Zsidó közösségi kárpótlás: Az amerikai barát

szerző
Seres László
publikálva
1996/41. (10. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A Magyar Narancs értesülése szerint 360 millió dolláros amerikai magánadománnyal, sőt nagy összegű német kormánypénzekkel is bővülne annak a közalapítványnak a vagyona, amelyet négymilliárd forinttal, az örökös nélkül maradt egyéni és közösségi zsidó vagyon hazai felhasználására hamarosan létrehoz a kormány. És mivel a Párizsi Békeszerződés kifejezetten az államot kötelezi megfelelő kárpótlásra, a külföldi segítség jogi és erkölcsi problémákat is felvethet.

A Magyar Narancs értesülése szerint 360 millió dolláros amerikai magánadománnyal, sőt nagy összegű német kormánypénzekkel is bővülne annak a közalapítványnak a vagyona, amelyet négymilliárd forinttal, az örökös nélkül maradt egyéni és közösségi zsidó vagyon hazai felhasználására hamarosan létrehoz a kormány. És mivel a Párizsi Békeszerződés kifejezetten az államot kötelezi megfelelő kárpótlásra, a külföldi segítség jogi és erkölcsi problémákat is felvethet.

Örülhetnek a csurkisták és a kisgazdák: egyetlen magyar ember sem él majd rosszabbul azért, mert a kormány végre teljesíti az 1947-es Párizsi Békeszerződést. Az állam ugyanis visszaadja ugyan a zsidó közösségnek a háború után örökös nélkül maradt ingó és ingatlan javakat, de egyrészt a Jehuda Don izraeli professzor által becsült 300 milliárd forint helyett csak négymilliárdot, másrészt azt is csak életjáradékra fordítható, el nem adható kárpótlási jegy formájában. Ezenkívül, úgy tudni, a kormány 3-4 ingatlant akar visszaadni a 30 ezerből. A többi pénz külföldről folyna be a hamarosan létrehozandó közalapítványba - a Narancs értesülése szerint a zsidó kártérítési igényeket koordináló frankfurti Claims Conference előrehaladott tárgyalásokat folytat erről a német kormánnyal. Informátorunk szerint a négymilliárdhoz képest

hatalmas összegről

van szó.

Mint arról már korábban beszámoltunk ("Hiszünk-e a jövőben", MaNcs, 1996. február 1.), a békeszerződés arról szól, hogy ha a fasiszta vagyonelrablás áldozatainak nem jelentkeznek az örökösei, a magyar kormány e javakat "át fogja ruházni az ilyen személyeket, szervezeteket vagy közösségeket Magyarországon képviselő szervezetekre. (...) Az átruházott javakat a közösségek életben maradt tagjainak támogatására fogják felhasználni." Ezt az Alkotmánybíróság is megsürgette 16/1993-as határozatával. A magyar zsidó szervezetek sokáig nem jutottak dűlőre: kik, mely szervezetek képviselői dönthessenek majd a kuratóriumban arról, pontosan milyen feladatokat lásson el a közalapítvány. És bár abban megegyeztek, hogy a Csiha Judit igazságügyi államtitkár vezette kormánybizottsággal szemben mindegyikük nevében a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) ül tárgyalóasztalhoz, a cionistáktól az ortodoxokon és a kulturális egyesületen át a munkaszolgálatosokig sokan támadták a Mazsihiszt, megkérdőjelezve domináns helyzetét.

A vallási-világi legitimációs vitánál is mélyebb volt azonban a magyarországi szervezetek és a világ zsidóságát képviselő Zsidó Jóvátételi Világszervezet (WJRO) közti konfliktus: felmerült, hogy a WJRO "pénzt akar kivinni" az országból, tehát az amerikai vagy izraeli magyar zsidó közösségekre is kiterjesztené a kárpótlást. Ezt azonban a legerősebb WJRO-szervezet, a Zsidó Világkongresszus (WJC) főtitkára, Israel Singer határozottan cáfolta, amikor tavasszal Budapesten felszólalt a hitközség közgyűlésén. Az ígéret nem maradt szép szó: betartását egy július 2-i tanácskozáson is megerősítette a WJRO, így az utolsó akadály is elhárult a közalapítvány létrehozása elől.

