Vajon, ha történetesen az osztrák kancellárt még ma is Wolfgang Schüsselnek hívnák, akkor is Budapestre látogatott volna, és vajon hasonlókat nyilatkozott volna Orbánról és kormányáról, amiket a múlt héten, a magyar miniszterelnökkel történt találkozója után mondott? Vagyis, hogy számos, Orbánt ért kritika alaptalan és túldimenzionált; értékeli Orbán „modern, megfontolt patriotizmusát”; helyesnek tartja, hogy él a kétharmad adta hatalommal, és hogy habozás nélkül belevágott a változtatásokba.
De Schüssel nem kancellár már, mi több, pártja, a konzervatív Osztrák Néppárt (ÖVP) vezetéséből is kikopott, sőt – egykori kormányainak tagjait ért korrupciós vádak miatt –, teljesen háttérbe vonulni kényszerült. Ráadásul az ÖVP-nek, a hírek szerint egészen más a véleménye a magyarországi folyamatokról, mint Schüsselnek. Ami pedig az osztrák kormányt illeti, érdemes emlékezni Michael Spindelegger alkancellár és külügyminiszter januári intelmeire, melyekkel Orbánra pirított: „az uniós előírásoknak nem csak a betűjét, de a szellemét is tiszteletben kell tartani”. És fontos szintúgy megidézni az e téren rendkívül kritikus osztrák közszellemet…
Miért látogatott akkor mégis ide Wolfgang Schüssel, azon túl, hogy legyezi hiúságát, ha nyugdíjas éveiben is számon tartják azok, akik „volt” politikusokat nemigen szoktak fogadni? Kérdésünkre az elsődleges válasz: azért, mert tárt karokkal fogadták, sőt várták, hisz tudvalevőleg Orbán Viktorral ma már – ha lehet, azaz a nagy nemzetközi és európai szintű vezetői csúcsokat leszámítva – nem szívesen mutatkozik együtt senki.
Ám Schüsselnek volt egy további oka is, hogy Budapestre jöjjön; idehozta őt a hála. 2000-ben, amikor Jörg Haider szélsőjobboldali Szabadságpártjával koalícióra lépett, Orbán volt az egyetlen, aki megtörte a Schüssel – és persze egész Ausztria – köré vont nemzetközi bojkottot.
Orbán akkori bécsi látogatása sokaknak feltűnt, és azok sem voltak kevesen, akik megütköztek a gesztuson. A mából visszatekintve viszont már cseppet sem lehetünk meglepve. E látogatásban ugyanis rejtetten benne volt a jövő minden ígérete: a ma már a legcsekélyebb mértékben sem rejtegetett Európa-ellenesség, a nyugati szokásokat leköpő balkáni kivagyiság, a kitaszítottakat és megvetetteket összefűző véd- és dacszövetség nyílt színi demonstrálása.
Jó elnézni ezt a két embert így, egymás mellett, amint a protokollfotók megmutatják őket nekünk. De nem a hasonlóságuk okán válik igazán érdekessé a kép, hanem amiatt, mert így, párban is kiütközik, mennyire különböznek egymástól.
Schüssel következetes makacssággal akadályozta meg azt, hogy a Szabadságpárt politikájának szélsőséges elemei átszüremkedjenek a kormánypolitikába, Orbán viszont legitimációs teret nyitott a Jobbiknak, s nemhogy menekülne egy 2014 utáni, vele kötendő koalíciós kényszer elől, hanem fokozatosan ráhangolja hátországát egy efféle választásra. Schüssel egy percig sem volt hajlandó a bojkottért Európa- és Nyugat-ellenes hangulatkeltéssel elégtételt venni, Orbán viszont Nyugat-ellenes hangulatot keltett már azt megelőzően, hogy a nemzetközi tér légüressé vált volna körülötte.
A két ember között csak ennyi a különbség. Nagyjából annyi, amennyi a mai Ausztria és a mai Magyarország között.
