magyarnarancs.hu: Megszűnt az oknyomozó újságírás a Corvinuson, legalábbis az öntől elvett kurzust más sem oktatja ebben a félévben. Elégedett ezzel a megoldással?
Wisinger István: Nem vagyok elégedett, sőt megdöbbentőnek tartom, hogy a kialakult helyzetben ezt a megoldást választották. Mellesleg ezt a tantárgyat én is mindig csak az első félévben tanítottam. Szeptemberben derül ki valójában, hogy megszűnt-e a szak, amit én, elvonatkoztatva a „Kunfalvi-történettől”, nagyon sajnálnék. A legutóbbi Oscar-díj osztásakor éppen egy ilyen témájú mű, a Spotlight – Egy nyomozás részletei lett a legjobb film; ráadásul az újságíróképzésnél a világon mindenütt ez az egyik legfontosabb tantárgy.
magyarnarancs.hu: Beszéljünk a Wisinger kontra Kunfalvi történetről. Ismeri Kunfalvi Nórát, a Tv2 riporterét?
WI: Nem emlékszem rá. Saját bemutatkozó prezivel készített tábláján ezt írja a végzettségéről: BA – 2012, közéleti kommunikáció szakirány, valamint MA – 2014, politikai kommunikáció szakirány. Tíz éve tanítok a Corvinuson, akár még találkozhattunk is az épületben. Számomra ez a furcsa történet azzal kezdődött, amikor a Facebookon olvasgattam a Juhász Péter anyagi helyzetét firtató Tv2-s interjúval foglalkozó hozzászólásokat. Egy ismerősöm oda írta ki, hogy az interjút jegyző Kunfalvi Nóra tanítja az oknyomozó–tényfeltáró újságírói tantárgyat a Corvinus Egyetem Magatartástudományi Tanszék kommunikáció szakán.
magyarnarancs.hu: Amelyet még a 2014/15-ös tanév első felében is, sőt évek óta ön tanított.
WI: Tavaly augusztusban felhívott Aczél Petra, az intézet igazgatója, és azt mondta: nagyon sajnálja, de nem tud felkérni és szerződést kötni velem az őszi szemeszterre, mert elfogyott a pénz, és a tantárgy megszűnik. Én ezt tudomásul vettem, belenyugodtam abba, hogy lezárult ez a történet, és többet nem is mentem fel az egyetem honlapjára. Egészen addig, amíg a Juhász Péter-interjú kapcsán megtudtam, mégis indult oknyomozó újságírás kurzus a Corvinuson, csakhogy azt már nem Wisinger István, hanem Kunfalvi Nóra oktatja.
magyarnarancs.hu: Mit érzett, amikor megtudta a hírt?
WI: Legalább 180-200 lett a vérnyomásom. És az emberi csalódás, mert Aczél Petra, akivel kiváló szakmai kapcsolatot ápoltam, félrevezetett! Az volt a legszörnyűbb, hogy megalázott, miközben korábbi telefonos megbeszélésünkkor azt mondta, fantasztikus szakember vagyok, sőt ha véletlenül úgy alakul, hogy újra lesz pénze, akkor visszahív.
magyarnarancs.hu: Mit talált a Corvinus honlapján, amikor rákeresett a korábbi kurzusára?
WI: Újabb döbbenet. Azt láttam, hogy a Corvinus az „oktatási felelős”-t „tantárgyfelelős”-re változtatta és a kettőspont után az én nevem helyett Kunfalvi Nóráé szerepelt. És alatta nem az ő tantárgyi leírása volt olvasható 14 alkalom tematikai leírásával.
magyarnarancs.hu: Hanem kié?