Mint nyáron kiderült, amúgy is

szent a béke,

hiszen konszenzus alakult ki a közalapítvány prioritásait illetően (holocaust-túlélők szociális ellátása, óvodai és iskolai oktatás, vallási és kulturális infrastruktúra), valamint abban, hogy nem bővül a kuratóriumban képviselt szervezetek száma. Feldmájer Péter Mazsihisz-elnök lapunknak elmondta: végül is "mindenki megértette a történelmi pillanatot", hogy tehát ha most nemet mond, az ő lelkén szárad a kudarc. A Mazsihisz számításai szerint a vagyon arra lesz jó, hogy kb. 15 ezer ember havi 5-6 ezer forintos életjáradékhoz jusson. Ez a szám persze évről évre csökken, hiszen itt nagyon idős emberekről van szó.

Ami a kuratórium személyi összetételét illeti: megbízható információnk szerint csak annyi biztos, hogy

Ronald S. Lauder

amerikai filantróp üzletember lesz a díszelnök (elismerésül azért, hogy eddig mintegy tízmilliárd dollárt hozott Magyarországra), a kormány pedig két embert delegál: Szabó Zoltán kulturális államtitkárt és Donáth László lelkészt, szocialista képviselőt. Még nem tudni azonban, hány fős is lesz valójában a 20 fősre tervezett kuratórium.

Néhány hónapja ugyanis az amerikai központú JOINT által alapított Magyarországi Zsidó Szociális Segély Alapítvány úgy látta, nem szeretne kimaradni a kuratóriumból, és három olyan "köztiszteletben álló, független" embert (Vámos Tibor akadémikust, Hutás Imre volt miniszterhelyettest és Hanák Péter történészt) próbált delegálni a kuratóriumba (sőt Vámost az elnöki posztra), akik a zsidó tárgyalóküldöttség több résztvevője szerint valójában csak újabb MSZP-közeli kormányemberek lettek volna. Sérelmezték azt is, hogy az amúgy is fontos szociális ellátást nyújtó JOINT - szerintük - a zsidó szervezetek megkerülésével egyenesen Csiha Judithoz, valamint személyesen Horn Gyulához fordult a kooptálás ügyében. Hírek szerint azonban Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója megvétózta a lépést.

Mint a Zsidó Világkongresszusnál megtudtuk, tévedtünk, amikor múlt heti hírrovatunkban megírtuk: Ronald Lauder magánpénze is benne lenne a közalapítvány vagyonában. "Erről szó nincs" - közölte a Naranccsal Bakos Lajos, a WJC kelet-európai alelnöke, aki azonban sem megerősíteni, sem cáfolni nem akarta megbízható helyről származó információnkat, amely szerint a WJRO óriási összegű,

360 millió dolláros

magánadománnyal szállna be a közalapítvány vagyonába (egy másik verzió szerint külön alapítványt hozna létre hasonló céllal), a visszaadandó intézmények működtetésére és a szociális ellátások finanszírozására. "Egyelőre azt sem tudni, meghatározott vagy meghatározatlan időre jön-e létre a közalapítvány, és hogy milyen ütemben tölti fel az állam a vagyont" - mondta kérdésünkre Bakos úr.

A Ptk. 74/G paragrafusában rögzített tény, hogy "a közalapítványhoz bárki feltétel nélkül csatlakozhat", megszűnése esetén azonban a vagyon "az alapítót (esetünkben tehát a kormányt - S. L.) illeti meg, aki köteles azt a megszűnt közalapítvány céljához hasonló célra fordítani". A dolog persze rizikós, hiszen tudjuk, milyenek a kormányok: 1954-ben például az akkori csont nélkül lenyelte az Országos Zsidó Helyreállítási Alapot.

Egy biztos: a sokat emlegetett svájci bankszámlákról remélt 300 millió dollárra egyhamar nem lehet komoly kárpótlási alapként számítani. Ha egyáltalán visszajön onnan valami, az még több év.

Seres László

szerző
Seres László
publikálva
1996/41. (10. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra