A július 31-i demonstrációra ha lazán is, de megtelt a tér. A négyezres faluból pár év alatt 15 ezres várossá dagadt település központjában az Élni Veresegyházon Egyesület (ÉVE) zöldövezeti idillt védő egyenpólós aktivistái és a spontán kíváncsiak fele-fele arányban százhúszan voltak, noha az Innovációs Központ körüli tér hátsó felére az ÉVE legalább 300 főt várt. A kézimikrofonos szpíker, Zsolt Péter hét éve helyi lakos. Amint elkezdte, elé állt egy kiabáló férfi, aki aztán a mögüle érkező erélyes dörmögés hatására inkább elhallgatott. Igaz, a környező kandeláberekre telepített (polgármesteri) hivatalos hangosítás negyedóránkénti harangjátéka miatt az ÉVE elnöke egy-egy percre mégis megszakította a beszédét, és akkor is türelmesen várt, amikor pontban hatkor a Tell Vilmos nyitányt szórták a hangfalak. A téren ácsorgók ezt már a hivatal bunkóságának tudták be, a médiamanipulációt egyetemeken oktató Zsolt Péter meg egyáltalán nem sietett. A végére 90-100 ember maradt, majd többen bementek a tüntetés háttereként szolgáló komplexumba. Az épület nagytermében délután hat órától Christophe Muguet, a gyár megbízottja beszélt rendületlenül - a kint hallottaknak épp az ellenkezőjéről.
Amerikázás
A Becton-Dickinson (BD) több mint százéves amerikai gyógyszeripari cég. Világelső az egyszer használatos orvosi üvegfecskendők gyártásában - ezt állítaná elő nagy mennyiségben Veresegyház központjától nagyjából 2,5 kilométerre is. A 25 milliárd forintos projekt számára kiszemelt 21 hektáros területhez a Csonkás nevű városrész van a legközelebb. A helybéliek által gyakran Rózsadombként emlegetett terület az elmúlt tíz évben benépesült, és bár már rég nem ez a leggazdagabbak környéke, főleg Budapestről kiköltözött tehetősebb családok élnek itt. A gyár pontos helye egyelőre nem világos; Tatár Sándor, a Tavirózsa Egyesület (TE) elnöke alig száz, Christophe Muguet, a BD ágazati vezetője több mint 200, Pásztor Béla polgármester viszont legalább 300 méteres távolságról beszél. Az viszont nem kérdés, hogy a területen májusban méretes földkupacok jelentek meg, majd teherautók hoztak nagy mennyiségben sittet. Utóbbiról a lakók úgy tudják, hogy az a 4-es metró fúrásából származik.
A Nádor, az Országbíró, az Ispán és a Garabonciás utcában lakók közül többen megesküsznek rá, hogy csak a sitt miatt összehívott utcai gyűlésen tudták meg: gyár épülhet a házuk közelében. A lényegében egybehangzó elbeszélések szerint a lakógyűlésen megjelent Pásztor Béla azzal nyugtatta őket, hogy a meddő földhalmokkal semmi gond, dombokat emelnek majd belőlük, amire humuszt húznak. A "miféle domb és minek" kérdésekre érkező "mert mögötte gyár lesz" válasz többeket azonnal kiakasztott. Felemlegették a polgármester ígéretét, miszerint a Csonkás mindig zöldövezet marad, és hogy az önkormányzat eddig legfeljebb a turizmus fejlesztését emlegette. Pásztor azzal hűtötte a kedélyeket, hogy minden szempontból steril, a környezetet nem szennyező gyárról van szó; látta, amikor februárban Grenoble-ban, a BD franciaországi üzemében járt több képviselővel. Nyugtatónak szánta azt is, amikor munkahelyteremtő, sok adót fizető céget vizionált, amely még fűtésre használható forró vizet is ad majd.
