A törvény értelmében az önkormányzatnak kötelessége türelmi zónát kijelölni minden olyan, ötvenezer lakosnál nagyobb lélekszámú településen, ahol a prostituáltak "tömegesen" vannak jelen. Néhány vidéki város önkormányzata már döntött: náluk nincs tömeges prostitúció.
A fővárosban a zónák kijelöléséért felelős koordinációs ideiglenes egyeztető és városrendészeti bizottság
kezdetben tizenhárom
helyet jelölt ki, ezek egyike volt Soroksár. Az ottaniak nem értik, miért őket választotta a budapesti vezetés. "Ráböktek a térképen egy pontra, és azt mondták, legyen itt a zóna", vélte Szrimácz Ferenc, a XXIII. kerület alpolgármestere. A kijelölt helyek egyike egy mocsár, a másik rövidesen a MÁV tulajdonába kerül, a harmadik magántulajdon. A törvény által meghagyott értelmezési lehetőséget a soroksáriak sem hagyták ki. "Mi az, hogy tömeges? Kettő, hét vagy tizenhét kurva jelenléte?" - kérdezte az alpolgármester. A kerületi rendőrkapitánysággal egyetértésben úgy döntöttek: Soroksáron nem tömeges a prostitúció. Önkormányzati ülésen leszögezték: nem kérnek a lányokból, mert a helyi lakosság tiltakozó akciókat helyezett kilátásba.
A főváros vezetése által egyik leginkább preferált helyszín a XVIII. kerületi Méta utca-Besence utca által behatárolt forgalmi csomópont lenne, ahol a közelben lévő kamionterminál miatt jelenleg is jelentős a prostitúció. A kerületiek viszont a közeli lakótelepekre és a vállalkozói övezetre hivatkozva elutasítják a tervet. Mester László, a kerület polgármestere felháborítónak tartja, hogy a prostituáltak ittléte és a rendőrség szakmai véleménye alapján esett a választás a XVIII. kerületre, figyelmen kívül hagyva a lakosság véleményét. "Mindent el fogunk követni, hogy ne legyünk fertőzött városrész. Már most elkezdjük megtisztítani a területet, a rendőrség fokozottabb ellenőrzéseket fog folytatni, és gyakrabban fogja előállítani a prostituáltakat" - mondta Mester László.
Az országban és a fővárosban egyedüliként
a VIII. kerület
ajánlotta fel: beleegyezne, hogy a területén türelmi zóna jöjjön létre. Igaz, a VIII. kerület csaknem egésze védettnek számít (a törvény szerint a prostitúciót tiltó védett zóna a köz- és felsőoktatási, gyermekvédelmi, egyházi intézmények, az autóutak, főútvonalak, bírósági, közigazgatási, ügyészi szervek, fegyveres erők objektumainak a környéke).
Csécsei Béla polgármester szerint a kerületben a törvény életbe- lépése óta "kádári szintű" a prostitúció: rejtettebb, mint korábban, de létezik. A kerület megfelelő helyszínnek tartja a Róbert Károly felüljáró alatti háromszöget, az Asztalos János utca mögötti ipari telep vagy a Kőbányai út-Hungária körút sarkán levő volt dohánygyár területét. A kerületi önkormányzat nem tartja kizártnak, hogy a VIII. kerületben vigalmi negyed jöjjön létre, ahol egy helyen található meg a peep-show, sex shop, pornómozi.
Betlen Anna, a Szociális és Családügyi Minisztérium témafelelőse szerint nem véletlen, hogy a VIII. kerület az egyetlen, amely vállalná a zónát. "Ez a törvény a VIII. kerület törvénye. Ez egy bordélytörvény, mert nem kell az utcai prostitúcióval bíbelődniük, hiszen alig van hely, ahol a türelmi zónát kijelölhetik. Annál alkalmasabb lesz vigalmi negyednek, amely jó bevételt jelent az önkormányzatnak."
Csécsei Béla tagadja ezt, mivel jövőre a fővárost illeti az ingatlanadó és az iparűzési adó, szerinte értelmetlen arról beszélni, hogy a kerület a prostituáltakból gazdagodna meg.
Juharos Róbert, a VIII. kerületi és a fővárosi közgyűlés Fidesz-frakciójának a tagja egyetért Betlennel abban, hogy a törvény a nyilvánosházak kijelölésének irányába mutat. "Az ezeket tiltó, hazánk által aláírt New York-i egyezmény értelmében ezt azonban nem lehet a nevén nevezni, ezért lettek türelmi zónák" - vélte Juharos. Szerinte a törvény jó, mert igyekszik visszaszorítani a közterületi prostitúciót, a zónák kijelölésével kapcsolatos késlekedésért pedig a főváros vezetése a felelős. "Ha a vezetés nem bír megbirkózni a feladattal, továbbra is eltöketlenkedi a dolgot, akkor a Józsefváros hajlandó részt vállalni ebben. Minden olyan megoldás alkalmatlan, ami azt eredményezi, hogy a lányok Belső-Józsefváros közterületein maradnak."
