A Magyar Narancs értesülése szerint 360 millió dolláros amerikai magánadománnyal, sőt nagy összegű német kormánypénzekkel is bővülne annak a közalapítványnak a vagyona, amelyet négymilliárd forinttal, az örökös nélkül maradt egyéni és közösségi zsidó vagyon hazai felhasználására hamarosan létrehoz a kormány. És mivel a Párizsi Békeszerződés kifejezetten az államot kötelezi megfelelő kárpótlásra, a külföldi segítség jogi és erkölcsi problémákat is felvethet.

Örülhetnek a csurkisták és a kisgazdák: egyetlen magyar ember sem él majd rosszabbul azért, mert a kormány végre teljesíti az 1947-es Párizsi Békeszerződést. Az állam ugyanis visszaadja ugyan a zsidó közösségnek a háború után örökös nélkül maradt ingó és ingatlan javakat, de egyrészt a Jehuda Don izraeli professzor által becsült 300 milliárd forint helyett csak négymilliárdot, másrészt azt is csak életjáradékra fordítható, el nem adható kárpótlási jegy formájában. Ezenkívül, úgy tudni, a kormány 3-4 ingatlant akar visszaadni a 30 ezerből. A többi pénz külföldről folyna be a hamarosan létrehozandó közalapítványba - a Narancs értesülése szerint a zsidó kártérítési igényeket koordináló frankfurti Claims Conference előrehaladott tárgyalásokat folytat erről a német kormánnyal. Informátorunk szerint a négymilliárdhoz képest

van szó.

Mint arról már korábban beszámoltunk ("Hiszünk-e a jövőben", MaNcs, 1996. február 1.), a békeszerződés arról szól, hogy ha a fasiszta vagyonelrablás áldozatainak nem jelentkeznek az örökösei, a magyar kormány e javakat "át fogja ruházni az ilyen személyeket, szervezeteket vagy közösségeket Magyarországon képviselő szervezetekre. (...) Az átruházott javakat a közösségek életben maradt tagjainak támogatására fogják felhasználni." Ezt az Alkotmánybíróság is megsürgette 16/1993-as határozatával. A magyar zsidó szervezetek sokáig nem jutottak dűlőre: kik, mely szervezetek képviselői dönthessenek majd a kuratóriumban arról, pontosan milyen feladatokat lásson el a közalapítvány. És bár abban megegyeztek, hogy a Csiha Judit igazságügyi államtitkár vezette kormánybizottsággal szemben mindegyikük nevében a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) ül tárgyalóasztalhoz, a cionistáktól az ortodoxokon és a kulturális egyesületen át a munkaszolgálatosokig sokan támadták a Mazsihiszt, megkérdőjelezve domináns helyzetét.

A vallási-világi legitimációs vitánál is mélyebb volt azonban a magyarországi szervezetek és a világ zsidóságát képviselő Zsidó Jóvátételi Világszervezet (WJRO) közti konfliktus: felmerült, hogy a WJRO "pénzt akar kivinni" az országból, tehát az amerikai vagy izraeli magyar zsidó közösségekre is kiterjesztené a kárpótlást. Ezt azonban a legerősebb WJRO-szervezet, a Zsidó Világkongresszus (WJC) főtitkára, Israel Singer határozottan cáfolta, amikor tavasszal Budapesten felszólalt a hitközség közgyűlésén. Az ígéret nem maradt szép szó: betartását egy július 2-i tanácskozáson is megerősítette a WJRO, így az utolsó akadály is elhárult a közalapítvány létrehozása elől.

Mint nyáron kiderült, amúgy is

hiszen konszenzus alakult ki a közalapítvány prioritásait illetően (holocaust-túlélők szociális ellátása, óvodai és iskolai oktatás, vallási és kulturális infrastruktúra), valamint abban, hogy nem bővül a kuratóriumban képviselt szervezetek száma. Feldmájer Péter Mazsihisz-elnök lapunknak elmondta: végül is "mindenki megértette a történelmi pillanatot", hogy tehát ha most nemet mond, az ő lelkén szárad a kudarc. A Mazsihisz számításai szerint a vagyon arra lesz jó, hogy kb. 15 ezer ember havi 5-6 ezer forintos életjáradékhoz jusson. Ez a szám persze évről évre csökken, hiszen itt nagyon idős emberekről van szó.

Ami a kuratórium személyi összetételét illeti: megbízható információnk szerint csak annyi biztos, hogy

amerikai filantróp üzletember lesz a díszelnök (elismerésül azért, hogy eddig mintegy tízmilliárd dollárt hozott Magyarországra), a kormány pedig két embert delegál: Szabó Zoltán kulturális államtitkárt és Donáth László lelkészt, szocialista képviselőt. Még nem tudni azonban, hány fős is lesz valójában a 20 fősre tervezett kuratórium.

Néhány hónapja ugyanis az amerikai központú JOINT által alapított Magyarországi Zsidó Szociális Segély Alapítvány úgy látta, nem szeretne kimaradni a kuratóriumból, és három olyan "köztiszteletben álló, független" embert (Vámos Tibor akadémikust, Hutás Imre volt miniszterhelyettest és Hanák Péter történészt) próbált delegálni a kuratóriumba (sőt Vámost az elnöki posztra), akik a zsidó tárgyalóküldöttség több résztvevője szerint valójában csak újabb MSZP-közeli kormányemberek lettek volna. Sérelmezték azt is, hogy az amúgy is fontos szociális ellátást nyújtó JOINT - szerintük - a zsidó szervezetek megkerülésével egyenesen Csiha Judithoz, valamint személyesen Horn Gyulához fordult a kooptálás ügyében. Hírek szerint azonban Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója megvétózta a lépést.

Mint a Zsidó Világkongresszusnál megtudtuk, tévedtünk, amikor múlt heti hírrovatunkban megírtuk: Ronald Lauder magánpénze is benne lenne a közalapítvány vagyonában. "Erről szó nincs" - közölte a Naranccsal Bakos Lajos, a WJC kelet-európai alelnöke, aki azonban sem megerősíteni, sem cáfolni nem akarta megbízható helyről származó információnkat, amely szerint a WJRO óriási összegű,

magánadománnyal szállna be a közalapítvány vagyonába (egy másik verzió szerint külön alapítványt hozna létre hasonló céllal), a visszaadandó intézmények működtetésére és a szociális ellátások finanszírozására. "Egyelőre azt sem tudni, meghatározott vagy meghatározatlan időre jön-e létre a közalapítvány, és hogy milyen ütemben tölti fel az állam a vagyont" - mondta kérdésünkre Bakos úr.

A Ptk. 74/G paragrafusában rögzített tény, hogy "a közalapítványhoz bárki feltétel nélkül csatlakozhat", megszűnése esetén azonban a vagyon "az alapítót (esetünkben tehát a kormányt - S. L.) illeti meg, aki köteles azt a megszűnt közalapítvány céljához hasonló célra fordítani". A dolog persze rizikós, hiszen tudjuk, milyenek a kormányok: 1954-ben például az akkori csont nélkül lenyelte az Országos Zsidó Helyreállítási Alapot.

Egy biztos: a sokat emlegetett svájci bankszámlákról remélt 300 millió dollárra egyhamar nem lehet komoly kárpótlási alapként számítani. Ha egyáltalán visszajön onnan valami, az még több év.

Seres László