| ||
WI: Az enyém. Benne a telefonszámom és az e-mail-címem. Vagyis minden más úgy szerepelt, ahogyan én összeállítottam. Még annyi fáradságot sem vettek, hogy kitöröljék, és helyébe kerüljön az új oktató saját tantárgyi leírása. Nem tudom bizonyítani, hogy az oldalon fennlévő, általam összeállított tananyagot használta-e vagy sem. E számomra meghökkentő „találkozás” szombaton történt. Két ügyvéddel konzultáltam. Per indítását javasolták, de ehhez közjegyzőnek kell igazolni, hogy valóban mi látható a honlapon. Mire hétfőn egy közjegyző megpróbálkozott a rögzítéssel, kiderült, hogy már eltűnt az én anyagom és azt lecserélték egy új tantárgyi leírásra, amelyet nyilván sebtében Kunfalvi Nóra készített. De az általam ajánlott irodalmi jegyzéket ehhez is változatlanul hozzámásolta. Ez azért érdekes, mert szerepel benne olyan forrás, amely exkluzív anyag, csak én ismerhettem, és jelenleg is ott szerepel a kötelező irodalomban.
magyarnarancs.hu: Az egyetem tájékoztatása szerint csupán annyi történt, hogy a Neptun oktatásszervező felületén automatikusan frissült a korábbi tárgyfelelős neve.
WI: El tudom képzelni, hogy az oktató neve automatikusan frissül, de azt, hogy az oktatási felelőst a gép automatikusan átírja tantárgyi felelősre, ez szerintem nem létezik külső beavatkozás nélkül. Vagy ahogy a Corvinus közleménye írta: „emberi szándékosság vagy manuális szerkesztés” nélkül. Nem tudom pontosan, hogy Aczél Petra, amikor engem tavaly augusztusban elküldött, már tudta-e, hogy Kunfalvit fogja foglalkoztatni, vagy később kérték meg erre a szívességre. Ha tényleg nem volt pénz, megkérhetett volna, hogy „Pista, maga itt tanít tíz éve az egyetemen, nem tenné meg nekem, hogy ezt a félévet pénz nélkül tanítja, és kivezeti a tantárgyat?” Meggondoltam volna az egyetem iránti lojalitásból. Ha pedig mégis volt pénz, akkor mondhatta volna, hogy tőlem megválnak, de valamelyik kiváló oknyomozó újságíró fogja tanítani ezt a tantárgyat. De nem ez történt.
magyarnarancs.hu: Normál esetben milyen feltételeknek kell megfelelni, hogy valaki egyetemen taníthasson?
WI: Nem az én feladatom, hogy megítéljem. Ami engem illet, főiskolai doktor a tudományos fokozatom (DLA). A bölcsészkaron magyar–könyvtár, majd munka mellett, esti kiegészítő szakon szociológusi diplomát szereztem, és Fulbright ösztöndíjat elnyerve a kaliforniai egyetemen, Stanfordban elvégeztem egy kommunikációs kurzust. Egyebek között az egyik tantárgy „tényfeltáró–oknyomozó” újságírás volt. Közel negyven évet dolgoztam az MTV-ben, többek között a Hét című műsornál, az Ablaknál, a Hírháttérnél vagy külpolitikai ikerműsoránál, a Panorámánál. Két tucat országban fordultam meg úgynevezett „utazó tudósítóként”. Ha akarja, megírhatja, hogy én a Corvinuson egy teljes félévért, heti kétszer negyvenöt percnyi oktatásért bruttó 104 ezer forintot kaptam, amiből lejött 37 százalék, mivel evás vagyok. Tessék kiszámítani az óradíjat! De amikor állítólag a Corvinus a gazdasági összeomlás szélén állt, erre hivatkozva a szerződésembe fizetési határidőként 90 napot írtak. Nekem már rég az adót be kellett fizetni, amikor reményeim szerint megkaphattam az illetményemet. Többször fordult elő, hogy be kellett mennem az egyetemre, és meg kellett kérnem a gazdasági igazgatóhelyettest, hogy végre fizessék ki a szerződésben vállalt óradíjamat.
magyarnarancs.hu: Kunfalvi Nórával megbízási szerződést kötött az egyetem a 2015/16-os tanév első félévére.