Szerinte a fővárosi vezetésnek volt elég ideje arra, hogy felmérje a szóba jöhető területeket, ennek ellenére teljesen alkalmatlan helyszíneket nevezett meg, ráadásul elmulasztotta a törvényben előírt egyeztetést a kerületekkel. "Ha én lennék a főpolgármester, fél nap alatt kijelöltem volna a zónát. A főváros nem képes dönteni" - mondta a képviselő.
Tirts Tamás, a fővárosi Fidesz frakcióvezetője a Napi Magyarországnak viszont azt nyilatkozta: a kerületek véleményével ellentétesen a főváros nem jelölheti ki a zónát. A fővárosi Fidesz-MDF-MKDSZ-frakció felháborítónak tartja, és tiltakozik az ellen is, hogy a vezetés az eddig prostitúciómentes kerületekbe akarja helyezni a zónákat.
A felelős városrendészeti bizottság elnöke, Danielisz Béla a Fővárosi Közgyűlés bizottsági ülésén már arról a lehetőségről beszélt, hogy ne az önkormányzatok, hanem a közigazgatási hivatalok jelöljék ki a türelmi zónát, mert ezek nem "állampolgárfüggők", vagyis nem kell vállalniuk a népszerűtlen döntések következményeit.
Böhm András, a fővárosi SZDSZ frakcióvezetője szerint a türelmi zónák ügye világosan tükrözi a főváros és a kerületek szembenállását, amely ez esetben pártpolitikai hovatartozástól független.
"A törvény rossz:
hiába jelölünk ki egy területet, az érintettek azonnal tiltakoznak, vagy ha valahol a prérin jelöljük ki, a prostitúció nem megy oda" - vélte Böhm András.
A frakcióvezető szerint a törvény nem foglalkozik az iparág egészével: a türelmi zóna az üzletkötést igen, az üzlet lebonyolítását azonban nem teszi lehetővé, hiszen bünteti a szobáztatást és a kerítést.
Böhm szerint nem lehet az önkormányzatok nyakába zúdítani a kérdés megoldását, mert nem képesek a prostitúcióhoz szükséges infrastruktúráról gondoskodni. "Ha nem változik a törvény, kénytelen-kelletlen kijelöljük a zónát, ám ez egyelőre nem sürgős, hiszen Budapestnek nem az egész területe védett."
Az SZDSZ-frakció szerint felül kellene vizsgálni a New York-i egyezményben való részvételünket. Betlen Anna szerint viszont egyetlen kormányzat sem próbálta megvalósítani a prostitúciót az emberi méltósággal összeegyeztethetetlennek tartó egyezmény előírásait, pedig szerinte már a türelmi zóna is ellentétes velük. "Nem a prostituáltat kell büntetni, ahogy ez ma történik, mert ez egy intézményrendszer. Hiába írja elő a törvény, hogy a kliens is büntethető, hiába figyeli a rendőrség kamerákkal az üzletkötéseket, kizárólag a lányokat viszik be."
A március elsejével életbe lépett új szabálysértési törvény szerint ráadásul nem is kis időre: a szabálysértőt, így a prostituáltat 72 órás őrizetbe veszi a rendőrség, az ügy pedig bíróság elé kerül. Ha az érintett fellebbez az ítélet ellen, további tíz napig tartható őrizetben. Vagyis a lányok akár 13 napra is lecsukhatók.
Szikinger István alkotmányjogász elmondta: a rendőrség több alkalommal vitt be olyan nőket, akik tagadták, hogy prostituáltak lennének. "Szakmailag elhibázott dolog, hogy a prostitúcióval a szervezett bűnözés keretein belül foglalkozunk. Ráadásul a törvény előírásai a prostituáltra vonatkoznak." Szikinger egyetért azzal, hogy a prostitúciót szabályozni kell, ám a vitának szerinte nemcsak arról kellene folynia, hova álljanak a lányok, hanem a prostitúció gyakorlásának feltételeiről, az adózásról és e lányok jogi védelméről is. Védencének, Szabinának az esete nem egyedülálló: a rendőrség szeptember óta gyakran durván lép fel a prostituáltakkal szemben. (Szabinával készült interjúnkat lásd a 15. oldalon.)
