Százezreket bántalmaztak Új-Zéland bentlakásos otthonaiban

  • narancs.hu-MTI
  • 2020. december 16.

Bűn

Az elmúlt évtizedek vizsgálata brutális számokat hozott nyilvánosságra.

Emberek, gyerekek, fiatal és kiszolgáltatott felnőttek százezreit bántalmazták az elmúlt évtizedekben Új-Zéland bentlakásos otthonaiban - derült ki egy szerdán nyilvánosságra hozott jelentésből.

 A gyermekbántalmazás feltárására létrehozott bizottság által összeállított dokumentum arra derített fényt, hogy az 1950 és 2019 között állami és egyházi fenntartású otthonokban élő 655 ezer ember mintegy negyven százalékát, 253 ezer embert ért bántalmazás. A jelentésből az is kiderül, hogy hatszor annyian fordultak meg ezekben az intézményekben, mint amennyit a kormányzat eddig becsült.

A dokumentum kiemeli, hogy még magasabb lenne a szám, ha az elhanyagolásos bántalmazás is kutatható lett volna, de erről egyáltalán nincsenek adatok a szigetországban.

Jacinda Ardern új-zélandi kormányfő 2018-ban jelentette be a vizsgáló bizottság felállítását, arra hivatkozva, hogy az országnak szembe kell néznie történelme "sötét fejezetével", majd a vizsgálatot az egyházi intézményekre is kiterjesztették. Az egyházi intézményekben a vizsgált időszakban 21 és 42 százalék között mozgott annak esélye, hogy a bekerülők bántalmazás áldozatává váltak.

"Az állam gondozásába kerülő gyerekeket meg kellene óvni a visszaélésektől, de ehelyett ennek szöges ellentéte a valóság" - fogalmazott Chris Hipkins szociális miniszter a jelentés bemutatását követően.

Keith Wiffin, az egyik áldozat a New Zealand Herald című lapnak azt mondta, hogy ép ésszel szinte felfoghatatlan, hogy mekkora számról van szó, miközben az ország lakossága ebben az időszakban alig volt több 3 milliónál. "Sokkot kaptam, és szerintem az egész ország is sokkot fog kapni ettől" - mondta Wiffin.

A bántalmazás különösen súlyosan érintette az őslakos, maori közösséget. A bántalmazott gyerekek 81 százaléka maori volt, és ők teszik ki a gondozásba vett gyerekek 69 százalékát. Tavaly maorik ezrei tiltakoztak Új-Zélandon az ellen, hogy a veszélyeztetettnek ítélt gyerekeket egyszerűen kiszakítják családjukból, és állami gondozásba helyezik. Ez a politika a maorik szerint rasszista és a gyarmatosítás idejét idézi.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.