2010. január 16-án hajnali fél három körül fél óra késéssel érkezett a magyar-román határszakasz magyar oldalára, Lökösházára a Bukarest és Bécs között közlekedő Dacia expressz, amelyen két csángóföldi magyar, Butacu Emil és Horváth Gábriel utazott. A román állampolgárok egészségügyi vizsgálatra jöttek Magyarországra, meghívójuk Butacu régi barátja, Radetzky Jenő tiszteletbeli osztrák konzul, a Magyar, valamint a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara egyik vezetője volt.
A két férfi úti okmányai rendben voltak, de az őket ellenőrző Grósz László főtörzsőrmester azt firtatta: tudják-e a Magyarországra belépők, hogy itt nem lehet feketén dolgozni? Butacu és Horváth igenlő válaszára a határrendész határozottan közölte: tudja, hogy feketemunkára érkeztek, majd a magyarul jobban beszélő Butacut kihívta a folyosóra, ahol közölte vele, hogy csak pénzért engedi őket tovább. Eurót kért, de a férfiaknál lej és forint volt. Butacu a pénztárcájában egy kétezer forintosra mutatott, de a főtörzsőrmester egy tízezresre bökött. Grósz azzal búcsúzott a csángóktól, hogy "nem találkoztak, és nem is ismerik egymást".
A Keleti pályaudvarra valamivel hajnali 5 óra után érkező két férfit meghívójuk, Radetzky várta. Amikor megtudta, hogy mi történt, felháborodott. A tárgyaláson elhangzott vallomások alapján tudható, hogy Radetzky felhívta egy magas rangú rendőr ismerősét, és a tanácsát kérte. Ezek után ő maga beszélte rá vendégeit, hogy tegyenek feljelentést, ami aznap délelőtt Székesfehérváron, Radetzky lakóhelyén meg is történt. Az események gyorsan követték egymást: még aznap előállították a lökösházi vasúti határon szolgáló valamennyi honi határrendészt. Kisebb zavart okozott, hogy a feljelentésben a vesztegetőt arcszőrzet nélkülinek jellemezték a panasztevők, holott a későbbi vádlott akkor kis körszakállt viselt. (Ezt utóbb a hosszú utazással és fáradtságával magyarázta a sértett, a feljelentés megtételekor csaknem két napja volt talpon.) A fényképes azonosításnál, majd a szembesítéskor Butacu és Horváth viszont kétséget kizáróan felismerte a magyar-román határon több mint tíz éve szolgáló Grósz Lászlót.
Az ügyben a Gyulai Nyomozó Ügyészség képviselte a vádat. Bár a sértettek egybehangzóan adták elő a történteket, és egyértelműen felismerték a vesztegető határrendészt, kérdéses volt, hogyan bizonyítható a vonatfolyosó félhomályában történt vesztegetés. Az utolsó tárgyalási napon módosított vád már súlyosabb, a kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel járó kötelességszegéssel elkövetett hivatali vesztegetés volt.
A védelem a feljelentésben foglalt személyleírás és a vádlott akkori arcszőrzethasználata közötti különbséget firtatta, továbbá a vádlott aznap szolgálatban lévő társai is tagadták, hogy ilyen bűncselekmény megtörténhetett volna. A védelem szerint a vád csupán egy hipotézis, és semmilyen kétséget kizáró bizonyíték nincs arra, hogy a vesztegetés ténylegesen megtörtént. A tárgyaláson nagy vita volt például arról, hogy a kevés utassal a magyar határra érkező vonat ellenőrzése során mennyire szakadhattak el egymástól a határrendészek, vagy a benti fényviszonyokról, illetve arról, hogy az ellenőrzés mellett elegendő-e az összesen 16 perc (amennyit a vonat állt) a vesztegetésre. A nyomozó ügyész szerint nem feltételezhető, hogy egy számára ismeretlen embert hamis feljelentéssel hozzon nehéz helyzetbe Butacu Emil, ráadásul tudhatta, hogy hosszú procedúra elé néz, és a feljelentés nyomán szembesítik majd a határrendésszel. Mi több, csak hosszú idő után kaphatja vissza a pénzét. A vádhatóság szerint, ha a vádlott akkor szolgálatban lévő társai nem tagadták volna, hogy tudnak a vesztegetésről, akkor magukat is katonai bűncselekménnyel vádolják.
A Békés Megyei Bíróság elsőfokú ítéletében csaknem teljes mértékben osztotta a vádiratban foglaltakat, és bizonyítottnak látta, hogy a vesztegetés megtörtént. Az utolsó szó jogán a vádlott tagadta az ellene felhozottakat, és azt mondta, nem haragszik senkire, munkáját hivatásnak tekinti, amelyet alázatosan végez. A bíróság két év szabadságvesztésre ítélte Grósz László főtörzsőrmestert, amit két év próbaidőre felfüggesztett, egyúttal lefokozta, továbbá a vesztegetés 10 ezer forintos összegéig vagyonelkobzásra ítélte, és a felmerült bűnügyi költségek nagyobb részét is meg kell térítenie. Az ügyész elfogadta, míg a vádlott és védője fellebbezett az ítélet ellen, amely így nem emelkedett jogerőre.
A vádhoz kötöttség miatt a bíróságnak nem volt feladata, hogy nagyobb összefüggésben vizsgálja az ügyet. A kérdés a levegőben lóg: egyszeri, a rendszertől merőben idegen botlásról vagy egyáltalán nem elszigetelt jelenségről van szó? A Romániából Magyarországra érkezők közül lapunknak többen is megerősítették, hogy velük is történt már hasonló, de legalábbis hallottak ilyenről. A lökösházi vasútihoz közeli gyulai közúti határátkelőn is sokan buktak le nemrégiben, miután titkosszolgálati eszközöket bevetve kapcsolták le a kamionosok körében "ötveneurósnak" hívott határon dolgozókat.
A perben elhangzott, hogy a Magyarországra anyaországként tekintő Butacunak különösen nagy csalódás volt, hogy az országba lépve egy "fekete szemű magyar határrendész" tízezer forinttal lenyúlta.