Varró Szilvia
Szabina: A törvény második napja volt. Odajöttek a rendőrök, azt mondták, menjek el. Odébb mentem egy sarkot, megállt mellettem egy rendőrdzsip, kérdezték, voltam-e már figyelmeztetve, mondom, figyelmeztetve nem voltam, de igazoltatva igen. Nem kell engem figyelmeztetni, felnőtt nő vagyok két gyerekkel. Elkérik a személyimet, azt mondják, üljek be az autóba, mondom, nem ülök. Ketten rám ugrottak, lefogtak, megbilincselték a kezem, kétszer kibújtam, elkezdődött a rugdosás. A kocsiban már ült egy kurva, elindultunk szembe a forgalommal, megkülönböztető jelzést használva, mint egy gyilkost, úgy vittek. Kinyitották az ajtót, a cipőm beakadt, és arcra estem, a hajamnál fogva húztak, az egyik rendőr rám ült, elkezdtek ütni-vágni. Be a kapitányságra, ott még ment a balhé, te szilikonos kurva, én mondtam, bazmeg, te primitív hülyegyerek, egy hónapos csecsemőm van, el is ment a tejem. Annyira kicsináltak két perc alatt, hogy sírógörcsöt kaptam, kapkodtam a levegőt. Nagyon véreztem. Hat év alatt ez volt a második, hogy bevittek, de az első teljesen normális volt, hölgyem, üljön be az autóba. Féltem, bevittek az előállító helyiségbe, a nyolcadik kerületiek átvettek, látták, hogy nézek ki, lejódozták a kezemet, bebasztak egy másfélszer másfél méteres lukba. Ott ültem negyed négyig, potyogtak a könnyeim, kértem, engedjenek haza, be voltak duzzadva a melleim, szoptatnom kellett. Ha prostituált is, de anya vagyok, és meg kell szoptatnom a kicsit. Nem engedtek, kihallgattak. Másnap látleletet vetettem, ezek a fényképek (a képeken Szabina összevert arca, vérző kezei, csuklója és térde láthatók). Szikinger István vállalta az ügyemet. Eddig csak egy bajom volt a rendőrséggel, egy papírt kaptam, hogy fedetlen kebleit és fanszőrzetét mutogatta. Most az fájt, ahogy megaláztak, mondtam nekik, két gyereket nevelek, nem azért szopok, hogy kábítószerezzek. És nem szilikonom van, hanem annyira tele vagyok tejjel, hogy így fel van duzzadva a mellem.
MaNcs: Szeptember óta hogyhogy nem vittek be?
SZ: Van egy autóm, ha jöttek, beültem. Amikor bejött a törvény, az utcára se lehetett kimenni.
MaNcs: Mennyivel keresel kevesebbet a törvény óta?
SZ: Arra rodázok, hogy együnk. Hat éve vagyok prostituált, az első két-három évben átlagosan napi húszat megkerestem, most öt-hatezer forintot, valamikor kettőt. Ahogy terhes voltam a lányommal, kihagytam hat hónapot, elölről kellett kezdeni a kapcsolatépítést.
MaNcs: Hogyhogy nincs fiúd?
SZ: Miért ne lehetne? Ez olyan butaság, egy csomó lány egyedül áll kinn, vagy helypénzt fizetnek, vagy mittomén.
MaNcs: Te is?
SZ: Nem, semmit. Tudtam, hogy az elején hol kell szopni, és már jó voltam. Persze kell valami háttér, de ezek normális emberek, ismernek hat éve.
MaNcs: Vagyis az elején jóba kell lenni azokkal, akik felügyelik a placcot.
SZ: Itt senki nem felügyel semmit, ez butaság. Dolgoztam lakáson is, night clubban is, de ott ott kell lenni végig, ha linkre ülsz ott, akkor linkre ülsz ott, le is kellett adni, húszezerből a felét, a kamupiák árának is a felét. Én nem vagyok az az álcicára festett álribanc típus, tele fuksszal (arannyal).
MaNcs: Sose volt stricid?
SZ: Miért, olyan vagyok? Ezt lehet okosan csinálni, az elején kell tudni. Teljesen véletlen volt, hogy kiálltam, távol állt tőlem az ilyesmi, még most is, de úgy vagyok vele, hogy ehhez értek. Ez nem csak arról szól, hogy felviszed a manust, és nagy unott pofával leszopod. Kell tudni okosan, ügyesen csinálni. Az állandó vendégek nem a két szép szemem miatt jönnek, hanem úgy vagyok vele, hogy az a három-négyezer forint az neki is három-négyezer forint.
MaNcs: Hogy kerültél az utcára?
SZ: Spontán dolog volt, két kis vodkát belöktem, azt se tudtam, mi mennyi, nagyon gáz volt. Csináltam 19 ezer forintot, sose felejtem el. Tizenhét voltam, meghülyített a pénz, csak kerestem, szórtam, kerestem, szórtam. Az első üzletemre emlékszem, franciába vittem be a palit, és háromnegyed órán keresztül szopatott, azt se tudtam, hogy a gumit hogy kell felhúzni.
