Most először rendeztek Romániában egyfordulós helyhatósági választást, s ez igencsak visszafogta a versenyszellemet és az ilyenkor természetesnek számító erőteljesebb érzelmeket. Mindazonáltal a lakosság érezhette a pillanat súlyát, hisz sokkal többen járultak az urnákhoz, mint négy évvel korábban; az országos részvétel egészen kiemelkedőnek mondható. Minthogy alig egy hónapja tényleges kormányváltás történt az országban, a mostani választással a lakosság megkoronázni igyekezett a baloldal győzelmét azzal, hogy megalázó vereségbe taszította a válság kezelésében nem túl sikeresnek bizonyult jobboldalt.
Egészen másként alakult az erdélyi magyar területek – elsősorban a Székelyföld – elektorális összképe. Kövér László múlt heti, kampányjellegű ottani jelenléte erőteljes érzelmeket váltott ki, s már korábban is érzékelhető volt a személyével szembeni elutasítás és harag, ugyanakkor – a politikai üzeneteken túl – nem lehetett lemérni azok tényleges hatását. Most viszont már igen: hogy Kövér jelenléte mennyit vett el, azt persze csak találgatni lehet továbbra is, de az már „mérhető”, hogy a kampányra elköltött pénzek, illetve korteskedésének kétes személyes „varázsa” új szavazatokat egyáltalán nem hozott. Az úgynevezett Magyar Polgári Párt nevű budapesti kreatúrára továbbra is legfeljebb azok adták voksukat, akiket a mélységes szegénység vagy a többszörösen halmozott politikai tudatlanság meggátolt abban, hogy saját és közösségük valós érdekeivel számot vessenek. Szász Jenő, a párt vezetője – Kövér kegyeltje – csúfosan megbukott Székelyudvarhelyen. A Jobbik politikai és ideológiai támogatását, valamint Kövér László tiszteletbeli elnökségét maga mögött tudó erdélyi Magyar Polgári Párt, valamint Tőkés Erdélyi Néppártja nagyjából annyival maradt le a Romániai Magyar Demokrata Szövetség mögött, mint a korábbi választásokkor. Mi több, az RMDSZ Sepsiszentgyörgyön egyenesen kétharmadot szerzett, s az előzetes számítások alapján országosan 200 polgármestere lesz – négy évvel korábban 184 polgármestere volt a pártnak.
Több olyan nyilatkozat született a vasárnap este kilenckor bekövetkezett urnazárás után, amely a Fidesz beavatkozásával magyarázza a mérsékeltebb magyar részvételt a választásokon. Ez részben igaz lehet, hisz korábban az RMDSZ-re nagyon sok román szavazott, különösen olyan közegben, ahol nagyon kevés magyar él, s a magyar párt vonzó alternatívát kínált mindenkinek, aki a román pártok közül képtelen volt bármelyik mellé is odaállni. A Nyirő József hamvainak hurcolászása, a nyílt színtéri azonosulás egy háborús bűnös személlyel, ráadásul Kövér ostoba és bárdolatlan kijelentései szemmel láthatóan sokakat elriasztottak valamennyi magyar párttól.
Ugyanakkor túlzás lenne csak ebben látni a szavazatok csökkenését: azokat a magyarokat, akik nem mentek el szavazni, vagy azokat, akik nem magyarként eddig az RMDSZ-re szavaztak, jórészt a korábbi jobboldali koalíció végérvényes leváltásának korhangulata befolyásolta – márpedig annak a koalíciónak az RMDSZ egyik meghatározó, oszlopos tagja volt.
Visszatérve a magyarországi politika romániai jelenlétére: arra aligha számíthatunk, hogy a Fidesz levonna ebből az újabb kudarcból bármilyen konstruktív következtetést. Ott folytatják majd, ahol pénteken éjfélkor, a kampánycsend beálltával abbahagyták. És ez így van jól, ennek minden demokrata őszintén örülhet, hisz ez lesz egyben eljövendő újabb kudarcaik záloga is.
Annál is kevésbé riasztó e perspektíva, mert jól látható: az erdélyi magyar publikum nem vevő e politikára, minél több erőszakos üzenetet kap a magyar kormány tagjaitól, annál határozottabb ellenállást tanúsít velük szemben. A bukaresti magyar nagykövet lakájszerű csúszása-mászása minden előtt, ami nacionalista indulatnak tűnik, e téren éppoly kijózanító, mint a kolozsvári magyar főkonzul arcátlan és egyben félanalfabetizmusról tanúskodó beavatkozása az erdélyi magyar kultúréletbe.
Az erdélyi magyarság meghatározó pártja továbbra is az RMDSZ maradt, a „szlovák formula”, amely szerint az a párt, melynek politikai pályáját a Fidesz gravitációja határozza meg, csak veszíthet, immáron Romániában is működőképesnek bizonyult. Indokolt ezt derűlátással fogadni, és indokolt levonni azokat a következtetéseket, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy a következő, azaz az őszi parlamenti választások alkalmával az RMDSZ visszaszerezze azt a súlyt, amellyel az ország politikai életében eddig rendelkezett. Ha a Fidesszel szemben pozicionálja magát, megfelelő választ adva a vele szembeni leplezetlenül ellenséges fellépésre, és ha figyelmét nem a magyar-magyar viszonyok balkáni labirintusára, hanem Románia európai perspektíváira irányítja, akkor erre minden esélye meg is lesz.
