Mérő László: Maga itt a tánctanár?

Béta

  • Mérő László
  • 2014. június 3.

Egotrip

A görög ábécé második betűjének van egy speciális közgazdaságtani jelentése is. Ezzel a betűvel jelölik az úgynevezett szisztematikus kockázat értékét. Ez magyarázza meg, hogy miért ér ugyanaz a munka Hegyeshalmon innen sokkal kevesebbet, mint néhány kilométerrel odébb, Nickelsdorfban akkor is, ha a hegyeshalmi bolt eladója vagy az ottani iskola tanára pontosan ugyanolyan szakképzett ember, mint nickelsdorfi kollégája, és pontosan ugyanolyan becsületesen végzi pontosan ugyanazt a munkát.
false

Kezdjük távolabbról. Képzeljük el, hogy a bankbetétek kamata 5 százalékról 10-re emelkedik. Növeli-e ez a házam értékét, vagy csökkenti? Látszólag nem érintheti, hiszen a házamat ki tudom adni mondjuk évi egymillió forintért függetlenül attól, hogy éppen mekkorák a banki kamatok. Ennek ellenére a bankbetétek kamatának emelkedése a házam értékét durván csökkenti.

Számoljunk úgy, hogy a házamat annyiért hajlandó megvenni valaki, amennyi bankbetét ugyanezt az egymillió forintot tudná neki produkálni évente. Ez ugyan távolról sem igaz, hiszen a bankbetétet nem lakják le a lakók, nem ázik be, és a redőnye sem szakad le, de ez a dolog logikáját nem befolyásolja. Tegyük fel, hogy az egymillió forintos hozamot minden ilyesmi - az amortizáció - elszámolása után hozza a házam; vagy számoljunk csak fél- vagy negyedmillió forint tiszta hozammal - a kamat emelkedésének hatása ugyanaz lesz.

Ha 10 százalék a banki kamat, akkor tízmillió forint tudja az egymilliós éves hozamot produkálni, ha viszont 5 százalék, akkor húszmillió. Az első esetben tehát a házam annyit ér, mint egy tízmilliós bankbetét, a másodikban annyit, mint egy húszmilliós. Ez a logika akkor is érvényes marad, ha figyelembe vesszük az inflációt, a kamatadót, a ház öregedését és minden mást, ami a bankbetét és a háztulajdon között különbségeket okoz - mindezek csak a konkrét számolást bonyolítják. A lényeg, hogy a kamatok emelkedése jelentősen leértékeli a házamat, ha nem kiadni akarom, hanem eladni. A vevő ugyanis ugyanúgy számol, mint mi az imént. Mi is így gondolkodnánk, ha épp egy házba akarnánk fektetni a pénzünket, amiben nem lakni akarunk, hanem ki akarjuk adni, hogy a pénzünket fialtassuk.

E logika szerint Matolcsyéknak tökéletesen igazuk van, amikor a kamatokat minél alacsonyabb szintre akarják levinni. Hiszen ezzel felértékelődik minden az országban, az is, ami épp eladó, és az is, ami nem. A kamatok csökkenése éppúgy felértékeli a hortobágyi Kilenclyukú hidat, mint az én házamat vagy a böhönyei asztalosműhelyt. Csak sajnos azt a kamatot, amit a külvilág reálisnak tart, nem tudjuk egyoldalúan meghatározni, itt is kettőn áll a vásár. Ismerkedjünk hát meg a másik oldal szempontjaival is!

Képzeljük el, hogy van egy kis pénzünk, amit nem felélni, hanem inkább fialtatni szeretnénk. Már kitaláltuk, hogy mibe szeretnénk befektetni (mondjuk egy asztalosműhelybe), csak még azt nem, hogy hol. Ha az asztalosműhely Magyarországon ugyanúgy évi 10 százalékot hoz, mint Svájcban vagy Szíriában, akkor hová fektetnénk be inkább? A józan paraszti ész azt sugallja, hogy inkább Magyarországra, mint Szíriába, de még inkább Svájcba: Svájc valahogy biztosabbnak ígérkezik. Valójában bárhol elveszíthetjük a pénzünket, hiszen a piac mindenhol bizonytalan, ki tudja, lesz-e jövőre is kereslet az iránt, amibe most annyira jónak látszik invesztálni. Ez azonban többé-kevésbé minden országban így van, ez a dolognak az úgynevezett nem szisztematikus kockázat része. Csakhogy ezen kívül is érheti baj a befektetésünket, és a legtöbben úgy érezzük, hogy Szíriában sokkal inkább, mint Magyarországon, Svájcban pedig a legkevésbé. Ez az üzlet szisztematikus kockázatnak nevezett része, amit bétával jelölnek.

Bizonyos értelemben a béta nem más, mint a tőke memóriája. Ha Szíria azt szeretné, hogy inkább oda fektessünk be, mint Svájcba, ezt a magas bétáját, a vele kapcsolatos rossz emlékeket kell valahogyan kompenzálnia. Több hozammal kell kecsegtetnie - annyival többel, hogy az már ellensúlyozza az országgal kapcsolatos rossz érzéseinket. Ezzel viszont automatikusan leértékel mindent, ami szíriai, a damaszkuszi Szaladin-mauzóleumot éppúgy, mint a sarki asztalosműhelyt.

A befektetők ebbe az egy számba sűrítik minden korábbi tapasztalatukat egy adott országról, arról, hogy ott mennyire szoktak teljesülni a reményeik - minél gyakrabban fordult ez elő a múltban, annál alacsonyabb a béta. Ezért a béta határozza meg az adott országban a dolgok értékét, még a munkaerőét is. A munkaerő értéke ugyanis nem abból adódik, amit konkrétan megtermel, hanem legalább annyira meghatározza az is, mennyire lehetünk biztosak benne, hogy azt valóban meg is fogja termelni. Akkor is, ha ez már nem a dolgozón múlik.

De múlik rajta is. Például azon, hogy puskázott-e az iskolában. Hallgatólagosan megengedték-e ezt neki, vagy tűzzel-vassal irtották az ilyen viselkedést. Ez is a szisztematikus kockázat része - és a befektetők annak is tekintik. Magyarországon sokkal kevésbé ítéljük el a puskázást, mint a nálunk alacsonyabb bétájú országokban. Mi diákcsínynek tekintjük, Angliában csalásnak, nincs is rá ilyen kedves szavuk: cheating, és kész. Ezzel a hozzáállásunkkal önmagában is növeljük országunk bétáját, és egy kicsit leértékeljük minden jószágunkat, beleértve a saját munkaerőnket is.

Amikor az ország besokallt Schmitt Pál plágiumától, egy picit csökkent a bétánk, és egy pillanatra minden dolog értéke emelkedett, ami magyar. Aztán kiderült, hogy ez csak egy fellángolás volt, és a béta visszaállt a korábbi szintre.

Valóban, szinte egyik napról a másikra sokallt be akkor az ország. A kormányzó párt ezt pontosan érzékelte precíz és naprakész közvélemény-felméréséből, és egyik napról a másikra menesztette az elnököt. Pénteken még "minden eszközzel megvédjük az ország első emberét", hétfőn már lapát.

Ha az ország egyszer komolyan besokall mindattól, ami a bétánkat növeli, akkor az ettől automatikusan csökkenni fog. Ebből a szempontból mindegy, hogy épp melyik a kormányzó párt - sőt ettől maga a kormányzó párt is változtathat a viselkedésén, mint például Schmitt Pál esetében. Addig azonban a munkánk eleve sokkal kevesebbet ér, mint más, alacsonyabb bétájú országokban.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.