Kovács János polgármester, a Várpalotához közeli, 680 lakosú Vilonya első embere többlepedőnyi dokumentációval körbevéve meséli sajátos harcát, miközben hol innen, hol onnan emel fel hozzá egy-egy "bizonyító erejű" iratot.
A falu bekeményít
A település előző vezetése új (felújított) közvilágítással kedveskedett az ő népének. Az akkori áramszolgáltató, az ÉDÁSZ Rt. a több mint száz közvilágítási lámpatest cseréjekor a részletfizetés mellett abba is belement, hogy az üzemeltetést rendszeres karbantartással fejeli meg. Bár az utcai izzófüzér ritkán ragyogott hiánytalanul, a legfeljebb kéthetenkénti karbantartásnak köszönhetően évekig nagyjából annyi került a névleges fogyasztás felszorzásával készült számlákra, amennyit egy külön mérőóra mutatott volna. Az ÉDÁSZ E.Onba olvasztását követően azonban a karbantartás megszűnt.
Hibaelhárítás van csak - akkor, ha kihívják őket. Nem is az E.Ont, hanem annak egy külsős, e célra szerződött cégét, a pápai központú EH-SZER Kft.-t. Ám a polgármester szerint a telefonos hibabejelentéseket egyetlen alkalommal sem követte semmi. A falu első embere kiderítette a karbantartók vezetőjének privát számát, de ez sem segített. Az illető azonban fölvilágosította a polgármestert: néhány lámpáért ők nem rohannak, Vilonya messze van Fehérvártól (legfeljebb 30 km), várjon csak a sorára; a cégnek a kétmegyényi E.On-területre összesen tíz embere van. Szóval, nyugi.
Kovács János mégsem maradt nyugton, pláne, hogy 2004. augusztus 16. és szeptember 22. között a faluban 19 utcai lámpa mondta be az unalmast. Előbb Székesfehérvárra, majd az E.On központjába, Győrbe is faxolni kezdte a dagadó hibalistát meg azt, hogy azok elhárításáig a nem világító lámpák után nem kíván fizetni. Az izzókat október 8-án végül kicserélték, de ez a szeptemberben és októberben visszapostázott számla korrekcióigényét nem befolyásolta. November közepén az E.On ügyfélszolgálati válaszlevélben közölte: "A reklamációjuk kivizsgálása megtörtént, melyet jogosnak találtunk. Ezért a kiadott számlákat storníroztuk, és az új számlákat elküldtük." A történetnek itt vége is lenne, ha november közepén nem kezdődött volna az egész elölről.
Először csak négy lámpa ment ki, amit faxon jeleztek Székesfehérvárra, aztán a bejelentést követő harmadik napon "kimenőt kapott" a település teljes közvilágítása. A polgármester hiába írt és telefonált bárhová, csak januárban cserélték ki a rossz izzókat. Mire a vilonyai Dávid újfent számlakompenzációt kért Góliáttól, amit az ügyfélszolgálat telefonban megint csak jogosnak talált, és türelmet kért a korrigáláshoz. Amikor azonban a postás mégsem a módosított számlát kézbesítette, Győrben azzal védekeztek, hogy akik a számlát küldik, azok nem abban a szobában vannak, ahol ők, és bár ők tényleg megígérték, ez időbe telik. A rejtélyes másik szobából aztán újabb fizetési felszólítás érkezett, és amikor Kovács hívta az ügyfélszolgálatot, már azzal kellett beérnie, hogy higgye el, nem egyedüli az esete.
A decemberben, februárban, végül májusban is megismételt kérésnek - küldjék már a javított számlát, hisz Vilonya fizetni akar (de csak a valódi fogyasztásért, ez minden levélben vastagon, aláhúzva szerepelt) - semmi eredménye nem volt. A számlák csak jöttek, a polgármester nem fizetett, és a nyár közepén a külön nem is jelzett büntetőkamattal felspécizett, 545 811-es számot írták a csekkre. Július 6-án (majd 7-én) megjelent a hivatalban az E.On egyik várpalotai villanyszerelője azzal, hogy a művelődési ház áramszolgáltatását kikapcsolja. Kilátásba helyezte, hogy harmadnap a polgármesteri hivatalt fogja áramtalanítani, úgyhogy a falu inkább fizessen. Felettébb érdekes kérdés, hogy az áramszolgáltató a tartozással nem rendelkező művházat milyen jogon vonta ki a forgalomból. Erre is rákérdeztünk az E.On-nál, de lapzártánkig Győrből semmilyen válasz nem érkezett.
