Pálya a magasban

Az osztrák mitológia

Egotrip

Bár a tudományos eszközökkel operáló öszszehasonlító mitológia csaknem egyidős a modern kori labdarúgással, a kutatás mindeddig mégsem fordított kellő figyelmet az egyes országok futballmítoszai közti strukturális egyezések kimutatására. A téma aktuálisabb, mint valaha, így a tátongó űrt a közeljövőben nyilván számos, Joseph Campbell nyomdokain járó mítoszkutató kívánja majd betölteni. Az alábbiakban következzék néhány adalék a születőfélben lévő komparatisztika művelői számára.

Bár a tudományos eszközökkel operáló öszszehasonlító mitológia csaknem egyidős a modern kori labdarúgással, a kutatás mindeddig mégsem fordított kellő figyelmet az egyes országok futballmítoszai közti strukturális egyezések kimutatására. A téma aktuálisabb, mint valaha, így a tátongó űrt a közeljövőben nyilván számos, Joseph Campbell nyomdokain járó mítoszkutató kívánja majd betölteni. Az alábbiakban következzék néhány adalék a születőfélben lévő komparatisztika művelői számára.

Nem kell hozzá különösebb kutatói véna, hogy megállapítsuk, az osztrák futballmitológia szerkezete a természetfeletti hatalmakkal folytatott küzdelem, valamint a hősök bukása tekintetében rendkívüli hasonlóságot mutat a magyar labdarúgás tragikus mítoszkörével. A hasonlóság a kollektív emlékek feldolgozásának mélyrétegeit érinti, és nem intézhető el az osztrák-magyar meccsek hagyományai szerint Ferenc József vagy Habsburg Ottó szájába adott elkoptatott bonmot-val: "És ki ellen játszunk?" A párhuzamok alapvetően az aranykor, a bukás, a hérosz és a szégyen témaköreiben mutathatók ki.

Az osztrák futball aranykora a magyarok csillagóráját éppen húsz évvel előzi meg. A legendás Hugo Meisl által összeválogatott Wunderteam (Csodacsapat) a korai brit futballhagyományokra építő, ötletes, rövid passzos (rövidutcás - kurze Gasse) játékot fejlesztette tökélyre, és aratott nagyarányú győzelmeket a kor neves válogatottjai, többek között Skócia (5-0), Németország (6-0) és Magyarország (8-2) felett. E modern kori kombinatív Argonauták legemlékezetesebb mérkőzésüket Londonban játszották az otthonában akkoriban verhetetlen Anglia ellen. A fordulatos meccset ugyan 4-3-ra a hazaiak nyerték, de a helyi és kontinentális sajtó egyetértett, hogy "az évszázad mérkőzése" az osztrákok zseniális játéka miatt szolgált rá jelzőjére. A Csodacsapat, amely 1931 és 1934 nyara között csupán kétszer vesztett, és összesen 101 gólt rúgott, az áhított siker kapujában - korántsem egyedüliként a világtörténelemben - igazságtalan körülmények között bukott el. Az 1934-es olaszországi világbajnokságon a franciák és a mieink legyűrése után minden adott volt, hogy az elődöntőben az osztrákok a házigazdákat is legyőzzék. Minden, kivéve a - bírót. A svéd Ivan Eklind, akit néhány nappal korábban maga a Duce látott vendégül, ugyanis gyorsan meghálálta a szíveslátást. Az olaszok kegyetlen szabálytalanságainál csupán a sípjáról feledkezett el, a mérkőzés egyetlen góljánál viszont erősen le kellett hunynia mindkét szemét, amikor két hazai játékos a kapuba taszította a labdát magához ölelő Platzer kapust. Eklind második félidei akciója még ennél is komolyabb erőfeszítést igényelt, ekkor ugyanis az olasz kapussal szemben üresen álló osztrák csatár elől ő maga fejelte ki a beadást!

