A romániai „elnökbuktató” népszavazást megelőző két hétben az érintett kormánypárti és ellenzéki felek elkövettek minden tisztességtelen húzást, amire csak a helyzet módot adott nekik. Nemcsak egymást nem kímélték, de a jogállamot sem, melynek rombolása mintha egyik fél számára sem jelentett volna túlságosan nagy árat.
Traian Băsescu, a parlament által felfüggesztett elnök miután belátta, hogy a lakosság túlnyomó többsége elutasítja személyét, gyorsan felhívást intézett híveihez, hogy bojkottálják a referendumot, ekként negligálva már jó előre a megszületendő eredményt. A kalkuláció helyesnek bizonyult, de aligha ért célt, hisz az ellene leadott voksok közel 90 százalékos aránya óhatatlan következményekkel jár majd: eddigi legitimitására az elnök sem otthon, sem pedig Brüsszelben nem hivatkozhat többé.
A Băsescu kivéreztetésére eltökélt kormánykoalíció – mintegy válaszul – a referendum előtti napon megnyitotta a felfüggesztett államfő által lakott villát, ország-világ előtt demonstrálva a roppant különbséget az elnök és az egyszerű román állampolgár életnívója között, mely utóbbi romlásának felelőssége elől, becsületére legyen mondva – ha nem lenne túlságosan frivol a „becsület” szót Băsescuval kapcsolatban szánkra venni – a politikus sohasem tért ki. Nehéz persze lemérni a demonstratív villanyitás politikai hasznát, már csak azért is, mert az a Băsescuval egyébként szemben álló publikum körében azonnal túlságosan is átlátszó gesztusként értékelődött le. Ráadásul sokakat az 1989 utáni, Ceauşecu-villákkal kapcsolatos színjátékokra emlékeztetett.
Crin Antonescu, a jellembajnok pózában tetszelgő ideiglenes államfő, akit eddig egyetlen dolog érdekelt, az, hogy végre elfoglalhassa Băsescu elnöki székét, s aki a kampány kezdetén még esküdözött: eltűnik a politikából, ha Băsescut a referendum mégsem váltaná le „végérvényesen”, ma már gondtalanul vágja a választók képébe, hogy meggondolta magát, tegnapi szava semmit sem ér. Teheti persze, hisz nagyjából hasonlókat gondolt felőle a közvélemény eddig is.
Victor Ponta kormányfő pedig a Băsescu körüli politikusi kör felelősségével állt ismét elő, tippeket is adva az ügyészségnek, kiket kellene lefogni, vádat emelve ellenük azonnali hatállyal. Listájának első helyén az a Mihai Răzvan Ungureanu szerepel, aki a jelenlegi kormánykoalíció hatalomra kerülését megelőzően volt Románia miniszterelnöke
E téren Băsescu sem maradt el Pontától: a referendummal elkövetett „államcsíny” miatt ő is börtönért kiált, csakhogy épp Pontát és Antonescut szeretné mihamarabb rács mögött látni.
Mi is a tétje a vasárnap lezajlott referendumnak? Románia fontos gazdasági és részben politikai modellváltás előtt áll; a reformok irányának és profiljának kidolgozását az előző, „jobboldali” kabinet elvégezte, a jelenlegi „baloldali” kabinet pedig megígérte Brüsszelnek a továbbvitelét. (A jobb- és baloldal esetében azért indokolt az idézőjel használata, mert a „jobboldali” volt kormánypárt öt évvel ezelőtt még a Szociáldemokrata Internacionálé büszke tagja volt, a jelenlegi „baloldali” kormánykoalícióban pedig ott van a Nemzeti Liberális Párt, Románia egyik markánsan polgári-jobboldali pártja, a Liberális Internacionálé tagja.)
Nagy szükség lenne tehát arra, hogy a reformok továbbvitelét illetően az államfő és a kormány közötti együttműködést a célok összhangja és az intenciók kölcsönössége jellemezze. Ám Băsescu eddigi nyolcéves államfői működésének tapasztalatai alapján bizton állítható, hogy efféle összhangra és kölcsönösségre senki sem számíthat.
Szánalmas közjáték színezte a referendum politikai kibontakozását. Orbán Viktor az erdélyi Tusnádfürdőről „üzent” a romániai magyaroknak, hogy távolmaradásukkal támogassák Băsescu elnökségét. A magyar miniszterelnök nem vállalt túl nagy kockázatot, elvégre az erdélyiek mindig is nagyon gyér számban mennek el szavazni, ha voksaik tétjét nem érzik teljesen a sajátjuknak. A „román” kormány és a „román” elnök késhegyre menő vitáját már a kezdetektől afféle huzakodásként fogták fel, amit az RMDSZ is érzékelt, s mindenkinek a „lelkiismeretére” bízta a részvételt és a voksolást. Orbán tanácsadói is ebből indultak ki, remélve: a várható végeredmény melletti kampányolás olybá tűnhet majd, hogy az erdélyi magyarság mintegy Orbán szavára hallgatva maradt otthon ahelyett, hogy az urnák elé járult volna. Erről persze szó sincs, mindazonáltal Orbán megszólalása a magát végképp lejáratott Băsescu mellett a magyarok ellen hergelheti azt a 8 millió polgárt, aki végül is a román kormány mellé állt. Erre utaló jelek máris vannak.
Ám Fidesz-perspektívából szemlélve, a feladat teljesítve: sikerült ismét éket verni az erdélyi magyarok és a románok közé, amúgy tovább rontva a bilaterális magyar–román viszonyt is. Ez egyébként messzemenően beleillik abba az ostoba külpolitikába, amit Orbán azóta hajszol, hogy megkapta a maga kétharmadát.
