A főbb kérdésekben a zsámbékiak voltaképpen egyetértenek. Egyként állítják: az elmúlt ciklusban alig történt előrelépés, a véleménykülönbség csupán annyi, hogy mindezt kinek köszönhetik."Addig nem volt itt semmi zűr, amíg szegény Zink Imre élt" - mondja egy szavazni igyekvő zsámbéki polgár. Az egykori tanácselnök, háromszoros polgármester halálával odalett a nyugalom is; 1999-ben a helyén támadt űrt túl sokan akarták betölteni. Az őslakosok nem nagyon törték magukat, számukra addig Zink jelentette a politikát. A megelőző években betelepülőkből összeállt, jobbos csoport azonban nem bizonytalankodott, pontosan tudta, mit akar. Azt is tudták, hogy céljaikat nyíltan nem érhetik el, a gyökértelenek támogatottsága ehhez sovány. Így került a jelöltek közé dr. Fodor Miklós egykori háziorvos.
Mint azt a nagy többséggel megválasztott polgármester később elmondta, rosszabb volt a helyzet, mint amire számított. Elődjétől adósságterheket, tisztázatlan jogi helyzetet örökölt, s a képviselők többségével sem sikerült hatékony munkakapcsolatot kialakítania. "Sokáig úgy gondoltam, nem vállalom újabb négy évre ezt a tisztséget" - állítja. Ám a zsámbékiak kéretlenül is jelentős számú ajánlószelvényt adtak át neki, és meggondolta magát.
Egykori támogatói viszont
mást akartak. A Szövetség Zsámbékért nevű, a polgári körök tagságából a választásokra létrehozott egyesület szeptemberi bemutatkozó gyűlésén Horváth Gellértné, a szövetség polgármesterjelöltje a színpadra szólította, és felkérte Fodort, "tegye meg hozzászólását". Fodor Miklós szabadkozott, amiért nem vett fel nyakkendőt, de "egy órával ezelőtt hívtak telefonon, hogy ide kell jönnöm. Lemondok az indulásról, mert meggyőztek arról, hogy nem zavarhatom a polgári oldal egységét." (A meggyőzők a helyi hírek szerint ugyanazok, akik annak idején hatalomra segítették, és négy éven át tanácsaikkal ellátták.) A zsámbékiak dolga könnyebb lett, a kínálat Horváth Gellértné töki gimnáziumigazgatóra és Soós Buzás Erzsébet tanítónőre (képviselő, bizottsági elnök) szűkült. Az általunk megkérdezett választók szerint a választás tétje nagy, hiszen nem sok jó történt az előző ciklusban (hosszabb gondolkodás után egyikük a járdák felújítását említette), falujuk hanyatlik. ´k nem emlékeznek olyan élesen a száz új munkahelyre vagy az elkészült fejlesztési koncepcióra, mint polgármesterük, aki a pozitívumok sorában említi még a csillagerdei beruházás megkezdését és azt, hogy a PHARE-hiteltartozás visszafizetésére egy év haladékot kapott a község. (A két utóbbi vívmány jelentőségét sokan vitatják a településen.)
Dr. Fodor Miklós megjegyezte: "Az fájt, hogy akik rábeszéltek a polgármesterségre, akiknek a támogatására úgy gondoltam, joggal számíthatok, megvonták tőlem a bizalmat és cserbenhagytak."
Az elmúlt négy évben az indulatok a legkíméletlenebbül a Kálvária- domb eladása, a Zsámbéki Szombatok rendezvény, az általános iskola és Engel Mátyás pénze körül csaptak össze. Döntés éppen a leglényegesebb kérdésekben nem született, mivel a polgármesterrel együtt tizenkét tagot számláló testületben a minősített többséget igénylő szavazásokkor az erőviszonyok többnyire kiegyenlítődtek. (Deklarált pártszínezetről nem beszélhetünk, mivel a többség már négy éve is függetlenként indult.) A tagok közül hatan gyorsan jövő forintokat remélve egyben gondolták a Kálvária területét eladni; arra törekedtek, hogy megőrizzék az országosan elismert kezdeményezés, a Zsámbéki Szombatok jelenlegi formáját; vizsgálatot indíttattak az iskolaigazgató ellen, kiderítendő, hogy miért hagyta el tizenhárom többre érdemes pedagógus az intézményt egy év alatt; és szerették volna, ha Engel Mátyás, a "legjobban meggazdagodott" kitelepített sváb rendbehozza a Zichy-parkot.
Szintén hatan voltak azok, akik saját vállalkozásban kívánták értékesíteni a Kálvária-domb telkeit, át akarták alakítani a kultúrheteket, jobban bízva a Payer András képviselő (a híres énekes, az Öcsi) sugalmazta Világjáró Művészek Fesztiváljában, kiálltak az általános iskola igazgatója mellett, és nem látták szívesen a Zichy-park körül az idegenbe szakadt befektetőt, Engelt, helyette a helyi illetőségű Melocco Miklós Makovecz Imre művészetét álmodta oda.
Utóbbiak (akik Horváth Gellértnét szeretnék a polgármesteri székben látni)
azzal vádolják
a többieket, hogy személyes okokból akadályozzák a falu fejlődését, mulasztásaikkal hátráltatják a Kálvária-beruházás megkezdését, ellenszavazataikkal pedig a faluközpont rendbehozatalát. ´k (illetve az aláírás szerint a Szövetség Zsámbékért Egyesület) szólították fel az ellenfelet a kampánycsend előestéjén postaládákba dobált leveleikben, hogy kérjen bocsánatot dr. Fodor Miklóstól. A Bayer Zsolt-i stílre emlékeztető iromány nem minden szakasza tartalmaz kimondott észérveket. "Ti vádoltok másokat? Ti, akik a hatalomért bármire hajlandók vagytok?" "Te, Bechtold János, aki nyolc négyzetméter törvénytelenül beépített földért eladtad a lelked?" "Te, dr. Csizmadia Julianna főbűnös? Fodor doktort is azért támadtad, mert nem téged kért fel zsámbéki jegyzőnek. Te vagy a legaljasabb mind között." "Te, Harcos István, aki a mai napig nem tudtad feldolgozni, hogy csúfos vereséget szenvedtél három éve, gyalázkodással köszönted meg azt a hatalmas összeget, melyhez felügyelőbizottsági tagságokon, alpolgármesteri fizetésen keresztül jutottál." "Te, Heim László - a te eseted persze még érthető - hozzá nem értő feleséged állását félted." "Soós Erzsébet, te beszélsz? Te, aki hatalmas képeddel az osztályterem falán terrorizálod a gyerekeket? Neked nem polgármesteri szék, hanem pszichiátriai kezelés kell."
A másik (a Soós Erzsébetet támogató) fél leginkább amiatt neheztel, hogy akik eddig a polgármester mögött álltak, azok most hátba szúrják, és mindvégig rossz irányba befolyásolták őt, és a csőd felé vitték a községet. Vádiratuk végén ők is felszólítják az érintetteket, hogy kérjenek bocsánatot dr. Fodor Miklóstól.
Mindezek után az eredmény önmagáért beszél: 860-860 szavazattal a két polgármesterjelölt döntetlenre végzett, így az marad hivatalában, aki eddig is betöltötte a tisztséget. A testületben 7-4 a jobbról érkezettek javára. A polgármesteri posztra időközi választás kiírására van szükség.
Kempf Zita
