta működik a Csanádpalotai Közös Önkormányzati Hivatal, amelyhez először Nagylak tartozott. Aztán Nagylak kilépett, Kövegy, Királyhegyes belépett.

A közös hivatal alapító okirata egységes szerkezetben, hivatkozásokkal négy oldal. Ez is benne van: „A jegyző kinevezése és az egyéb munkáltatói jogkör gyakorlása Csanádpalota város polgármesterének hatáskörébe tartozik.” Takarékosságból országszerte működnek így közös hivatalok – ahogy azelőtt a körjegyzőségek.

A Csanádpalotai Közös Hivatal nyolc év alatt több mint tíz jegyzőt fogyasztott el.

Idén július 19-én Vigh-Tardi Valéria jegyző kérte a kövegyi kirendeltségen dolgozó köztisztviselőket, készüljenek fel arra, hogy a kövegyi anyakönyvek átkerülnek Csanádpalotára. Szeptember 7-én már az őt váltó újabb jegyző, Kriván Norbert által megbízott munkatársak jelentek meg a kövegyi községházán Debre­czeni István csanádpalotai polgármester vezetésével. Kinyittatták a páncélszekrényt, s elvitték az anyakönyvi iratokat.

 

Térdre, mindenki!

A történteket a kövegyi és a csanádpalotai polgármester is értelmezte a Facebookon a maga nézőpontjából. Galgóczkiné Krobák Mária kövegyi polgármester azt írta, a palotai csapattal együtt érkezett Tóth Sándor, aki a kövegyi hivatalba lépve azt mondta, „itt mindenki térdre lesz kényszerítve”. Az iratokat úgy vették magukhoz a jövevények, hogy átadás-átvételi jegyzőkönyv nem készült, úgyhogy nem is lehet tudni, mi mindent vittek el.

Debreczeni István csanádpalotai polgármester azt posztolta, ő a közös hivatal gesztor településének polgármestereként jelent meg a kövegyi hivatalban a munkatársaival, Tóth kolléga nem mondott olyat, hogy térdre akarna kényszeríteni bárkit is; őt mint új munkatársat vitték bemutatni, és tényleg csak köszönt és bemutatkozott. Az anyakönyvi iratokat viszont valóban elvitték, de a helyszínen készítettek négy példányban átadás-átvételi jegyzéket, csakhogy a két kövegyi tisztviselő ezeket nem írta alá.

Debreczeni szerint azért kellett az anyakönyveket elvinni, mert kiderült, hogy a kövegyi hivatal köztisztviselőinek nincs képesítésük anyakönyvvezetésre. Az anyakönyvi eljárásról szóló törvény szerint így még bele se tekinthetnének ezekbe az iratokba. Csanádpalotán viszont van megfelelő szakvizsgával rendelkező köztisztviselő – vagyis ők csak intézkedtek, hogy megszűnjön a törvénysértő állapot.

Lehet, minden máshogyan történt volna, ha a kövegyi polgármester is a hivatalában van, amikor jönnek a palotaiak. „Szabadságon voltam, amit a fent nevezett személyek tudtak, és ezt kihasználva jelentek meg ezen a napon” – írja Galgóczkiné.

Dehogy tudtak róla, állítja Debreczeni. Különben meg – fűzi hozzá – a jegyző tartja nyilván, mikor veszi ki a szabadságát a kövegyi polgármester, márpedig ilyenről „nem volt tudomása a közös hivatalt vezető jegyzőnek, azon oknál fogva, hogy arról nem kapott (jelzem, azóta sem) polgármester asszonytól tájékoztatást” – magyarázza Debreczeni.

A Kövegyen dolgozó két köztisztviselőnek évek óta a községháza a munkahelye, ám nemrég a csanádpalotai hivatalban a jegyzőtől és az igazgatási csoportvezetőtől át kellett venniük a munkaköri leírásukat. „Átolvasták, majd úgy tettek, mintha aláírnák, de aláíratlanul adták vissza, majd távoztak a hivatalból” – írja Debreczeni. Szeptember 7-én részben ezért is mentek a kövegyi hivatalba: vitték a munkaköri leírásokat.

Galgóczkiné már régóta kérte, hozzák át a két kövegyi köztisztviselő munkaköri leírását, mivel a kolléganői csak haladékot kértek az aláírására, „hogy értelmezzék, megismerjék tartalmát, erről feljegyzést is készítettek, de ezt dr. Kriván Norbert nem vette figyelembe, és írásbeli figyelmeztetésben részesítette a dolgozókat (…), utasításba adta, hogy 2021. szeptember 8. napjától munkájukat Csanádpalotán végezzék. (…) A dolgozók végül kényszer hatására aláírták a munkaköri leírásukat” – írja Galgóczkiné. Debreczeni nem érti a dolgot, „nem tudom, milyen kényszerítésről beszél polgármester asszony, a köztisztviselők nem jelezték, hogy kényszerítve lettek volna”.

Szeptember 13-án a két kövegyi dolgozó egyszerre jelezte SMS-ben a jegyzőnek, hogy beteg. A jegyző átment Kövegyre, hogy ezt megbeszélje a polgármester asszonnyal, de kiderült, hogy Galgóczkiné is beteg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.