WI: Ezért is kellett kinyitni a számat a Magyar Újságírók Országos Szövetsége volt elnökeként is, hogy egy olyan riporter, aki a felvett mintegy nyolcpercnyi anyagot meghamisítva vágta össze, egy a felvétel előtt kapott előzetes koncepciós megbízás szerint, az ne tanítsa pont ezt a tantárgyat.
magyarnarancs.hu: Ön 1964-ben kezdett dolgozni a Magyar Rádióban, majd 1970-ben a Magyar Televízióban. Az arcát, a személyiségét adta annak a rendszernek. Érték támadások a rendszerváltáskor?
WI: Egyik írásában a Külpolitikai Szerkesztőség vezetője, Chrudinák Alajos – akivel egyébként, mint az osztály vezetőjével és főnökömmel egy ideig igen jó viszonyban voltunk – azt írta rólam Csurka István lapjában, a Magyar Fórumban, hogy az intézményben „a bolsevizmus utolsó bástyája vagyok”. Miközben én soha nem voltam semmilyen párttag. Ellentétben Chrudinákkal, aki a Magyar Televízió pártbizottságának a tagja volt. Egyébként akkoriban háromféle újságíró volt: párttag, „párton kívüli lojális bolsevik” és szamizdatos. Ez utóbbiba én sohasem tartoztam bele. Naivan azt hittem, hogy ha nem lépek be a pártba, akkor megőrizhetek egyfajta függetlenséget. Ebben tévedtem.
magyarnarancs.hu: Hogy úszta meg, hogy nem kellett belépnie az MSZMP-be?
WI: Agitáltak sokat. Rendszeresen megkerestek. Amikor 1980-ban Amerikából hazajöttem, behívott az akkori párttitkár és azt mondta, hogy „szeretnénk téged beiskolázni a pártfőiskolára, mert az intézményben te vagy az egyetlen párton kívüli, aki erre méltó lennél” – így udvarolt. Mondtam neki, hogy ne haragudjál, de én nem akarok kiszállni a munkából, és bejárni a párfőiskolára. Megfogadtam az édesanyámnak, aki egy ideig az ötvenes évek elején gépíróként a Belügyminisztériumban dolgozott és 1956-ig kötelezően MDP-tag volt, hogy soha semmilyen pártba nem lépek be. Apámat elvitték munkaszolgálatra és meghalt, anyám testvérei külföldre mentek. Én soha nem bocsátottam volna meg magamnak, ha elmegyek, mert akkor cserbenhagytam volna anyámat, aki hosszú évek óta betegeskedett.
magyarnarancs.hu: Az 1967-es Riporter kerestetiktől az MTV 1-es csatorna intendánsi posztjáig jutott. Számos műsor és dokumentumfilm közreműködője, köztük a 100 éves a mozi szerkesztője, amelyért Szabó István filmrendezővel megosztott Pulitzer-emlékdíjat kapott. Olykor négy felsőoktatási intézményben tanított. 2000-ben fordult a kocka, 57 évesen kezébe kapta a felmondólevelét a Magyar Televíziónál.
WI: Ez erősen összefüggött azzal, hogy a legtöbb újságírót tömörítő Magyar Újságírók Országos Szövetségének kétszer is megválasztott elnöke voltam 1997 és 2004 között. Akkor már az első Fidesz-kormány volt hatalmon, és volt olyan nap, hogy a Magyar Nemzetben három elmarasztaló publikáció is megjelent rólam, mint MÚOSZ-elnökről. Ha valami történt a sajtóban, akkor nyilvánvalóan nyilatkozatot kértek tőlem a lapok, a rádió vagy a televízió. Egyszer éppen nyaraltam, amikor reggeli közben felhívtak a Magyar Nemzettől, és én azt mondtam, „Ne haragudjanak, egy óra múlva hívjanak vissza, mert ma még nem olvastam újságot”. Soha többet nem hívtak vissza, viszont másnap megjelent a címlapon, hogy A MÚOSZ elnöke nem olvassa a Magyar Nemzetet. Az elnökségemnek két szakasza volt. Az első három évet sikeresnek tekintettem, de úgy fejeztem be a szóbeli beszámolómat: „Elértünk bizonyos sikereket, de a rendszerváltás a MÚOSZ-ban még nem valósult meg és ez még megoldandó feladat.” A második három év már belső feszültségekkel volt teli, sok anyagi nehézséggel, én ezt az időszakot kudarcként éltem meg. Megkönnyebbültem, amikor megszabadultam ettől a feladattól.
magyarnarancs.hu: De volt konkrét oka, hogy közel negyven év után mennie kellett a Magyar Televíziótól?