Hetekkel később, amikor kiderült, hogy a BD vélhetőleg az erősen rákkeltőnek minősülő etilén-oxiddal (ETO) fertőtlenítene, a Csonkás agilisabb részén megint kitört a balhé. Nem mintha sokan emlékeztek volna a 90-es évek eleji egri botrányra, amikor nővérek daganatos megbetegedését okozta a rosszul bekötött ETO-s sterilizáló. Sokkal inkább a frissen alakult ÉVE honlapján magyar fordításban közölt újságcikk visszhangja volt nagy. A Utah Newsban megjelent 2001-es riportban egy BD-vezető az ETO-ról mint különösen veszélyes, mérgező és technológiailag lecserélendő anyagról nyilatkozott. Amikor pedig kiderült, hogy a gyárnak kiszemelt terület mezőgazdaságiból iparivá átminősítése nem történt meg, s így a megkezdett munkákra nincs is engedély, több helyre a munkák leállítását követelő be- és feljelentések érkeztek.
A BD hivatalos engedélyezési eljárásának első állomásán, május 14-én előzetes környezeti engedélyt kapott - ezt azonban megfellebbezte a Tavirózsa Egyesület. A lakossági bejelentést követő rendőrségi ellenőrzés pedig - engedélyt nem találva - végül a helyszíni talajmunkák leállítását eredményezte. Tatár Sándor egyébként állítja: Veresen öt évvel ezelőtt hatályon kívül helyezték a régi rendezési tervet, azóta voltaképpen ad hoc jelleggel folynak az építkezések.
Röviddel később kiderült: a polgármester hazudott, amikor tagadta, hogy tudna az ETO-ról, valamint kiderült az is, hogy bár a képviselő-testület előzetes véleményezéshez kötötte a polgármester előszerződés-aláírási jogosultságát, Pásztor Béla egy újabb franciaországi látogatásakor szignózta a titoktartási záradékkal kiegészített és magas kötbért kilátásba helyező papírokat. A képviselő-testület mindezekért a nyár elején fegyelmit adott a városvezetőnek. Önkormányzati képviselők szerint előfordult korábban is, hogy a település nevében, de a testület tudta nélkül cselekedett a polgármester. Például több száz milliós hitelt vett fel, amit később, a "már úgy sincs mit tenni" szellemében jóváhagyatott a képviselőkkel. A júliusig elképzelhetetlen polgármester-regulázás után tovább mérgesedett a viszony; legalábbis erre utal, hogy az utóbbi testületi üléseken a képviselők többsége a polgármester - és rendszerint a jegyző - ellenében többször megerősítette: a BD-ügyben részletes környezeti hatásvizsgálatot akar, szeptember 9-én pedig ügydöntő helyi népszavazást.
A fentebb leírt tüntetés kontra BD-fórum így tekinthető akár kampánystartnak is.
Mögöttes tétek
Az évente 15 százalékkal növekvő piacon a konkurensek erősödése miatt a BD számára a csúszások nem elfogadhatók egy ilyen nagy volumenű beruházásnál. Főleg, hogy a tervek a teljes európai piac lefedését célozzák. Akár Veresegyházon épül a gyár, akár nem, a kötelezően többlépcsős próbaüzemnek 2010-re le kell zárulnia, s azután a gyárnak dinamikusan emelkedő termelést kell produkálnia, hogy négy évvel később elérhesse a kívánt, 500 millió db/év gyártási plafont. Adódik a kérdés, hogy a BD meddig tud és egyáltalán akar-e várni a veresegyházi helyzet tisztulására. Nicolas Chandellier projektigazgató a tudomásunk szerint elvileg már élő kötbérről nem, inkább arról beszél, hogy igen korrekt ajánlatot tettek. Új gépeket, új csarnokot, 500 munkahelyet, perfekt zöld mezős beruházást ígértek, 800 millió forintot a közművesített területekért, és évente még 200 milliót iparűzési adó formájában. Zsolt Péter szerint ez jól hangzik, de csak akkor, ha nem ismert, hogy mindez mekkora környezeti terheléssel jár. A 25 fős ÉVE elnöke szerint "a Becton-Dickinson világszínvonalú technológiát alkalmaz, és saját preferenciái és logikája szerint védhetően járt el, efelől kétségem nincs". Hozzáteszi azonban, ha a multicég nem pusztán a polgármesterre bízza magát, és nem kerüli mostanáig a nyilvánosságot, rég rájött volna, hogy Veresegyház miért nem lehet ideális választás a számára. (Az eredetileg csak sajtófigyeléssel megbízott Gulden Communications vezetője a BD tömegkommunikációs csöndjét azzal magyarázta, hogy őket a Narancs jelentkezéséig nem kereste senki.) A fecskendők előállításakor keletkező akrilsav, valamint a korábbi lakossági fórumon már elismert, jelenleg viszont csak lebegtetett ETO-s eljárás terve egy gyarapodó, fiatalodó lakosságú kertvárosban a médiaszociológus olvasatában pr-szempontból katasztrofális hatású lehet. (A BD civilek által megtámadott engedélyében nem szerepel az ETO, mert a cég egyelőre nem is kért engedélyt a fertőtlenítőszer használatához, mondván, hogy ez csak 2010 után lesz esedékes. E méreg alkalmazásához azonban csak részletes környezeti hatástanulmány adhat szabad utat. Az ilyen felmérésekben és elemzésekben nagy gyakorlattal rendelkező forrásunk szerint a cég ETO nélküli kérelme a lakóházak közelsége miatt vitatható, noha a törvény betűje szerint nehezen kifogásolható.)
