„Nem kell félni, nem lesz semmi baj, úgy sem fogsz nyerni” – nyugtatta B. Zsolt, a Szerviz-Bodzás Kft. egykori vezetője a budapesti székhelyű Makett Autó Kft. ügyvezetőjét, amikor arra kérte fel, hogy a két dél-békési település meghívásos pályázatira adjon be egy kamu anyagot. Végül baj lett, mert a fővárosi cég ügyvezetőjét is bűnösnek mondta ki egy tárgyalás mellőzésével hozott ítélet tíz társával együtt. Még tavaly decemberben a bíróság felfüggesztett szabadságvesztésre és pénzbüntetésre ítélte az érintetteket. Közülük ketten, K. Tamás és K. Árpád azonban nem nyugodott bele, hogy viszonylag olcsón, 300 és 350 ezer forintos pénzbírsággal megúszták a büntetőpert, tárgyaláson kívántak érvényt szerezni annak az álláspontjuknak, hogy nem követtek el bűncselekményt.
Ezen a tárgyaláson immár tanúként hallgatta meg a Gyulai Járásbíróság a Makett Autó Kft. volt ügyvezetőjét, aki semmire sem emlékezett. Amikor Varga László bíró arra figyelmeztette, hogy mindezért nemrégiben bűnösnek mondták ki és elítélték, akkor arra is azt mondta: „Erre sem emlékszik.” „Ennyi hallgatás és ennyi nem emlékezés olykor mindennél beszédesebb” – mondta most az ítélet indoklásában a gyulai bíró.
Az ügy lényege, hogy még 2015-ben és 2016-ban több pályázatot írt ki az orosházi és a pusztaottlakai önkormányzat. (Ez még az az időszak, amikor a térség hírhedt fideszes országgyűlési képviselője, Simonka György hatalma csúcsán volt és szabályos hűbérúrként viselkedett. Simonkát és társait 2019-ben bűnszervezetben, különösen nagy értékre elkövetett költségvetési csalással vádolta meg a Központi Nyomozó Főügyészség, így a volt politikus ma is a vádlottak padját koptatja a Fővárosi Törvényszéken.) Az önkormányzatok mintha minden esetben ügyeltek volna arra, hogy a kiírás 25 millió forint alatt legyen. Ez azért lehetett fontos, mert az akkori szabályok szerint ezen értékhatár felett már nyílt közbeszerzést kellett volna kiírni, így viszont elég volt a meghívásos. Itt viszont, derült ki az ítélet indokolásából, nem bíztak semmit a véletlenre, minden előre lezsíroztak és bebiztosítottak.
A legtöbb esetben az egyik pályázó, így a most a vádlottak padján ülő K. Árpád vállalkozó és az alapügyben vádlottként szereplő U. András és B. Zsolt cégeikkel úgy vettek részt a meghívásos pályázatokon, hogy sok esetben ők nevezték meg, mely másik két cég vesz majd részt a tenderen. Ám ennél többet „tettek”, mert előre egyeztettek mindent, így a meghívott pályázók közül az egyik náluk rosszabb ajánlatot adott, a másik pedig végül nem is vett részt a közbeszerzésben. „Lehet szándékos magatartás az is, hogy valaki annak ellenére nem nyújt be pályázatot, hogy a meghívottak között szerepelt, noha elvileg 33,3 százalékos esélye neki is lett volna” – hangsúlyozta Varga László bíró. Hozzátette, a jelen perben tanúként meghallgatott cégvezetők semmilyen magyarázattal nem szolgáltak arra, hogy miért nem vettek részt a „pályázatokon”.
A kiírások éppúgy szóltak nagyobb mennyiségű üzem- és kenőanyag-beszerzésekről, teherautó-, terepjáró- és buszvásárlásról, mint a városi kisvonat (az ún. Dotto) beszerzéséről – és mindig minden esetben a fentiek alapján lezsíroztak mindent. Minderről a Projektfelügyelet Kft. operatív igazgatója, K. Tamás tudott, sőt ezt elősegítette. Több esetben az sem zavarta a közbeszerzések menetébe durván beavatkozó vállalkozót vagy cégvezetőket, hogy olyan cégeket neveztek és hívtak meg, amelyek még a meglehetősen megengedő kiírásoknak sem feleltek meg. Így egy üzemanyag-beszerzésre kiírt tenderre olyan vállalkozást hívtak, amely nem is foglalkozott üzemanyag-kereskedéssel, vagy olyat, amely a kiírással szemben az előző évben nem tudott felmutatni 10 millió forintos árbevételt, vagy a közbeszerzés előtti években veszteséges volt.
