Családi tragédia Dunakeszin

Összeomlás

Bűn

Szorongás, hárítás, a kontroll elvesztése miatt érzett düh: ezek örvénye vezethetett a szeptember 12-i dunakeszi vérfürdőhöz, amelyben egy elvált férfi halálba vitte volt családját. A tragédiának voltak előjelei, de korábban vér nem folyt – és ilyenkor megáll a magyar hatóságok tudománya.

Néhány iszonyatos percig tartott csupán, míg egy 54 éves elvált férfi szeptember 12-én este módszeresen lemészárolta a családját Dunakeszin. B. Zoltán egy a gyerek láthatása miatt kirobbant vita közben a nyílt utcán, engedéllyel tartott vadászfegyverrel lőtte agyon volt feleségét, Melindát, anyósát, Évát és a ház elé kifutó hétéves kisfiát, Maximiliánt. A nőkkel egy-egy lövéssel végzett, a fiút három találat érte. A férfi ezek után besétált anyósa házába, és öngyilkos lett.

Mécsesek és vérnyomok

Múlt kedden jártunk a vérontás helyszínén, a Kisfaludy utcában. A felfeszített, majd rendőrségi pecséttel visszazárt kapu előtt virágcsokrok, mécsesek emlékeztettek az áldozatokra. Az úttesten sűrűsödő zöld körök és apró vérnyomok mutatták az áldozatok menekülésének útját, a lehulló töltényhüvelyek helyét. Bár a tragédia óta két nap telt el, még mindig erős fertőtlenítőszag terjengett. Az utca látszólag kihalt volt, ám a lebbenő függönyök jelezték, hogy a lakók nagyon is éberen figyelnek. A szomszédságot érthetően felzaklatták az események: többségük elzárkózott a kérdésektől, volt, aki azt mondta, hogy eleget mondott a rendőröknek, szeretne már túllépni ezen.

A lapunknak nyilatkozó szomszéd barátságos, közvetlen embereknek ismerte a meggyilkolt nőt és anyját. Ő is fültanúja volt a lövéseknek, de erről nem akart beszélni. A rendőrség szerinte perceken belül reagált, sejthetően egy lakossági bejelentés után érkeztek a helyszínre. A TEK kommandósai létrán másztak be az udvarra, más rendőrök drónokkal, hőkereső kamerákkal pásztázták a környező utcákat, feltételezve, hogy a támadó vagy segítői még menekülőben lehetnek. Végül a kommandósok egy hanggránát bedobása után behatoltak az épületbe, és megtalálták a tettes holttestét – alighanem a gránát durranását vélhették többen a hetedik puskalövésnek.

A családirtás körülményeit napokon belül feldolgozta a bulvársajtó, a névtelenül nyilatkozó barátok, ismerősök nyilatkozataiból pedig kiderült, amit egyébként is sejteni lehetett: korántsem pillanatnyi elmezavarról volt szó. Zoltán hónapok óta zaklatta, fenyegette korábbi feleségét, Melindát, a család meggyilkolásáról beszélt. Az asszony annyira tartott tőle, hogy a gyerekkel együtt visszaköltözött anyja dunakeszi otthonába. A férfi dühét fokozhatta, hogy – bár két éve külön éltek – volt párja az utóbbi hónapokban új, harmonikusan induló kapcsolatba kezdett, közös gyermekük pedig az új baráttal is jól kijött. A volt férj a mészárlás előtti napokban sajtóértesülések szerint keményen drogozott, ismerősei előtt azt is szóba hozta, hogy megöli volt feleségét és a gyereket. A láthatás napján SMS-ben fenyegette meg halálosan Melindát. Amikor pedig a nő leteremtette, amiért órákkal később vitte vissza a fiút a megbeszélt időponthoz képest, a férfi elővette a kocsiból a fegyverét és lőtt.

Hogy Zoltán előre számolt-e a késés miatt várható veszekedéssel, vagy e nélkül is vérontásba kezdett volna, már nem derülhet ki. A jelek viszont egyértelműen arra utalnak, hogy nem hirtelen felindulásból ölt. „Az eltervezettségre önmagában bizonyíték a vadászpuska, amelyet a tettes a helyszínre is magával vitt, amikor a fiát át kellett adnia volt élettársának” – mutat rá Végh József kriminálpszichológus.

S?lyos csal?di trag?dia t?rt?nt Dunakeszin

 
Nyomrögzítés a tetthelyen
Fotó: MTI/Mihádák Zoltán

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.