MaNcs: És ha valamit nem akarsz megcsinálni?
SZ: Leépítem, én vagyok a főnök. Csak ez a bujkálunk a kapualjba, meg a kamerák. Az elején állandóan jöttek a kocsik, megáll, be van szarva ő is. Már rendszámról ismered, a rendőröket, a faszikat. Azért tudod, hat évig a rendszámokat nézegetni. Akármilyen vagyok itt, a gyerekeimet nem erre nevelem. Anya vagyok és prosti. Ovi után legózás, angolul taníttatom a fiamat, gyurmázás, akármennyire nem néznéd ki belőlem. Reggel nyolckor viszem oviba, a kislányomra pénzért vigyáznak ismerősök. Teljesen nyugodtan állhatok lenn, hogy ők jól vannak, csak arra kell vigyázni, hogy nekem ne legyen bajom. Bevisznek délben, leszarom, ha pár órára leültetnek, csak mehessek a gyerekemért négyre az óvodába.
MaNcs: Mit gondolsz a zónákról?
SZ: Semmit, ha kijelölik, se fogok odamenni, nem fogom magam kiröhögtetni. Megmondják, hogy hánytól meddig. Ne hülyéskedj, többgyerekes családanyák állnak kint, ki fog odamenni, meg a palik se fognak odamenni, családjuk van, nyilván nem akarják, hogy kamerákkal figyeljék őket. És akkor már nem a stricivel lesz rodázás, hanem a rendőrrel. Az elején annyira lelkes voltam, toboroztam a lányokat, hogy gyertek az ügyvédhez, jó a Szikinger, de nem jöttek. Össze akartunk fogni, hogy valami kurvaérdekvédő szervezetet hozzunk létre, hogy ha bármi gáz van, legyen egy ügyvédünk. De mindenki elmenekült.
MaNcs: A hat év alatt volt valami nagyon gázos történeted?
SZ: Néhányszor. Úgy mondjuk, elvisznek malomba. Az a kurva, aki azt mondja, vele nem történt meg, hazudik. Elindultam a palival, azt mondta, ott lakik a nagymamája, kezdő voltam, fél óra hatezer. Beérünk a lakótelepre, azt mondja, nincs otthon a nagymamám, megyünk máshova. Be a liftbe, ott már éreztem, szorongás fogott el. A nyolcadikon kinyílt a liftajtó, a szeméttárolóba be, kés a nyakamhoz, csak annyit kértem, hogy a gumit húzza fel, de nem húzta. Befejezte, felöltözött, két órán keresztül nem mertem lejönni.
MaNcs: Akiknek stricijük van, sokkal rosszabb helyzetben vannak, nem?
SZ: Én őket ugyanúgy kintről látom, mint te. Nem is tudom elképzelni, hogy nekem ott valaki ugasson a négy általánosával, és strigulázza, hogy hányat csinálok.
Ez a monoton élet, kelés, óvoda, kislányt elvinni, lemenni, és onnantól kezdve teljesen kész vagyok, csak az megy, hogy rendőr, rendőr, rendőr, rendőr, pénz, rendőr, pénz, rendőr, így jár a fejemben. Háromra megyek a kislányomért, aztán a fiamért, utána haza.
MaNcs: Hol vannak a határaid az érintkezésben?
SZ: Nem veszem le a bugyimat, ez már a magánéletembe is átment.
MaNcs: Hogy kerültél az utcára?
SZ: A XI. kerületben nőttem fel, teljesen normális családban, mindenem megvolt, kézilabdáztam, bejártam a fél világot. Történt 14 éves koromban valami, ami az egész életemet végig fogja kísérni, egy tragédia, tőlem függetlenül. Az lett a vége, hogy intézetbe kerültem. Itt ismertem meg egy elég rossz társaságot, tudtam, hogy olyan hátterem van, jöhet bárki, levágatom a fejét. Most két gyerekkel mindent másképp gondolok.
MaNcs: Ha nincs az a dolog 14 évesen, mi lett volna?
SZ: Ebbe nem akarok belegondolni. Nem szégyellem, hogy kint állok, ezért tudom elviselni a felém irányuló tekinteteket. Elmegy mellettem egy óvodáscsoport, az óvónő azt gondolja, hogy tetű ribanc, de ő nem lát belém, nem tudja, hogy van két gyerekem, és én ugyanazt csinálom négytől nyolcig, amit ő csinál egész nap a gyerekekkel. Csak nekem ez a munkám, neki meg az. Lehet, hogy büdös kurva vagyok, de lehet, hogy éppen az ő férjével.
