Április elejéig nem sokan tudhatták itthon, mi fán terem az azóta a hírek kitüntetett szereplőjévé vált Zsidó Világkongresszus (ZSVK, angol rövidítéssel: WJC). Lauder ugyanis akkor publikálta írását a Süddeutsche Zeitungban; e cikkben Orbánt nacionalista ideológusnak nevezi, veszélyben látja a hatalommegosztást Magyarországon, és aggódik a növekvő antiszemitizmus és cigányellenesség miatt. Az elnök épp az utóbbiakra hivatkozva jelentette be cikkében, hogy a szervezet négyévente esedékes kongresszusát kivételesen Budapesten tartják meg. Meg nem erősített információink szerint Magyarországról külön is biztatták a szervezetet erre: a Mazsihisz lobbizott azért, hogy az 1975 óta egyetlen kivétellel (2005, Brüsszel) mindig Jeruzsálemben tartott összejövetelt idén máshol, ezúttal Budapesten rendezzék. (Ha kongresszusa nem is, végrehajtó bizottsági ülése volt már a ZSVK-nak Budapesten: 1987-ben, a létező szocialista blokkban először. A szervezet a 80-as években próbálta felvenni a diplomáciai kapcsolatot a szovjet tömb országaival; a ZSVK-nak az oroszországi zsidók "kiengedésében" is volt némi szerepe.)
| ||
Múltbéli dolgok
A ZSVK 1936-ban alakult Genfben, és bár születésének előzményei az első világháború utolsó éveire nyúlnak vissza, elsősorban a nácizmus elleni fellépés igénye hozta létre. Központja először Párizsban volt; Németország gyors európai hódításai után a szervezet New Yorkba tette át székhelyét, bár Angliában is fenntartott egy "európai irodát". A cionizmus támogatása a kezdettől máig kiemelt cél. A háború éveiben irodát nyitottak Argentínában is; dél-amerikai ténykedésük legutóbbi, komoly bírálatokat kiváltó epizódja a Hugo Chávezzel folytatott diplomáciai tárgyalásuk volt, mivel Chávez korántsem volt barátja Izraelnek. Lauder a gázai segélyflottilla elleni, három évvel ezelőtti, kilenc török állampolgár halálát okozó támadás miatti diplomáciai konfliktus csillapításában is szerepet vállalt, amikor tárgyalt a török kormánnyal. (Nem csoda, hogy üdvözölte Netanjahu izraeli miniszterelnök márciusi bocsánatkérését is.) A ZSVK-t tehát a zsidó és az izraeli érdekeket védő, nem állami diplomáciai testületként kell elképzelni; a szervezet befolyása elsősorban vezetőinek súlyán múlik, és e tekintetben Ronald S. Lauder jó választásnak bizonyult.
A II. világháborút követően igyekeznek napirenden tartani a muszlim országokból elűzött zsidók problémáját, illetve a továbbra is helyben maradók vallásgyakorlási és egyéb jogaiért lépnek fel. Mindazonáltal Európa mindig különösen fontos volt a ZSVK számára. A szervezet máig igen aktív a kárpótlások, a svájci bankok "alvó számlái" ügyében, de a náci háborús bűnösök felkutatásának, megbüntetésének "utolsó körét" is támogatták vezető tisztségviselői. Magyarország nyolcvan-százezer fő közötti zsidó származású lakossága Közép-Európában a legnagyobb, Európában (Nagy-Britannia és Franciaország mögött) a harmadik legnagyobb. Elsöprő többségében asszimilált emberekről van szó, akiket nagy tömegeiben szinte egyedül az antiszemitizmus elleni küzdelem érint közvetlenül a ZSVK célkitűzései közül. Az elnöknek magyar felmenői miatt különösen fontos Magyarország.
Lauder 2007 óta a ZSVK elnöke, akkor egy négyéves ciklus közepén választották meg. A 2009-es tisztújításon erősítették meg pozícióban; a hétfői budapesti ülésnap után pedig második teljes elnöki ciklusát kezdheti. (A szervezet korábbi elnökei közül ketten is majd három évtizeden át őrizték a pozíciójukat.)