A harmadik helyért folyó (és elveszített) meccsen, amelyen a németek és az osztrákok először egyforma, fehér-fekete szerelésben kezdték a játékot (és csak az első gól után tudta elérni a bíró, hogy egyikük váltson), az olaszoktól elszenvedett sérülés nyomán már nem léphetett pályára a csapat hérosza, a Papierener (papírember) epitheton ornanssal illetett Matthias Sindelar. A cseh családból származó, bécsi munkáskerületben felnőtt Sindelar korántsem volt Herkules; vékony volt és sérülékeny, az aranygyapjas hasonlattal élve inkább mondhatnánk Iászónnak. Helyzetfelismerése, könnyedsége, játékintelligenciája - "lábaiban szellem lakott" - a kor bécsi értelmiségét is elektrizálta: Alfred Polgar és Friedrich Torberg ódákat zengtek a "papírtáncosról". Népszerűségére jellemző, hogy a Magyarországon forgatott Roxy és a csodacsapat című filmben ő alakította a Futballistát, többek között Bársony Rózsi oldalán. Sindelar utolsó meccse egyben az osztrák futball végét is jelentette: 1938-ban, három héttel az Anschluss után Bécsben nem hivatalos "békülő" mérkőzésre került sor, a "Német Birodalom" és a "Keleti tartomány" (Altreich és Ostmark) között. A németek számára az összecsapás igazi vesszőfutásnak bizonyult; az osztrákok sorra alakították ki helyzeteiket, amelyeket Sindelar mintha szándékosan szórakozott volna el. Egyet mégis belőtt, Sesta pedig 45 méteres szabadrúgásgóllal tette teljessé a megalázást. Sindelar ezután meghívást kapott az össznémet csapatba is, de a futball helyett ekkor már az árjásítás során tulajdonába került kávézó érdekelte. 1939. január 23-án egész Ausztriát megrázta a hír: a válogatott egykor legfényesebb csillagát holtan találták egy bécsi lakásban, mellette zsidó származású szeretője, Camilla Castagnola, aki másnap halt meg, anélkül, hogy visszanyerte volna eszméletét. A halál oka: gázmérgezés. Akkoriban felmerült, hogy az asszony ölhette meg Sindelart, vagy Amerika-Maxl, egy hírhedt, Práter környéki strici gyilkolhatott szerelemféltésből, esetleg a kettős öngyilkosság hátterében a nácik elleni tiltakozás állt. Az újabb kutatások szerint a legvalószínűbb mégis a baleset; a hibás kályhából kiáramló szén-monoxid akkoriban gyakran okozott halált Bécsben.

A háború után minden osztrák csapatot a Wunderteamhez, minden tehetséges játékost Sindelarhoz mértek, de a legendás eseményekre a hetvenes-nyolcvanas évekig várni kellett. Az osztrák foci két újabb kori kulcsmomentuma, a "cordóbai csoda" és a "gijóni szégyen" szintén a németekhez kapcsolódik. A csoda az argentínai világbajnokságon esett meg, ahol az osztrák csapat Krankl vezérletével - a Wunderteam óta először - legyőzte a címvédő németeket, így azok (a káröröm is lehet csodálatos) nem játszhattak még az éremért sem. Négy évvel később, a spanyolországi vb utolsó csoportmeccsén, Gijónban ismét e két csapat állt egymással szemben. Ha a németek 1-0-ra győznek, mindketten továbbjutnak, ha más eredmény születik, egyikük helyett Algéria kerül a legjobb 12 közé. Hrubesch a meccs elején kialakította a megfelelő eredményt, ezután pedig túlnyomórészt hazaadásokból álló tologatás kezdődött, kapuralövések és az ellenfél megközelítése nélkül. A német tévékommentátor egy idő után abbahagyta a közvetítést, az osztrák riporter felkérte a nézőket, kapcsolják ki készülékeiket; a stadionban a spanyolok fehér zsebkendőiket lobogtatták, az algériai szurkolók bankjegyekkel integettek - mindhiába. A nehezen lemosható "gijóni szégyentől" sokak szerint egyenes út vezetett az "évszázad szégyenéhez", a Feröer szigetek "mesecsapatától" 1990-ben elszenvedett 1-0-ás vereséghez. Itt már az amatőr ellenfél játékosai váltak hősökké, a mindent hárító Knudsen kapus fehér gyapjúsapkája pedig kultikus tárggyá: a legenda szerint édesanyja kötötte neki, feröeri bárányok gyapjából.

Az elmúlt években a magyarhoz hasonlóan az osztrák futball környékéről is eltűntek a hősök, a kultikus tárgyak és általában a mitológiai témák; maradt nekünk az emlékezés és a banális jelen. Biztató jelek persze mindig akadnak, de a nagyszabású bukásokat a mi életünkben már csak a mítoszokból ismerhetjük meg.

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?

Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Alkotmányos vágy

A magyar mezőgazdaság tizenkét éve felel meg az Alaptörvénybe foglalt GMO-mentességnek, takarmányozáshoz tavaly is importálni kellett genetikailag módosított szóját. A hagyományos szója vetésterülete húsz éve alig változik itthon, pedig a szakértő szerint lehetne versenyezni az ukrán gazdákkal.