Ukrán menekült gyerekek magyarországi beiskolázása

Zászló a zsemlében

Belpol

Szeptembertől több ezer ukrán menekült gyerek jelenhet meg a magyar közoktatásban, ám kérdéses, mennyire áll erre készen a rendszer. Március óta civil és egyházi kezdeményezések gondoskodtak arról, hogy e gyerekek magyarul tanulhassanak és értelmesen tölthessék az idejüket, de most már itt az ideje az állami szerepvállalásnak.

„Ez mi? És hogy mondjuk magyarul? Ez a zokni. És milyen színű? Így van, rózsaszín.” Bernadett egy asztal mellett ül, előtte egy nagy halom zokni, póló, szoknya és nadrág, vele szemben hét-nyolc izgága gyerek. Augusztus közepe van, forró nyári meleg, a 6–10 éves gyerekek a Mátyás téri Kesztyűgyár Közösségi Ház hűvös aulájában tanulják, hogyan mondjuk magyarul a különböző ruhadarabokat, színeket és számokat. Bernadett magyar mint idegennyelv-tanár, Zsombor szociológus, drámapedagógus és szociális munkás. Egy teremmel beljebb a csoport másik része éppen kishajót hajtogat, aztán cserélnek. A Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület nyári táborának utolsó napjaiban járunk, amelyet Ukrajnából menekült gyerekeknek szerveztek, hogy segítsék a szeptemberi beilleszkedést az iskolába, magyarul tanítsák őket, közösséget építsenek, és legfőképpen egy biztonságos helyet nyújtsanak nekik, ahol játszhatnak, és játszva tanulhatnak, míg a szüleik dolgoznak.

Felkészületlenül

„Délelőtt velünk van Bernadett, így mindenféle nyelvi játékot tudunk játszani, délután már csak mi maradunk a gyerekekkel, akik nem beszélünk ukránul” – mondja Lakatos Zsombor, aki 2016 óta dolgozik a Menedék Egyesületnél, korábban Fóton tartott foglalkozásokat kísérő nélkül érkezett kiskorúaknak. „Délután a szabad levegőn vagyunk, sokat mozgunk, megtanuljuk használni a budapesti tömegközlekedést, olyan helyekre kirándulunk, mint a Normafa vagy a Városliget, hogy ne legyen idegen a város a gyerekeknek.” A csapatban van egy pszichológus is, aki kézműves-foglalkozásokon vagy meseterápián keresztül segít feldolgozni a gyerekeknek a traumát, amit a háború és az okozott nekik, hogy a családjuk kettészakadt, otthon kellett hagyni a nagymamát, az apukát, vagy a kedvenc kiscicát.

A Menedék programja nem egyedül­álló, legalább hat olyan projekttel ismerkedtünk meg az elmúlt hetekben, amelyek az Ukrajnából érkező gyerekekre fókuszálnak. Mindegyik keretében nyári tábort, játékos programokat, sportfoglalkozásokat és magyarórákat szerveztek, és mindegyiket civilek vagy egyházi szervezetek kezdeményezték. Minderre nagy szükség van, hiszen a menedékes státusszal rendelkező ukrán gyerekek tankötelesek, így szeptember 1-jétől a magyar iskolarendszerbe kell járniuk. Ám erre egyik fél sincs felkészülve: sem a menekültek, sem a magyar iskolarendszer.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.