Eligazító szövegek
A növekvő európai antiszemitizmus különösen foglalkoztatja a ZSVK vezetőit, nemrég indított kampányuk részeként legutóbbi vb-ülésüket Görögországban tartották, ahol az Arany Hajnal nevű neonáci párt erősödése igen aggasztó. A budapesti kongresszus előkészítésében meglehetősen kevéssé használták a hagyományos diplomácia eszközeit. A Süddeutsche Zeitungba írt Lauder-cikk kevés kétséget hagyott afelől, hogy részben ugyan meggyőzési kísérlet, részben azonban a pellengérre állítás eszköze is a budapesti kongresszus. A helyszínválasztás összekötése Orbán Viktor éles bírálatával ezt aligha teszi kétségessé, és a német sajtó egy része így is értékelte a történéseket.
Innen a dolgok a megszokott mederben zajlottak, ahogyan az a "Magyarország elleni külföldi támadások" esetében lenni szokott. A magyar fél tudatta, hogy Orbán fel kíván szólalni a kongresszuson, és vissza fogja utasítani a vádakat. Lázár János jelentette be a miniszterelnök igényét, mely szerint "határozottan válaszolni kíván azokra a Magyarországot, a magyarságot és a kormányt ért vádakra, amelyekben mindannyiunkat antiszemitának bélyegez a világ egy része". Noha e tárgyban kétségtelenül akadtak komoly túlzások is a nyugati sajtóban, ilyet nemhogy "a világ egy része", de lényegében senki nem állított.
Közvetlenül a konferencia előtt mind Lauder, mind Orbán nyomatékosította a saját álláspontját. A miniszterelnök pénteki, a Jediot Ahronot izraeli napilapnak adott interjújában készítette elő a terepet. Lenyomta az ilyen alkalmakra bekészített teljes repertoárját: azért áll antiszemita hírében, mert az európai mainstream azt hitte, hogy ha letér a nemzetállamiság és a kereszténység útjáról, feladva Európa örökségét, akkor közelebb juthat a nemzetek és a vallások békés egymás mellett éléséhez. De az európai elit tévedett, ő viszont keresztény hazafiként ezt a tévesnek bizonyult konszenzust kérdőjelezi meg. Orbán azt sem hagyta ki, hogy jórészt Lauder állt a meghiúsult sukorói beruházás mögött, ami miatt számos per is zajlott és zajlik - vagyis az elnök, mivel perben-haragban áll vele, elfogult. Ezt az előző nap utcára került Heti Válasz sem mulasztotta el megemlíteni: azon a héten Lauder került be a lap azon portrésorozatába, amelyben azokról derül ki, hogy a legalantasabb önérdeken kívül semmi más nem mozgatja őket, akiknek valami bajuk van Orbán Viktorral. (A New York Times nyomán ismerteti, hogy Lauder notórius adóelkerülő - ennek farvizén kerül elő a sukorói beruházás is -, továbbá azt, hogy vesztegetéssel vádolta meg egy osztrák zsidó vezető.) Akkor viszont vékony jégre téved a lap, amikor arról ír, hogy Lauder "egy jeruzsálemi rabbi szerint lábbal tiporja Izrael szuverenitását". Lauder pár éve nyílt levélben fejtette ki azon álláspontját, hogy az Izraelen kívüli zsidóságnak is joga van részt venni a Jeruzsálem státuszát, esetleges megosztását érintő izraeli döntésben a palesztinokkal folytatott béketárgyalások során. Az újság által hivatkozott választ Lauder nyílt levelére azonban nem "egy jeruzsálemi rabbi", hanem Shlomo Avineri baloldali politikatudós írta - aki különben a CEU vendégoktatója. A markánsan jobboldali Natan Saranszkij például védelmébe veszi Laudert, bár erről nem értesülhetünk a Heti Válaszból. (Lauder kritikusának az érvelése amúgy inkább a magyar kormány azon bírálóiéval párhuzamos, akik szerint a határon túli magyaroknak nem járna választójog.)
A nemzetközi zsidó diplomáciai szervezettel szemben máskor valóban felmerült már az a meglehetősen kézreálló vád, amelyet körülír a kormánypárti sajtó, miszerint a ZSVK sérti az általa - többnyire az antiszemita jelenségek miatt - bírált államok szuverenitását. Például Kurt Waldheim osztrák államfővé választása előtt a jelölt vitatott múltját firtató támadásokból a ZSVK is bőven kivette a részét. Akkor a zsidó származású Bruno Kreisky egykori kancellár kárhoztatta őket azért, hogy erőszakosan beleavatkoznak az osztrák nép szuverén döntésébe (Lauder abban az időben az Egyesült Államok bécsi nagykövete volt).