Tatár Sándor úgy látja, a BD ajánlata nem elsősorban a munkahelyteremtés miatt értékes. Sokkal inkább a biztos bevételi forrás hangzik jól, mivel a település az utóbbi években eladósodott. "A 6,7 milliárd forintos éves költségvetési kerethez képest ötmilliárd forint az adósságunk. Sok a tavaly óta kifizetetlen számla, miközben a hitelkamatok napi egymillió forintot tesznek ki" - magyarázza az önkormányzati képviselő. A testület szerinte most szembesül az utóbbi évek realitástól elrugaszkodott fejlesztéseinek következményeivel. Példaként hozza fel az eredetileg 800 millió forintos beruházásnak indult, végül 1,9 milliárdból épített új iskolát. "Gyönyörű, de az csak a kisebbik baj vele, hogy a 400 millió forintos állami projekttámogatás így végül a költségek negyedére sem volt elegendő." A nagyobb gond az, hogy hiába van 32 tanterem, ha szeptemberben beiskolázási nehézségeik lesznek, mert 28 fős osztálylétszámmal kalkulálva is 13 első osztály indítására volna igény - márpedig ennyi szabad tanterem biztosan nincs.
Kétesélyes menet
Noha már évek óta nem parcelláznak és kínálnak fel építkezésre alkalmas lakóparknyi területeket, Veresegyház évente csaknem 500 fővel gyarapodik. A felduzzadt egykori falu az ebből adódó infrastrukturális fejlesztésekkel viszont állandó lemaradásban van. Tavaly például hiába költöttek másfél milliárdot csak az utakra, évek óta képtelenek nagyjából ugyanennyit a szennyvíztisztító kapacitásnövelésére és technológiai fejlesztésére fordítani. Márpedig ez megkerülhetetlen, mivel a befogadókészség 3 ezerről 5 ezer köbméteresre növelése és az output minőségének EU-normákhoz igazítása nélkül a gyár nem is csatlakozhat a rendszerre. Informális magyarázat szerint a BD-nek polgármesteri ígérete van a kellő infrastruktúra időbeni megépülésére. A céget látszólag az sem izgatja, hogy szennyvízügyben Veresegyház a szomszédos Szadával perben, mi több, vesztésre áll. A szadai polgármester fogadkozik: míg a korábbi, számukra fontos, de máig meg nem valósult bővítés ügye nem rendeződik, nem járul hozzá az újabb szennyvizes pályázathoz.
A veresegyházi polgármester sokak szemében mindezekkel együtt is a település fejlődésének és gazdagodásának záloga. Az országban példátlan módon, 42 éve (!) hivatalban lévő vezető biztos benne, hogy a BD-ügy hátterében a személye elleni politikai támadás áll. Szerinte egyébként a város felől nem is lehet majd látni a gyárat, ráadásul az nem is lesz csúnya épület. A lakóépületek közelségét azzal üti el, hogy kár a szóért, a városban működő üzemek között van, amelyik csak 17 méterre van a házaktól.
Pásztor Béla meg van győződve arról, hogy nincs más út, s hogy a többség igenis akarja az ipart, az ellenzők pedig törpe kisebbség, akiknek a hangja csak a médiában erősödik fel. "Márpedig Veresegyház dolgait nem a tévé és az újságok fogják megoldani" - teszi hozzá. Megoldhatják viszont a polgárok egy helyi referendumon, amelynek kimenetele meghatározhatja a polgármester jövőjét is. Zsolt Péter a BD-nek címzett, eddig válasz nélkül maradt levelében mindenesetre azt írta, hogy a poszt-pásztoriánus időszak ahhoz túl közel van, hogy ezt a cég be ne kalkulálja.
