Balázs Attila: Cuniculus vitae

  • 2001. augusztus 9.

Egotrip

Tulajdonképpen (meg) van egy anekdotába illő sztori, amelyet Sebők Zoltán professzortól hallottam, és amelyet rettent szeretek felidézni. Az amerikai Mezők és patakok című vadász-, sportlövő- és horgászmagazin hasábjain jelent meg egy elmarasztaló kritika a Lady Chatterley szeretője című Lawrence-regényről. Abban található a sommás ítélet, miszerint ama elhíresült angol vadőr mindennapi életének e festői leírása méltán tart igényt a szabad ég alatti életet kedvelő olvasó érdeklődésére, mert sokat foglalkozik a fácánneveléssel, a vadorzók lefülelésével és az élősdiek irtásának agyafúrt módszereivel, valamint a hivatásos vadőr egyéb feladataival és kötelességeivel. Sajnálatos módon azonban az embernek sok-sok felesleges anyagon kell átrágnia magát ahhoz, hogy felfedezhesse és élvezhesse a közép-angliai vadgazdaság igazgatásáról szóló részleteket, következésképp e könyv semmiképp sem helyettesítheti bizonyos J. R. Miller Gyakorlati vadgazdálkodás című művét. A poénnál általában dőlök a nevetéstől. Úgy látszik, sosem unom meg, mindig fel tudja dobni a napomat. Egyszerűen remek érzés, egész testet és elmét átjáró, mint, feltételezem, a taoista orgazmus, utóbbit azonban most félre!
Tulajdonképpen (meg) van egy anekdotába illő sztori, amelyet Sebők Zoltán professzortól hallottam, és amelyet rettent szeretek felidézni. Az amerikai Mezők és patakok című vadász-, sportlövő- és horgászmagazin hasábjain jelent meg egy elmarasztaló kritika a Lady Chatterley szeretője című Lawrence-regényről. Abban található a sommás ítélet, miszerint ama elhíresült angol vadőr mindennapi életének e festői leírása méltán tart igényt a szabad ég alatti életet kedvelő olvasó érdeklődésére, mert sokat foglalkozik a fácánneveléssel, a vadorzók lefülelésével és az élősdiek irtásának agyafúrt módszereivel, valamint a hivatásos vadőr egyéb feladataival és kötelességeivel. Sajnálatos módon azonban az embernek sok-sok felesleges anyagon kell átrágnia magát ahhoz, hogy felfedezhesse és élvezhesse a közép-angliai vadgazdaság igazgatásáról szóló részleteket, következésképp e könyv semmiképp sem helyettesítheti bizonyos J. R. Miller Gyakorlati vadgazdálkodás című művét. A poénnál általában dőlök a nevetéstől. Úgy látszik, sosem unom meg, mindig fel tudja dobni a napomat. Egyszerűen remek érzés, egész testet és elmét átjáró, mint, feltételezem, a taoista orgazmus, utóbbit azonban most félre!

Nos, jutott eszembe a minap ismét a fenti dolog, az itt megjelent szerényke és elsőcske kis (jó)múltkori nyulas egotripem némi légkavaró visszhangját hallgatva. Baráti, fel-felhabzó szűk körben felmerült holmi ódon vita, méghozzá a Cuniculus címet viselő, rég napvilágot látott ominózus nyúl-regényem kapcsán, hogy mennyire vagyok én valójában nyúlplagiátor-immitátor, vagyok-e (az) egyáltalában, és ha megfordítjuk a kérdést, összes nyúl-írásomból igazából mit lehet megtudni nem rólam, hanem épp a nyulakról. És akkor itt rögvest két táborra reccsent a bárpult. Egyesek szerint talán túl sokat is, mások szerint épp ez az, hogy keveset lehet megtudni, mert tudniillik evidens szemfényvesztésről van szó, ami az írás lényege. A nyulak csupán tömeges statiszták, még inkább így: a nyúl mindössze kellék. Előrántódik a kalapból, arra jó. Az esszencia a mutatvány lényegében rejlik. Márpedig szoros, odafigyelő olvasással a rejtély megoldódik, és ez lenne itt az élvezet kvintesszenciája. Ki a francot érdekel maga a nyúl? Ehhez csak annyit tudok a magam részéről bölcsen és megnyugtatóan hozzátenni most: roppant egészséges az a szokás, hogy az elharapózott vita vázolt pontján túl már a világon senkinek nem jut eszébe magát a szerzőt megkérdezni, így aztán meg lehet úszni ép bőrrel. Csupán egyet kell tenni - nota bene, szinte mindig beválik! -, úgy kell csinálni, mintha a szerzői szándék jogán rettenetes igazságot szeretnél tenni. Garantáltan nem jutsz szóhoz. Van, aki még sört is fizet, csak tartsd a pofád. Mi közöd a saját izédhez? Hát, végül is nem sok... Néha az is több a soknál. Utána nyugodtan haza lehet menni azzal a dialektikus érzéssel, hogy bár megint ügyet sem vetettek rád, mégis hosszabb-rövidebb ideig a figyelem középpontjában fürödtél. Velejárója, nem ezt akarod, ember? Veled-járója ez. Meg az.

És akkor ágyba bújva ismét nyugodtan átengedheted magad a legelszálltabb és legelszántabb gondolataidnak, mint amilyenek például: A taoista orgazmus megvalósításának lehetséges aspektusai a nyulak társadalmában című dolgozat premisszái. Előtte akár ezredszer is olvashatsz egy kis D. H.-t, vagyis Dí-Ejcset, Updike-ot. Megpróbálhatod - jócskán elmaradva a világ izgalmas sodrától - befejezni a Jadvigát, vagy elkezdeni a "celesztikus harmóniát", amit - jó értelemben véve - az utolsó elolvasandó Nagy Könyvnek szántál. Eklektika ebben is nyugodtan megengedtetik. És az se szégyen, ha egyáltalában nem olvasol semmit. Nem is baj, ha nem megy el a magod, szellemi értelemben sem. Az egészséges taoisták szerint negyven fölött főleg ajánlatos az energiamegtakarítás (meg az alkoholmentes pálinka). ´k ezt teszik, amazt eszik-isszák, visszafogják, másképp futják, csomót kötnek rá, és már évezredek óta élnek. Túlélték Maót is, könnyedén viszik a magas kínai falat, immár "foszberi" stílusban, útban Disneyland felé. Ha elképesztőnek nem is mondhatom, de mostanában kielégítő belső rugalmasságom és külső keményedésem van a taótól, életerőről nem is beszélve. Szuper! Csak rá kell nézni a fotómra, mennyit ifjodtam pár hét alatt. Hímnemű barátaimnak tiszta szívből ajánlom hát a tao régi tudományára épített hasznos, itt-ott misztikus könyvet, a Multiorgazmusos férfit. Hogyan keljünk (mégis) fittül másnap? Mindenek után. Kiadta a Lunarimpex, angol eredetiből. Potom 1530 forintért vesztegetik. Megjegyzem, ennyi pénzért már nem találsz valamirevaló fizetős kéjtársat manapság se férfiban, se nőben; nyúlban vagy halban esetleg valamit. (Vicc, vicc, vicc...)

Végezetül: azér´ nem semmi az az amerikai "szaglap", mi? Jó éjt, Mr. Lawrence! Tiszta zűr szőrös velőben, wonderful. Én meg itt-ott pindurit konzervatív is vagyok, de éppen itt? A másik fülem.

(Apuanyu, mi van, ha én meg nyúl vagyok? És tényleg inkább szerb?)

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.