Végh Ferencet mégis azzal az indokkal kényszerítették távozásra, hogy nem akarja teljesíteni az Orbán-kormány programját, és érthetetlen módon némi autonómiát szeretett volna megőrizni a katonáknak. Például ragaszkodott ahhoz, hogy az alkotmány és a hatpárti konszenzussal elfogadott 1993-as honvédségi törvény szellemében a honvédség vezérkara "vezesse" a honvédséget. (A törvény szerint a kormány "irányítja" a honvédséget oly módon, hogy a honvédelmi miniszter a vezérkari főnökön keresztül normatív utasításokat adhat a katonaságnak, a végrehajtás részleteiről pedig a vezérkar dönt.) Végh túlkapásait rossz szemmel nézték a politikai vezetők, úgymint Szabó János miniszter és Wachsler Tamás közigazgatási államtitkár, ám máig rejtély, hogy miért nem váltották le egyszerűen, miért hagyták, hogy a vezérkari főnök a saját közeli távozásáról szóló híresztelésekbe és az ezt követő cáfolatokba szép lassan beleroppanjon, és magától lemondjon. Sőt, ha egy mód van rá, még az egyenruhájától is szabaduljon meg, és az országból is tűnjön el (önkéntes lemondásáért cserébe felajánlották neki az ankarai nagyköveti posztot).
Mécs Imre, az előző ciklus honvédelmi bizottságának elnöke szerint a "szervezeti integráció" nem más, mint a kör négyszögesítése. Egy hierarchikus szervezetet, a katonaságot szerinte ugyanis nem lehetséges egy az egyben egy párhuzamos struktúrájú hivatalba (a minisztériumba) olvasztani (a Honvédelmi Minisztériumban uralkodó viszonyokról lásd Irodista vitézek, MaNcs, 1999. június 24.). Ha a kormány ezt megteszi, akkor a hatpárti konszenzussal elfogadott, alkotmánymódosításon és kétharmados törvényeken alapuló 1993-as honvédségi törvényt veri szét.
Az "integrációs tervekről" ellenben eddig még a parlament honvédelmi bizottságát sem tájékoztatták, valószínűleg azért, mert még nem létezik kimunkált elképzelés. Ráadásul a NATO-ban nem írják elő, hogy a szűkebb katonai vezetés és a politkai vezetés milyen szervezeti formában működjön együtt. A lényeg csak az, hogy ne keveredjen össze a katonák és a politikusok felelőssége. Hát most nem fog. A részletek pontos ismerete nélkül megjósolható, hogy nemsokára minden, a honvédséggel kapcsolatos gyakorlati kérdésben Fidesz-politikusok fognak dönteni.
Végh augusztus elsején távozik, pontosan 33 évvel azután, hogy magára öltötte az egyenruhát. Vélhetően lenne mit mondania a belső viszonyokról, de mereven elzárkózik mindenféle nyilatkozattól. Helyettesét, Hollósi Nándor altábornagyot néhány nappal azután váltották le, hogy a honvédelmi miniszter 2002 végéig megerősítette beosztásában. Kettejük képességeiről egyöntetű a vélemény, hogy az ország legfelkészültebb tábornokai közé tartoznak, még idegen nyelveket is beszélnek. Posztjukra nem nagy a tolongás, eddig egyedül Fodor Lajos neve került szóba, de a honvédelmi tárca most is rendkívül óvatos személyi kérdésekben: ahogy hónapokon keresztül nem akarták megerősíteni a hírt, hogy Véghet menesztésre kényszerítik, úgy most nem akarják megerősíteni az utód személyét. De ezt a kommunikációt már ismerjük, és szinte biztosra vehetjük, hogy augusztus elsejétől Fodor Lajos, a lenti laktanya egykori parancsnoka "vezeti" majd a honvédséget. Már csak azért is ő lesz, mert nincs helyette más.
- somlai-kovács r. -
Wachsler Tamás, a HM államtitkára Végh Ferencről
MaNcs: Végh Ferenc nem bírta tovább, és lemondott posztjáról. Máshol az a szokás, hogy ha valakivel nincsenek megelégedve a felettesei, akkor leváltják tisztéből. A HM-ben miért nem ez a módi?