Szabálytalanul
A diplomáciai szabályok kölcsönös, többszöri be nem tartása meghatározta a konferencia lefolyását. Orbán a megnyitó beszédében ismét felsorolta előző és jelenlegi kormánya érdemeit az antiszemitizmus elleni küzdelemben, és - mivel ez egy szabad ország - azt is nagyvonalúan megengedte a "vendégjog" okán az egybegyűlteknek, hogy szóvá tegyék, ha valami nem tetszik nekik. Ismét elővette kedvenc fals érvét arról, hogy Nyugat-Európában sokkal durvább antiszemita bűncselekmények történnek, mint nálunk, hiszen az ottani potenciális feszültségforrás, a nagy létszámú, a közel-keleti konfliktus miatt Izraellel szemben bizalmatlan muszlim kisebbség nincs jelen Magyarországon. A felszólalásra adott kongresszusi válasz - diplomáciailag ugyancsak szokatlan módon - nem késett sokáig: a ZSVK hiányolta a szembenézést a Jobbik-jelenséggel, valamint a világos elhatárolódást. Mindeközben a híradások arról is beszámoltak, hogy "a vacsora előtt Orbán Viktor kormányfő és a kabinet több tagja szűk körű megbeszélést folytatott Ronald S. Lauderrel, a WJC elnökével". A díszvacsorán amúgy az ellenzék részéről Bajnai Gordon és Gyurcsány Ferenc ex-miniszterelnökök is jelen voltak.
Arra, hogy az efféle, nyersebb nyomásgyakorlás sem szükségszerűen eredménytelen, az eseményt a magyar sajtóban a legalaposabban dokumentáló Szombat folyóirat szerzője, Gadó János hívja fel a figyelmet: "A parlament a kongresszus idején tűzte napirendre a szocialisták kezdeményezését (először tesz ilyet!), hogy minden magyar iskolás gyerek legalább egyszer látogasson el Auschwitzba. Azt gondolom, nem véletlenül időzítették ezt a javaslatot épp a WJC budapesti ülésének idejére" - nyilatkozta lapunknak Gadó János.
Az Orbán-Lauder-csörtén kívül a világkongresszus alelnöki székeiért folytatott versengés tartotta mérsékelt lázban a médiát, mivel a posztra nyilvánosan bejelentkezett Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezetője, és a nyomában Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezetője is. A két szervezet közötti feszültségek miatt ez érthetően váltott ki sajtóérdeklődést annak ellenére is, hogy az efféle alelnöki pozíciónak inkább csak szimbolikus a jelentősége. Voltak, akik Köves jelölésének szabályosságát vonták kétségbe, a másik érdekességet pedig Feldmájer Péter Mazsihisz-elnök pozíciójának a megingása szolgáltatta. Ellenfelei rendkívüli közgyűlést hívattak össze, amelyen megkísérlik leváltani Feldmájert a hónap második felében, ezért volt különösen fontos szereplési lehetőség számára a konferencia. A ZSVK ugyanakkor alapszabályt is módosított budapesti ülésén, aminek következtében Feldmájer várhatóan "hivatalból" a szervezet alelnökévé válik a magyar zsidóság képviseletében.
Mivel e sorok szerzőjének a Mazsihisz tisztségviselői nem nyilatkoznak, őket nem tudtuk megkérdezni a fejleményekről. Köves Slomó úgy látja, hogy nagy lehetőség volt Magyarország számára a Budapesten megrendezett Zsidó Világkongresszus - hiszen kétségtelen, hogy bőven van a kritikának helye a kormánynyal szemben, és volna mit tenni a magyarországi antiszemitizmus ellen -, ám a tanácskozásnak nem sikerült maradéktalanul beváltani a hozzá fűzött reményeket. Szerinte a bírálatokhoz korlátozott mértékben társultak konstruktív javaslatok az antiszemitizmus elleni hatásos fellépés érdekében. A leplezni sem kívánt feszültség a magyar kormány és a ZSVK vezetői között aligha segítette elő az eredményességet. Jelöltségét a világkongresszus alelnöki címére ezért is tartja Köves fontosnak: úgy véli, ha a Zsidó Világkongresszus hitelesen akarja a "világ zsidóságát" képviselni, akkor jó, ha a sokszínű zsidó élet minél szélesebb spektrumával kapcsolatot tart. Márpedig jelenleg Magyarországról csak a Mazsihisz tagja a szervezetnek.