Elhárító tűz
Kovács János még aznap írt az energiahivatalnak, megkeresett néhány újságírót, valamint kártérítési igény kilátásba helyezéséről tájékoztatta az E.Ont. "A számla kiegyenlítése nem a mi hibánkból, hanem az önök hozzáállása miatt nem valósulhatott meg" - indokolt a polgármester. Nem tudni, hogy ez vagy az energiahivatal megkeresése hatott-e, mindenesetre másnap megjelent a faluban Hatvanger Imre, az áramszolgáltató önkormányzati ügyfélmenedzsere. Érkezése mintegy véletlenül a vilonyai villanypóznákon találta a teljes karbantartási céget, s éppen odaértekor kapcsolták vissza a kultúrba az áramot; még azt is megígérte, elintézi, hogy a visszakapcsolási díjat is elengedjék. Igaz, ez utóbbit csak a rájátszásban sikerült megvalósítani, miután a visszakapcsolásról szóló számlát (melyben a ki sem kapcsolt polgármesteri hivatalé is fel volt tüntetve) Kovács János megkapta, és azt ismét kifogásolta.
Hatvanger Imrét mobilon lehetett utolérni; ígérte, hogy két óra múlva beszél az ügy tanulságairól. Két óra múltán aztán vérbeli kríziskommunikátorosra vette a figurát, és afelől érdeklődött, hogy melyik helységről is van szó, majd arra kért, mondjak már valamit "erről a bizonyos" Vilonyáról. Nem tarthat mindent fejben, elvégre a cégnek 960 ezer fogyasztója van és a többi; de ő valójában csak városokkal foglalkozik, meg hogy a kikapcsolásról egy számítógépes program tehet, különben is, ilyen krízisből napjában húszat kell megoldania, és már nem is biztos abban, hogy Vilonyán teljesen szabályosan járt el. Aztán hadarni kezdte, hogy a cég nevében nyilatkozni csakis a PR-iroda vezetőjének van joga. Arra már nem is reagált, hogy miért kérte a polgármestert, vonja vissza az energiahivatalnak küldött levelét, meg hogy ne tájékoztassa a sajtót, mert a vonal megszakadt.
A válságmenedzselésbe amúgy az is beletartozott, hogy a győri ügyfélszolgálati szakértő javaslatára a polgármester egy hónapot (nagyjából 120 ezer forintot) azonnal befizetett a győri Góliát számlájára, amiért cserébe a fennmaradó két hónapos tartozást, a névleges fogyasztás tíz százalékkal csökkentett értékét büntetőkamatoktól mentesen állapították meg. Egy héten belül papíron is le volt zárva az ügy, azóta a vilonyai szürkület érkezése majd' minden utcai lámpából ismét fényt csal elő.
Azért az utolsó számlakorrekcióról szóló E.On-levél még odaszúrt a vilonyai Dávidnak azzal a jogszabályidézettel, mely szerint egy fogyasztó bár kifogással élhet a számla összegét illetően, ám annak ki nem egyenlítésére csak a 200 százalékos túlszámlázást meghaladóan van joga. Ezt Kovács János értelmezni sem tudja, mert Vilonya közvilágítási számlája továbbra is egy elméleti fogyasztásból kalkulálva születik. Noha 200 százalékos tévedésre esély sincs, továbbra sem tetet fel külön mérőórát. Azt mondja, akkor nem maradna fegyvere, hogy rávegye a szolgáltatót a javítási kötelezettségek betartására.
A gazdasági tárca közlése szerint a közvilágítással a villamosenergia-törvény mellett kormányrendelet, több minisztériumi rendelet, az áramszolgáltató társaságok különböző szabályzatai mind-mind foglalkoznak. Főként az így kialakult átláthatatlanság feloldása érdekében a minisztérium egy újabb rendeletet készített elő, melyet, bár jelenleg már a társtárcákkal egyeztet, valószínűleg újraszövegeznek. Többek közt azért, mert az önkormányzatok nem fogadták el a közvilágítás elszámolási koncepcióját.
