Balázs Zoltán: A jobb lázadása

Párhuzamos előadások: Roger Scruton és Jürgen Habermas

  • Balázs Zoltán
  • 2014. június 5.

Egotrip

2013. május 24-én Roger Scruton előadást tartott az MTA székházának dísztermében. A hallgatóság nagyrészt disztingvált urakból és hölgyekből, az Akadémia legénységéből és prominens jobboldali politikusokból állt. Az előadás elején belépett és szinte leghátul helyet foglalt a magyar miniszterelnök is.

Szinte napra pontosan egy évre rá, 2014. május 29-én Jürgen Habermas tartott előadást az ELTE egyik nem annyira díszes előadótermében. Hallgatóságát egyetemisták és inkább baloldali értelmiségiek alkották. Legjobb tudomásom szerint fontos baloldali politikusok nem hemzsegtek az előadáson.

A két gondolatmenet voltaképpen ugyanarról szólt: unió és nemzetek. Egyik sem volt nagyon tudományos vagy tudományoskodó, hanem afféle közéleti, értelmiségi fejtegetés. Természetesen homlokegyenest ellentétes konklúzióval: Scruton jól ismert tézise szerint a nemzetek természetes közösségek, s úgy jók, ahogy vannak; Habermas szerint a nemzetek valójában konstrukciók, így aztán semmi elvi akadálya nincs annak, hogy végre megkonstruáljuk az európai démoszt. A globálkapitalizmus (brrrr) és az uniós intézményrendszer ostorozásában egyetértettek, persze úgy, hogy Scruton a nemzetek feletti bürokráciát, míg Habermas a nemzeti érdekeket képviselő elemeket kárhoztatta. Mindketten megtették a kötelező politikai udvariassági köröket: Scruton megdicsérte Orbán Viktort és kormányát, míg Habermas rosszallását fejezte ki a magyar viszonyokkal kapcsolatban. Scruton Soros Györgyöt emlegette, míg Habermas Heller Ágnest.

Nihil novi sub sole. A két előadás mintaszerűen ellenpontozza egymást, ki-ki választhat ízlése szerint, s közben nyugodtan gondolhatja, hogy benne van az európai gondolkodás főáramában. Ezzel sincs semmi baj, ha netán Platónt olvasnánk hónapszámra, azzal is ott lennénk (legalábbis még remélem). Ami viszont elgondolkodtató, az a két előadás - csúnya szóval - társadalmi-politikai kontextusa.

Az angol-amerikai politikai tradíció ezer okból kevésbé zárt a politikaelmélet irányába, s ez megfordítva is igaz. Gondoljunk bármit is Scruton érveiről, jó példái annak, ahogyan az elvont elméleti reflexió összefolyik a politikai döntéshozatal résztvevőinek gondolkodásmódjával. Ebben a tekintetben nincs éles törés az előadó és politikus hallgatósága között. Az ideológiakritikus baloldali társadalomtudós (például Habermas) számára ez ideologizálás. A konzervatív filozófus ugyanezt a praktikus tudás politikai bölcsességgé való alakításának hívja. S ismét csak gondolhatunk bármit is Orbán Viktor világnézetéről, politikai személyiségének egyik nagyon határozott vonása éppen a gyakorlati tapasztalatok elvekké való átalakításának képessége. Itt elveken kormányzási, politikai filozófiai szentenciákat, tételeket, megállapításokat kell érteni ("keleti nyitás," "újraiparosítás," "munkaalapú társadalom"), amelyek az utóbbi években többé-kevésbé koherens világképpé, politikai felfogássá látszanak nála összeállni. A baloldali reflexió nem győzi keresni a mögöttes ideológiát, de sehogy sem találja; illetve ha rátalál valamire ("etatizmus", "populizmus", "tradicionalizmus"), arról gyakran kiderül, hogy mégsem magyaráz elégségesen. Marad az elvtelenség, az egyszerű erkölcsi és anyagi korrupció, a személyes hatalomittasság vádja. Amiben lehet igazság, de csak részleges. Anélkül, hogy egyedül erre a tényezőre akarnám visszavezetni a Fidesz választási sikersorozatát, az a benyomásom, hogy a választók az egyszerű elvekből építkező, ráadásul a politikai cselekvéssel is nagyjából konzisztens politikai felfogást könnyebben megértik, mint egy könyv- és rendszerszerűbb, zártabb normatív elméletet.

S talán ezért nem gondolta a baloldal fontos politikusai közül senki, hogy Habermas előadásán ott kéne lenniük. Mert valójában tényleg nem kell ott lenniük: egy egyetemi előadás a politikától távol lévő hallgatóságnak szól, még akkor is, ha témája történetesen a politika. Az olyan baloldali politikaelmélet, mint amilyen Habermasé is, alapjában véve nem tud segíteni a baloldali politikának, mivel az ilyen baloldali teoretikus és a baloldali politikus alig-alig képes megérteni egymást. A jelszavakban egyetérthetnek (emberi jogok, jogállam, liberális demokrácia), de a gyakorlati elmélet szintjén, ahol a politikus tevékenykedik, már érzékelhető az említett törés. Habermas ugyanis ideológiát, elvont receptet (konstrukciót) kínál, miközben erre csak az előadóterem közönsége kíváncsi. Volt és van persze pragmatikus, de nem opportunista baloldali kormányzás is, német, svéd, amerikai, brit példákat lehetne mondani. Ezek sikere azonban - anélkül, hogy itt bármilyen részletbe belemehetnék - mindig azon múlott, hogy képesek voltak-e fölébe emelni valamilyen aktuális és mély társadalmi érzékenységet (ha mást nem, éppen a kompromisszumvágyat) a társadalmi konstruktivista kísértésnek. De az igazi baloldal - ahogy Habermas maga is utalt rá - ezeket megalkuvásnak tekinti. Várja az igazi politika, a forradalom pillanatát. A legutóbbi ilyen pillanat lassan fél évszázada elmúlt. Válság ide vagy oda, újnak semmi előjele.

Úgy látom, hogy a bal-jobb oldali politika és politikai gondolkodás összefüggése ma nálunk is elég jól fölismerhető. A legutolsó sikeres baloldali politikus a jellegzetesen pragmatista, posztkádári, de észjárását tekintve szentenciózus, ezért a tömegek számára is érthető és megközelíthető Horn Gyula volt. Na de van ma a baloldalon egy Horn Gyula? Ráadásul: egy Horn Gyula?

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.