Wachsler Tamás: Nem az volt a cél, hogy Végh Ferenc felálljon, hanem hogy olyan parancsnoka legyen a honvédségnek, aki végrehajtja a kormányprogram integrációra vonatkozó elveit. Jobb lett volna, ha ezeket elfogadja Végh Ferenc, de mivel nem fogadta el, nem maradt számára más lehetőség, mint hogy maga kezdeményezze felmentését. A kiszivárogtatásról pedig annyit, hogy a minisztériumban háromszázkilencvenkilencen, a vezérkarban hatszázan dolgoznak. A szervezeti összevonás tehát sok ember sorsát érinti. Nekem soha nem voltak afelől illúzióim, hogy ha bármilyen szűk körben elhangzik itt valami, akkor az azonnal kikerül a sajtóba.
MaNcs: Végh Ferenc azon kevés magyar katonai vezetők egyike volt, akinek a személyét a NATO-vezetők is elfogadták.
WT: Az igaz, hogy a NATO-ban tekintélye van Végh Ferencnek, de a kormányprogram végrehajtása és a cseppet sem lényegtelen nézetkülönbség szempontjából ez a tény nem releváns. Nem erről szólt a vita.
MaNcs: Végh Ferenc helyetteséről, a posztjáról ugyancsak kényszerűen távozó Hollósi Nándorról is azt mondják, hogy kevés hozzá hasonló kvalitású főtiszt van Magyarországon.
WT: A magyar hadseregben számos Hollósi Nándorhoz hasonló kaliberű tábornokok és tiszt szolgál.
MaNcs: Állítólag több NATO-ország nagykövete találkozott önnel, és jelezték nemtetszésüket.
WT: Valóban találkoztam több NATO-ország nagykövetével. De én kértem a találkozót, azért, hogy tájékoztassam őket a fejleményekről. Elmondták a szempontjaikat, feltették kérdéseiket, de nem arról szólt a dolog, hogy beleszólnának. Sőt továbbmegyek, semmiképpen nem is szólhatnának bele, hogy Magyarországon melyik beosztást ki tölti be.
MaNcs: A NATO vezetése azonban többször utalt arra, hogy Szabó János miniszter éppenséggel nem áll a helyzet magaslatán.
WT: Ez nem igaz. Én is hallottam ilyen pletykákat, meg olvastam ilyenről a sajtóban, de a honvédelmi miniszter munkáját a honvédelmi tárca munkája minősíti. Márpedig felmérések szerint a HM-et a közvélemény az egyik legsikeresebb tárcának tartja.
MaNcs: Egyelőre úgy tűnik, hogy az integráció egyfajta bűvös szó, amire rá lehet fogni mindent. Érdemben eddig még senki sem mondott semmi részletet a vezérkar és a minisztérium összeolvadásáról. Létezik egyáltalán valamilyen terv arra, hogy miként fog kinézni az új integrált minisztérium?
WT: Mivel szervezetileg érintett vagyok az integrációban, ezért nem én döntök a részletekről, és nem is szeretnék róluk beszélni. Természetesen vannak elképzelések, a munkaváltozatok közül a miniszter úr fogja kiválasztani a legmegfelelőbbet. Végh Ferenc azt az alapelvet tagadta, amit a kormányprogram úgy fogalmazott meg, hogy a vezérkar integrálódik a minisztériumba. Évekkel ezelőtt Végh úr még nem vitatta ezt az elvet, de az utóbbi időben ez a véleménye megváltozott. Az integrációról először a miniszter, aztán a kormány, majd az Országgyűlés dönt. A lényeg az lesz, hogy a HM olyan legyen, mint a többi minisztérium, ahol tiszta, áttekinthető a struktúra, ahol nem postásnak használjuk a minisztert, hogy rajta keresztül üzengessünk egymásnak, hanem csak döntési helyzetekben fordulunk hozzá.
- kr -