WI: Eltávolításom az úgynevezett „harmadik csoportos létszámleépítés” során történt. Akkor már lemondott csatornaigazgatóként egyszerű szerkesztő-riporteri beosztásban voltam. 24 órán belül el kellett hagynom az épületet. Ez bosszú volt a MÚOSZ-tevékenységem miatt. Az elnökség Orbán Viktor első regnálása alatt a brüsszeli székhelyű Nemzetközi Újságíró Szövetség delegációját meghívta, hogy a közszolgálatiságot vizsgálják Magyarországon. Kénytelen volt a Fidesz is fogadni őket, annak ellenére, hogy nem szívesen csinálták, de minden parlamenti párttól találkozót kértek. Persze, tudták, hogy érkezésük mögött a MÚOSZ áll. A kormányzat és a kormányzó pártok a parlamentben igen rossz néven vették, hogy a MÚOSZ tényleg elég harciasan végzi érdekvédelmi feladatát. A szitokszó a „balliberális” volt.
magyarnarancs.hu: Miért, nem volt az?
WI: Ez egy orwelli minősítés, aminek a jelentése az ő értelmezésük szerint nem az ellenfelet, hanem az ellenséget jelenti. Egyébként, a MÚOSZ folyamatos „jobboldalra történő átpozicionálási” kísérlete is megérne egy misét. A lényeg, hogy egy akkor még csak irodalmi körökben mozgó funkcionárius, aki ma már magas rangú politikus, irányította az újságíró-szervezeten belül az erre hajlamos csoportosulást.
magyarnarancs.hu: Mit gondol, a MÚOSZ-nak nem kellett volna reagálni a Wisinger kontra Kunfalvi ügyre?
WI: Nem hiszem. Én nem igényeltem. Múlt héten viszont megjelent egy közlemény, hogy a MÚOSZ jelenlegi elnöke, Komlósi Gábor felkérte az etikai bizottságot, hogy vizsgálja meg a Juhász Péterrel készített interjú ügyét és adjon ki erről állásfoglalást. Ez még várat magára.
magyarnarancs.hu: Ön szerint milyen állapotban van ma Magyarországon a sajtószabadság?
WI: Sajtószabadság akkor van, ha az információhoz való hozzáférést a törvények biztosítják, hiszen ezt az Alaptörvény is tartalmazza, és a mindenkori hatalom nem próbálja meg ezt a jogot, valamint az újságírók tevékenységét korlátozni. Ha nincs teljes körű hozzáférés, akkor az egy „áldemokratikus” rendszer. Hiszen működik parlament, vannak választások és szólásszabadság is. Másfelől viszont, elsősorban vidéken, igencsak kiszolgáltatott az újságírók helyzete. Kevés a munkalehetőség, és többnyire az elvtelen lojalitás az elvárt magatartás. A legfrissebb elképesztő példa az információ korlátozására az egyik külföldi áruházlánc esete, ahol a Magyar Nemzetet lecserélték az új kormányközeli lapra, a Magyar Időkre. A be nem vallott cenzúra helyébe lépett a gazdasági kiszolgáltatottság. Nincs betiltva a demokrácia, de dolgoznak rajta.
magyarnarancs.hu: Maradt még oktatási intézmény, ahol taníthat?
WI: A Zsigmond Király Főiskolán most is tanítok televíziós és rádiós műsorvezetést. Megszállott pedagógusalkat vagyok. Remélem, lesz még hol folytatnom pár évig.