„Alkalmas volt a cégem a pályázaton való részvételre, de természetesen tudtam, hogy nem nyerek” – idézte a csütörtöki ítélethirdetéskor a Gépállomás Tüzép Kft. ügyvezetője, Cs.-né M. Emília tanúvallomását a bíró, aki úgy fogalmazott, ez egyrészt bizonyítja, hogy előre megbeszélt és lejátszott közbeszerzésekről volt szó, illetve az ügyvezető azt sem tudta, hogy cége nem alkalmas a tenderen való részvételre. S bár nem tartozik a vádhoz, így ezen a tárgyaláson sem merült fel, mégis kevéssé tűnik életszerűnek, hogy a pályázatban teljesen szabálytalanul és aktívan részt vevő vállalkozó és cégvezetők, valamint az orosházi és pusztaottlakai önkormányzat beosztott dolgozói saját szakállukra, önálló döntéshozóként és végrehajtóként vettek volna részt az ügyletek lebonyolításában. Bár nincs róla semmilyen dokumentum, de ehhez alighanem felsőbb szóbeli utasításra is szükség lehetett.
De szó esett meglévő és hiányos dokumentációról is. Szinte elképedve sorolta fel a Gyulai Járásbíróság bírája, hogy több esetben részben eltűnt a közbeszerzés iratanyaga, vagy megállapíthatatlan volt, hogy a meglévők mikor készültek, mert minden dokumentumot csak utólag készítettek el. Értetlenségének adott hangot Varga László akkor is, amikor azt foglalta össze, hogy milyen minőségben jártak el azok a pályázók, akik az önkormányzatokkal közölték, ki lesz a másik két „pályázó”, s végül a tenderen mindig ezek a szervezők nyertek. Ahogy kérdés, miért hunytak szemet saját meghívásos közbeszerzéseik durva szabálytalanságai láttán az érintett önkormányzatok. Válasz azonban erre nem született.
„Aki a közbeszerzési eljárás, illetve a koncesszióköteles tevékenységre vonatkozóan kiírt nyílt vagy zártkörű pályázat eredményének befolyásolása érdekében az árak, díjak, egyéb szerződéses feltételek rögzítésére vagy a piac felosztására irányuló megállapodást köt, vagy más összehangolt magatartást tanúsít, és ezzel a versenyt korlátozza, bűntettet követ el” – idézte a Büntető törvénykönyv idevágó passzusát a bíró. Majd egy hosszabb idézetet citálva arra hívta fel a figyelmet, hogy az alapperben elítélt, most tanúként szereplő egyik személy öt mondaton belül hétszer mondta azt, hogy „nem emlékszik”. Feltételezhető, hogy nem akart terhelő vallomást tenni a vádlottak padján ülő két férfire.
A mostani pert kezdeményező K. Tamás és K. Árpás, valamint jogi képviselőik el sem jöttek az ítélethirdetésre. A szabályok szerint a korábbi ítélet alapján rájuk nem volt kiszabható annál súlyosabb büntetés, mint amely ellen fellebbezve bírósághoz fordultak. Így 300 és 350 ezer forintos pénzbüntetésben részesültek. Az ügyben korábban Fetser János orosházi MSZP-s önkormányzati képviselő tett feljelentést. Ennek hiányában ebből a történetsorból sem lett volna büntetőügy. A tárgyalás után a Narancs.hu-nak azt mondta Fetser, nem érti, hogy miért nem költségvetési csalás miatt emeltek vádat, és miért nem keresték meg az ügyletek valódi irányítóit. Mint mondta, külön felhívták az orosházi önkormányzati média figyelmét a perre, s kérték, hogy minderről tájékoztassák a helyi közvéleményt. Nem meglepő módon ez elmaradt.
A vádlottak távolmaradása miatt az ítélet egyelőre nem jogerős.
(Címlapképünkön: az orosházi Dotto vonat. Forrás: gyoparosfurdo-oroshaza.hu)
