Ukrán menekült gyerekek magyarországi beiskolázása

Zászló a zsemlében

Belpol

Szeptembertől több ezer ukrán menekült gyerek jelenhet meg a magyar közoktatásban, ám kérdéses, mennyire áll erre készen a rendszer. Március óta civil és egyházi kezdeményezések gondoskodtak arról, hogy e gyerekek magyarul tanulhassanak és értelmesen tölthessék az idejüket, de most már itt az ideje az állami szerepvállalásnak.

„Ez mi? És hogy mondjuk magyarul? Ez a zokni. És milyen színű? Így van, rózsaszín.” Bernadett egy asztal mellett ül, előtte egy nagy halom zokni, póló, szoknya és nadrág, vele szemben hét-nyolc izgága gyerek. Augusztus közepe van, forró nyári meleg, a 6–10 éves gyerekek a Mátyás téri Kesztyűgyár Közösségi Ház hűvös aulájában tanulják, hogyan mondjuk magyarul a különböző ruhadarabokat, színeket és számokat. Bernadett magyar mint idegennyelv-tanár, Zsombor szociológus, drámapedagógus és szociális munkás. Egy teremmel beljebb a csoport másik része éppen kishajót hajtogat, aztán cserélnek. A Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület nyári táborának utolsó napjaiban járunk, amelyet Ukrajnából menekült gyerekeknek szerveztek, hogy segítsék a szeptemberi beilleszkedést az iskolába, magyarul tanítsák őket, közösséget építsenek, és legfőképpen egy biztonságos helyet nyújtsanak nekik, ahol játszhatnak, és játszva tanulhatnak, míg a szüleik dolgoznak.

Felkészületlenül

„Délelőtt velünk van Bernadett, így mindenféle nyelvi játékot tudunk játszani, délután már csak mi maradunk a gyerekekkel, akik nem beszélünk ukránul” – mondja Lakatos Zsombor, aki 2016 óta dolgozik a Menedék Egyesületnél, korábban Fóton tartott foglalkozásokat kísérő nélkül érkezett kiskorúaknak. „Délután a szabad levegőn vagyunk, sokat mozgunk, megtanuljuk használni a budapesti tömegközlekedést, olyan helyekre kirándulunk, mint a Normafa vagy a Városliget, hogy ne legyen idegen a város a gyerekeknek.” A csapatban van egy pszichológus is, aki kézműves-foglalkozásokon vagy meseterápián keresztül segít feldolgozni a gyerekeknek a traumát, amit a háború és az okozott nekik, hogy a családjuk kettészakadt, otthon kellett hagyni a nagymamát, az apukát, vagy a kedvenc kiscicát.

A Menedék programja nem egyedül­álló, legalább hat olyan projekttel ismerkedtünk meg az elmúlt hetekben, amelyek az Ukrajnából érkező gyerekekre fókuszálnak. Mindegyik keretében nyári tábort, játékos programokat, sportfoglalkozásokat és magyarórákat szerveztek, és mindegyiket civilek vagy egyházi szervezetek kezdeményezték. Minderre nagy szükség van, hiszen a menedékes státusszal rendelkező ukrán gyerekek tankötelesek, így szeptember 1-jétől a magyar iskolarendszerbe kell járniuk. Ám erre egyik fél sincs felkészülve: sem a menekültek, sem a magyar iskolarendszer.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.