A kormány az adórendőrség felállításával a "jelenleginél célszerűbb" eszközöket kíván az állam kezébe adni ahhoz, hogy érvényesülhessen az arányos közteherviselés, és csökkenjen a gazdasági bűnözés. A törvényjavaslat általános indoklása szerint azért van szükség a szervezet felállítására, mert nem sikerült visszaszorítani az államháztartás bevételeit kiemelkedően veszélyeztető bűncselekmények számát, és ezek elkövetési értéke is egyre nő, ráadásul "a tisztességes adózók egyre kevésbé hisznek abban, hogy az adórövidítést rutin szerint elkövető személyeknek tényleges kockázatot kell vállalniuk tetteikért".
Elutasítás és kompromisszum
Orbán Viktor miniszterelnök szerint amennyiben az adórendőrség nem kezdi meg működését a jövő év elején, veszélybe kerül a költségvetés bevételi oldala. A kormányszóvivő pedig úgy fogalmazott: a tisztességes adófizetőknek nincs félnivalójuk, ám évente 3000 milliárd forint tűnik el a feketegazdaságban, és ha ennek csupán egy részét be tudná szedni az állam, akkor több jutna utakra, nyugdíjakra, az egészségügyre, sőt akár az adók csökkentésére is.
Egyáltalán nem biztos azonban, hogy az adórendőrség kényszerítő eszközökkel (lőfegyver, bilincs, kontírozó könyvelés szagára kondicionált kutya) megtámogatott emberei - az eredeti terveknek megfelelően - 1999. január 1-jétől akcióba lendülhetnek. A tervezet ugyanis komoly ellenállásba ütközött a parlamentben. Az ellenzék, valamint a költségvetési és a házbizottság elutasítása mellett még a kormánypárti frakciók is az kérték a kormánytól: átdolgozásra vonja vissza a javaslatot. A kormánypártok elvileg támogatják ugyan az adórendőrség felállítását, sok tekintetben azonban egyetértenek az adatvédelmi biztos érvelésével is, aki szerint ez a tervezet még módosító indítványokkal sem állná meg a helyét. A kormánypárti frakcióknak kompromisszumos megoldásként sikerült elérniük, hogy módosító indítványaikat a kormány figyelembe fogja venni, de a tervezetet vissza nem vonja.
Pedig, a jelek szerint, a kormány annyira meg volt győződve arról, tervezete átmegy a parlamenten, hogy az APEH költségvetésében már szerepel a szervezet felállításához szükséges 2,8 milliárd forintos többletkiadás fedezete. Az új nyomozó hatóság 240 fővel működne (közülük közel nyolcvanan az APEH Bűnügyi Igazgatóságának budapesti központjában, a többiek a megyéknél). Bér- és járulékköltségeikre 1,3 milliárdot, működési költségre 0,7 milliárdot szánna a kormány, egyszeri dologi kiadásokra (asztal, szék, számítógép, autó, fegyver) pedig 800 millió forintot költenének. Az adórendőrség állományába részben az APEH-től kerülnének át szakemberek, illetve az ilyen típusú büntetőeljárások területén már régebb óta dolgozó szakembereket alkalmaznának.
Indoklás és bírálat
A kormány előszeretettel hivatkozik nyugati példákra, hogy például Hollandiában és Németországban is működnek hasonló intézmények. Valóban működnek, ismerik el a tervezet bírálói, csakhogy az ottani "adórendőrök" feladata más: egy-egy konkrét ügyben, a felgyülemlett adatok ismeretében, nekik kell eldönteniük, elegendő információ áll-e rendelkezésre ahhoz, hogy a rendőrség lefolytathassa az eljárást a vélelmezett adócsaló ellen.
Ugyanezt meg lehetne oldani itthon is, de ahelyett, hogy a rendőrséget erősítenék meg (adószakértőkkel és pluszpénzzel) a speciális feladatok ellátására, egy újabb szervezetet kívánnak létrehozni feleslegesen, mondta lapunknak Hack Péter (SZDSZ). Szerinte ilyen alapon akár a környezetvédelmi minisztérium is igényt tarthatna környezetvédelmi rendőrségre a környezeti károkozások növekvő száma miatt.
Az alkotmányügyi bizottság ülésén - amely aggályai megfogalmazása mellett végül igent mondott a beterjesztésre - az adatvédelmi biztos is jelezte, hogy súlyos kifogásai vannak a javaslattal szemben. Majtényi László - akinek csupán néhány óra állt rendelkezésére, hogy beterjesztése előtt véleményezhesse a törvényjavaslatot - elmondta: a tervezet nem felel meg az adatvédelem alkotmányos feltételeinek, ugyanis nem határozza meg, hogy az adórendőrök milyen adatokat kezelhetnek, és azokhoz pontosan hogyan juthatnak hozzá. (Szakértők külön felhívják a figyelmet arra a veszélyre, hogy a szervezetet fedővállalatok alapítására is feljogosítanák; az álkönyvelő, ál-adótanácsadó cégek nyilvánvaló szándéka a titkos adatgyűjtés lenne.) Majtényi elmondta: a javaslatnak nincs normaszövege, ebből adódóan rendelkezései pontatlanok, nehezen értelmezhetők.
Ki lenne a góré?
A kormánypártok és az ellenzék abban sem ért egyet, hogy milyen szavazati aránnyal kellene elfogadni a törvényt. Az ellenzéki pártok ragaszkodnak ahhoz, hogy - mivel a tervezet kényszerítő eszközök alkalmazására is feljogosítaná az adónyomozókat - a törvényt kétharmados többséggel kell szentesíteni, hasonlóan a fegyveres testületek működését szabályozó törvényekhez, a kormány szerint viszont elég lenne az egyszerű többség is. Az adónyomozót ugyanakkor nem fegyveres testület tagjaként, hanem köztisztviselőként nevesíti a javaslat. Ezzel érdekes helyzetbe kerül az APEH elnöke (és a pénzügyminiszter) is: a törvényjavaslat a fegyverhasználat kapcsán utal arra, hogy e tekintetben a rendvédelmi szervek tagjainak fegyverhasználatára vonatkozó szabályok az irányadók. Ám ha az adórendőrök rendvédelmi szerv tagjai, úgy az APEH elnöke nem lehet a főnökük.
Egy - névtelenséghez ragaszkodó - szakértő furcsa aránytalanságra hívta fel a figyelmet: az APEH a hatáskörébe tartozó ügyek kapcsán évente körülbelül 700 esetben tesz feljelentést - ehhez képest foglalkoztatna 240 főt az adórendőrség. A rendőrség hatáskörébe tartozó, ismertté vált bűncselekmények száma tavaly úgy félmillió volt - a rendőri állomány azonban mintegy 30 ezer főből áll, nem pedig százhetvenvalahány ezerből.
Ellenzéki képviselők és szakértők állítják, hogy ez a törvény nem állná ki az Alkotmánybíróság (AB) kontrollját. Az azonban elképzelhető, hogy mire az AB megsemmisíti a törvényt - történjen ez mégoly gyorsan is -, többen már előzetes letartóztatásban ülnek, például számviteli fegyelem megsértése vagy nyugtaadás elmulasztása miatt.
Vultur Csaba
