„Ebben a körzetben megint lesz 10–12 idióta, aki elindul, és értékes voksokat, összességében pedig a győzelemhez szükséges százalékokat vehet el az összellenzéki jelölttől” – vázolja a Békés megyei 4. számú országgyűlési egyéni választókerület (oevk) közeljövőjét egy neve mellőzését kérő politikai szereplő. A hírhedtté vált Simonka György fideszes képviselő terrénumáról van szó, ahol négy éve 29 fő – országszerte a legtöbb – szerezte meg az induláshoz szükséges 500 támogatói aláírást. A választáson végül 26 jelölt indult, közülük 21-nek nem jött össze annyi voks sem, ahány aláírást előzetesen „gyűjtöttek”.
Gyakorlatilag az 1990-es országgyűlési választások óta bevett kampányeszköz az ellenfél táborának megosztása és elbizonytalanítása, egyebek mellett álbaloldali vagy épp áljobboldali jelöltek, „pártok”, szervezetek indításával. E kérészéletű politikai aktorok ajánlásait jellemzően a patrónus nagy párt aktivistái szedik össze. Az elmúlt két évtizedben eltérő mértékben ugyan, de mind az MSZP, mind a Fidesz alkalmazta e megoldásokat, gondoljunk csak a végül a Fidesz környékén landolt Szűrös Mátyás Új Baloldalának, vagy a már nevében is a gagyiságot sugalló Kereszténydemokratapártnak a dicstelen szereplésére (utóbbit a fideszes szavazók elszipkázására találták ki).
Ezt a fajta trükközést ipari méretűvé a 2010 utáni Fidesz fejlesztette, hiszen törvényileg is segítette kamupártok tucatjainak indulását, ráadásul e próbálkozásokat a kormánypárt nagyvonalúan honorálta is, amennyiben a kamupártok vezetői lényegében arra fordíthatták a választásokra járó költségvetési támogatást, amire csak akarták. Például amikor Orbán Viktorék Bajnai Gordon visszatérésétől féltek a legjobban, akkor hirtelen elárasztották az országot az olyan szervezetek, amelyeknek a nevében vagy az „együtt” (Bajnai mozgalmának a neve), vagy az „összefogás” szó szerepelt. Voltaképpen ugyanennek a szánalmas stiklinek a terméke most a pornómilliárdos szervezetének a neve is (Megoldás Mozgalom), amelynek MM rövidítése igencsak hasonlít a Márky-Zay Péter-féle mozgalom, az MMM rövidítésére. Az egyéni választókerületekben pedig a falból indított jelöltek hosszú sora osztotta meg a nem a Fideszre szavazó és kevésbé tudatos választó figyelmét. Persze, korántsem biztos, hogy megosztotta: hiszen 2018-ban nem a kamupártok miatt maradt egyharmados arány alatt az ellenzéki mandátumok száma, hanem azért, mert nem voltak képesek a racionális együttműködésre.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