"Nem voltak aggályaink"
Christophe Muguet, a Becton-Dickinson gyáraiért felelős ágazati igazgató
Magyar Narancs: Ki a hibás a jelenlegi helyzetért?
Christophe Muguet: Nem gondolom, hogy hibáról lenne szó. Elindult egy folyamat, közben jelentkeztek legitim aggályok - nincs ezzel semmi baj.
MN: Tehát minden rendben van.
CM: Nincs nagyon nagy feszültség. Feltűnt egy nagyon kis csoport, személyes motivációktól vagy ideológiától fűtötten ellenzik néhányan az építkezést. A probléma - ahogyan én látom - valójában az, hogy a Csonkáson lakók rájöttek arra, hogy a képviselő-testület és a polgármester az ő életüket befolyásoló döntést hozott. Nehezen fogadják el, hogy egy gyár lesz a közelben, vagy egyáltalán nem szeretnének ipart látni a környezetükben, és ők most ezért harcolnak. Van azonban a városban egy jelentős többség, aki bízik a polgármesterben, és egy másik nagy halmazban pedig olyanok, akik még nem biztosak abban, mit gondoljanak az ügyről, mert vannak aggályaik, és több információra van szükségük a döntéshez.
MN: Ha ez így van, a BD miért csak most kezd kommunikálni? Ez sem hiba?
CM: Eddig főként arra fókuszáltunk, hogy megtervezzük a gyárat és elindítsuk az engedélyezési eljárásokat. A versenytársak miatt sem akartunk túl sokat idő előtt elárulni a terveinkről. A lakossági aggályokról először áprilisban hallottunk, és mivel azt is láttuk, hogy ezek egyirányú, túlzó vagy helytelen állításokkal teli információforrásokra vezethetők vissza, úgy döntöttünk, mi is kommunikálni kezdünk. Nem mondanám, hogy a gyárépítés specialistái lennénk, hosszú idő után ez az első alkalom, hogy új helyen új gyárat építünk. Legutóbb Nebraskában volt hasonló, 2000-ben, de ott könnyű volt, mert már előzőleg működött ott egy gyárunk. Ezért is lehet, hogy nem láttuk előre, hogy a kommunikáció kulcseleme volna az építkezésnek. Ma már lehet, hogy úgy döntenénk, hamarabb kapcsolatba lépünk a közvetlenül érintettekkel. Rá kell éreznünk a gondolkodásmódjukra, hogy eloszlassuk a félelmeiket.
MN: Most már késő?
CM: Érdemes tudni, hogy októberben kezdtünk földeket nézni, november 29-én tartottam az első előadást a polgármesternek és a képviselőknek, akik januárban 15:2 arányban megmegszavazták a szándéknyilatkozatot és a föld értékesítését. Februárban egy küldöttség jött a franciaországi gyárunkba, köztük voltak a Tavirózsa Egyesület képviselői is. Velük külön két órán keresztül tárgyaltunk, minden kérdésükre válaszoltunk és válaszolunk azóta is. Tehát nem lehettek aggályaink a támogatottságot illetően. Az üzletben ma már benne van, hogy egy kis történet nagyra fújható, és ez károkat okozhat. Ezzel a lehetőséggel mi most szembesültünk Veresegyházán, ezért külön kommunikációs tanácsadót fogadtunk fel, hogy például a sajtóban megjelent helytelen állításokat kijavítsuk. Ha ezt szakszerűen tesszük, a dolgok magukért fognak beszélni.
MN: Egy 25 milliárd forintos beruházás elképzelhetetlen menekülési út tervezése nélkül. Meddig ragaszkodnak Veresegyházához?
CM: Ha szeptember végéig nem alakul ki tiszta kép arról, hogy a lakosság többsége támogat-e minket vagy sem, illetve ha a helyi és regionális szintű engedélyeztetési folyamatok elhúzódnak, nem várunk tovább. Szóba jöhet, hogy más földet keressünk Magyarországon, vagy akár egy másik országban. De ezzel 6-12 hónapot biztosan veszítenénk, így nem állítom, hogy a távozás volna a kedvenc opciónk.
