Ez lesz az utolsó bakelitlemez, más jön hamar. Az elmúlás sem szép téma, nem édes és nem bús. Piacom másfél éve még perui romantika volt, jó bolív vasútkésedelem és gyepfelverte sín-nosztalgia. Ám a legszebb emlékű kutyasírra is önts fél gallon motorolajat, törd fel a hajdani zöldségesjárda aszfaltját, hagyd ott, zárj macskákat (egereket) a kellemes pincehelyiségbe, vedd el magad régi kedvét - és íme, azokat a dolgozatokat már nem tudnád megírni. Hagyd el, ah, anorex-tanonc, a sört is, és már nem jársz azokon a fás budai utcákon, mert nem környűlöd a Közértjüket. És nem mész fel a kelenhegyi busszal, és nem nézel szét a víztárolótól, és nem eszel a Naphegy térről lefelé párducutcázva pogácsát, nem nézed meg hetvenedszer az ausztrál nagykövetség bizarr támfalú rezidenciáját, ez mind a sör volt, áldása. Viszont elhagyásának áldása, hogy lefogytál.
Mégsem lehet frizbisen kibakelitlemezezni az életedet annyival a kinti világban (elnyílnak a kertben az őszi), hogy másolóirodádban rákérdeznek, miután mondtad, csak az egyik oldalt kéred, a másik makulatúra, régi gépelés, rá, hogy mindkét oldalt? A papírboltban, hogy akkor kézi indigót vagy gépieset? Mondtad, gépieset. Még hallották is ergo. A krumplivételnél beejtesz két százast, fémet, a ládák közé, melyektől nem férsz Eladó Mesterhez, de ott van még egy csomó pénz, kiszeded neki, egy százassal többet adtál volna, világos, egy százast elteszel, ő megjegyzést tesz utánad, "a szebbeket kiválogatta magának", a lakk helyett lengyel sört akarnak adni, és a kaktuszokhoz ne nyúlkálj. Ez kevés. Még ha különben Eric Dolphyt és Milest bakelitról hallgatsz is.
Kevés, hogy dohogsz: mások hogyan beszélhetnek? Sehogy. Mikor anorex, globál-és-ember-anorex jelszavad, lényeged, hogy nem beszélgetni! Nem érintkezni. Levelezni igen, mást nem, lebonyolítani a járandóságok kifacsarását, nehéz. De nem találk., rövidíted. Akkor mit vagy igényes, miért "mufurc" neked, aki csak hallgatja dumád (mert ha beszélsz, belezuhansz a szakadékba, zuhansz csak, beszélsz), és miért teszel megjegyzést arra is a fitotékában, aki meg jó dumás, kezdeményező, az se jó neked? Kevés, kevés ez lemeznek.
A beszélgetés, telfonozás után stb., még ha magad voltál is a kezdeményező, szégyent, betegséget, haragot érzel (magad iránt). El van szúrva a délutánod, az estéd. Hatvanöt évet és tizenegy hónapot hiába éltél le, anyádban is hiába kilencet, ha még itt tartasz. Holott tényleg a p.-ba küldesz, szembe már olyat, akivel nem lesz verekedés ebből stb. A minap valakinek véletlenül azt mondtad: "akkor most mehetsz a p.-ba". Holott csak annyi volt, hogy a szomszéd bolthelyiségbe, a pincébe, a konyhába, haza. Vigyázz azért, mondják jóakaróid otthon. És valakinek, aki most listavezető nálad, egy főszerkesztő úr, és mindenre, amit mondasz, csak IGEN van, drága ember, nagyon szereted, jó ez, neki mondtad épp-pont, hogy "ti nekem nem léteztek". Jobb Derrick-filmben a hű öreg titkárnő erre nem a kisemmizett főnök gaz ellenfeleit lövi tovább hűs halomba, hanem önmagát. Vigyázz, öcsi, van határ.
Főleg, mert semmit se érsz semmivel. Tevékenykedni, dolgozásod adja civilizált körülmények közt is a szabadságot. József Attila se mondott mást. A különbség csak az, hogy a munkaszabadságtáblásokat tényleg nem kellett vón, hogy anyjuk megszülje. Különben dolgozni általában jó, és főleg becsület van belőle. (Pénz alig.)
Mindez kevés még bakelitlemeznek is, bár még ígérkezik.
Az anorex-dolog már javítja, bár épp hülye fázisban vagy még mindig: a belefeccölt pénz és önfegyelem nem látszik szélsőséges kép formájában, pl. pofacsonton át kiálló csigolya vagy térdkalácsot szabdaló, vajazó medencecsont. De majd! Pillanatnyilag ki kell segítened magad még ilyenekkel: mikor legnagyobb a pofám? Némán! Amikor pofákat vágok. De az evidenciatörténetet, a humort stb. már nem kedveled. Csak a tényeket. (Akkor meg, ha ezt szociológiai hetilapok mondják német és osztrák földön, ideges leszel.) Kafkai, hogy minden ellened szól! A nem beszélg., a nem találk., meg ahogy mégis. Három szál cigid maradt - a cigaretta sportszerűtlen fogyasztóeszköz, te is szédülsz már tőle, főleg a megfizethetőbb szeméttől -, elszívod. Kocsmai hajdaniddal találkozol össze, megbeszélitek, mondja, menj azért, ugorj be, majd megőrültél volna, de nem mondod: és hogy a piával a bárhová való betérés, a dumálással az ottani dumálás elmaradt, hol van már az, galambocskám, a galambocskám is hol van már! (Olyan, mintha lebuknál a három szállal: Mindig az író a hibás.)
Bakelitlemezeidet eltöröd, beírod még a sorba, hogy együttműködni se lehet senkivel. Telefonon akarja jelezni szeretteidnek-fontos dolgait, pl. Akkor szeretteid vagy te. Világos, hogy nem te! Belesz a telefon. Szabadságon a piacon: valaki csak rád köszön, hallotta tán, nem akar dumálni: (Vagy józan.) Mástól nem farcolhatsz le, rendben. Ellenben tombol benned, ezekre föl is, a már anorex, nem bakelit boldogság. (A varázsló eltöri nem varázsos találkozásainak, beszélgetéseinek stb. pálcáját.) A péknél szottyadt úr áll, már megvásárolt, csak ő van, egyedül lehetnél, de csak áll, bambán vigyorog, mutogat. (Joga.) Mondják neki: "Mit akar még a Béci bácsi?" A konszolidált úr (dél-kanadai exfőhivatalnok, 85 évesen?) motyog, bamba tovább. Erre te, életedben először, mint Örkény portás-hőse, aki egyszer megmondja a "Jobbra BKGNV, balra a SZOGRM" helyett, hogy valamennyien a nagy büdös semmiből jövünk, oda is térünk meg - bevágod iszonyú hidegen, emberellenséges gúnnyal (Ibsen, A nép ellensége): "A Béci bácsi azért van még itt, hogy engem bosszantson, mert olyan szívesen lettem volna egyedül a pultnál." Nem hallja közönség, eljöhetek simán, Béci bácsi tovább bambán... Legalább ez jól megvolt. Ettől is beteg vagyok. És éhes. Az étvágyelvevők nem veszik el az étvágyat. Amitől az étvágy eleve elmegy, attól elmegy (globál-és-ember-anorex), minden más marad. Innen tovább, ha.
