Bognár Róbert: Pont fordítva

Mi van, ha rossz?

  • Bognár Róbert
  • 2016. július 9.

Egotrip

Mármint a könyv, amelynek fordításával megbízzák az embert.

Utasítsa vissza! Igen, persze, az a legjobb megoldás. De lehet, hogy nem lehet. Mert például fordításból él szegény fordító, és ha válogatós, felkopik az álla. Vagy – most már a saját életemből lesve el egy példát (©Kormos István) – a pályája elején van, még csak egy könyvet fordított le, és rögtön a második egy vacak.

Mouloud Mammeri algériai szerző regényéről van szó. Az Európa Könyvkiadó népi demokratikus csoportja elfogadott tervébe tartozott a könyv, de a szerkesztés már a Lator László vezette latin csoport feladata volt, mivel az echte szocreál mű franciául íródott. Nem mertem visszautasítani a megbízatást. De annyira utáltam, hogy halogattam, halogattam, és talán sose végeztem volna vele, ha időközben Pór Judit, áldott emlékű szerkesztőm, mesterem, utóbb barátom és szobatársam a kiadóban, meg nem kínál Balzac Eugénie Grandet-jával. Így hát mégiscsak nekiveselkedtem, de – nem akarásnak nyögés a vége – rengeteget késtem vele, és rossz lett a fordítás. A magyar cím viszont jobb lett, mint az eredeti, a L’Opium et le bâton. A gyarmatosítók hazug ígéretek ópiumával bódítják a szabadságáért küzdő népet, és ha az nem jár sikerrel (márpedig nem jár), lesújtanak a furkósbottal. „Ópium és furkósbot” – na ne! Ez rémesen szájbarágós, gondoltam, és kerestem valami jobb szót az erőszakra, így lett a magyar cím Ópium és ököl. A könyv tervezője expresszív fényképet tett a fekete borítóra: hatalmas ököl mögül sötét szempár villog fenyegetően. A 25 ezer példányt szétkapkodták a gyanútlan olvasók. Egypár hét múlva aztán stószban álltak a Mammerik az antikváriumokban, s várták, hogy méltó helyükre, a zúzdába kerüljenek.

Azóta sok tucat könyvet lefordítottam (büszkén mondom: többé egyetlenegynek a leadásával sem késtem el), de egy kezemen meg tudom számolni, hogy (legalábbis szerintem) hány rossz volt köztük.

Amit pedig rosszacskának tartottam, az olvasók ítélete szerint nem volt rossz, pont fordítva. Viviane Villamont: Kisdarázs annak a regénynek is története van. A 80-as évek elején az Európa már „piacilag érzékeny” volt, így hát Domokos János igazgató örömmel vette a hírt, hogy nemsokára Magyarországon is vetíteni fogják a regényből készült filmalkotást, amely – kecsegtettek a honi filmforgalmazás főnökei – még a moszkvai fesztivál nagydíját is elnyerte. Rövid volt a határidő, ezért akkori munkaadóm, az Európa kérésére vállaltam, hogy ha másfél hónapra fizetés nélküli szabadságra mehetek, lefordítom a tulajdonképpen jól megírt, de meglehetősen sematikus és helyenként gügyögős, életrajzi ihletésű lektűrt. Már nyomdában volt a kézirat, amikor felhívtak a Pannónia Filmstúdióból, hogy levetítenék nekem a filmet.

Mentem, láttam, elborzadtam. A film pocsék volt. Unalmas és végtelenül didaktikus. (A sztori: egy jóravaló munkásember egyenlőtlen küzdelmet folytat egy szem kislányáért az álszent, kurvoid feleségével és zord apácákkal.) Taxival mentem vissza a kiadóba, rohantam a műszaki osztályra. Vegyék vissza hat­van­ezerről a példányszámot, a film nem fogja eladni a könyvet, a terjesztők nyakán marad az egész.

– Ne féltsd te a terjesztőket! – mordult Szegleth osztályvezető. – Különben ki beszél itt hatvanezerről? Már százhúszezernél tartunk. Vagy száznegyvenezernél, nem is tudom.

A filmet állítólag azért futtatták a magyar forgalmazók, mert jókat vendégeskedtek a rendező villájában. Ha így volt, ha nem, a film megbukott, a könyv viszont őrült siker lett, különböző kiadók gondozásában négyszer is megjelent.

Mondom, kevés rossz könyvet fordítottam hosszú fordítói pályám alatt, annál többször fordult elő, hogy valami rossz volt a jó szövegben. Ilyenkor mi a teendő? Esete válogatja. Balzac eltéveszti Grandet-né életkorát: na bumm, azt könnyű kijavítani. Csak csodálkozik az ember, hogy a huszonötödik francia kiadásban is rosszul van.

Simenon sok mondata lötyögős? Sebaj, gatyába rázzuk, az még belefér. Egy másik kiváló krimiíró (Olivier Truc: Sámándob; Animus Kiadó) elfelejti, hogy hőse a saját kocsijával hajtott ki a repülőtérre, és néhány nap múlva a kollégájával viteti haza magát, az eredeti autóról nem esik több szó? Nem nagy ügy, egy kis kozmetikázással megoldható.

Még egyszerűbb, ha személyes kapcsolatban van az íróval a fordító. Ez történt nemrégiben. Életemben először megtárgyalhattam egy szerzővel, ha valami szerintem nem stimmelt, vagy ha segítség kellett egy-egy mondat értelmezéséhez. Pierre Lemaitre, a 2013-as Goncourt-díjas nagyregény, a Viszontlátásra odafönt (Park Könyvkiadó) ünnepelt írója keresett meg, hogy – mint minden fordítójával – személyes kapcsolatot létesítsen velem, és hogy buzdítson: ne habozzak közölni, ha észreveszek valami tárgyi tévedést vagy bármi más kivetnivalót. Az első e-mailjéhez mellé­kelt többoldalas hibalista és a javítások bizonyították, mennyire komolyan veszi a fordítók megjegyzéseit. Nekem is azonnal válaszolt, ha kérdeztem valamit, és készséggel (majdnem azt mondtam, örömmel) elfogadta, megköszönte, ha hibát találtam.

Külön halmazt képeznek a magyar vonatkozások, vagyis ha a szerző olyasmiben tesz tudatlanságról tanúbizonyságot, amit a magyar olvasó biztosan észrevesz. Hirtelenjében egy név jut eszembe egy könyvből, amelyet aztán nem fordítottam le. A közönséges magyar szereplő ezt a nevet kapta a keresztségben: „Athanase de Wakemberg”. Nem tudom, mire magyarosítottam volna.

És végezetül egy igen speciális eset: Dumas. A Mester „négerekkel” dolgozott (ma szellemírónak nevezik az afféle névtelen bedolgozókat), és a megadott témára írt nyers szövegeket ő maga bővítette ki vagy rövidítette meg. Ha szaporítja a szót, hát istenem, az olvasó is tudja, hogy Dumas már csak ilyen. Hanem ha rosszul van meghúzva a szöveg, akkor bizony baj van. Az Ange Pitou 12. fejezetének a következő a címe: „Mi történt az 1789. július tizenkettedikéről tizenharmadikára virradó éjszakán?” Sok minden történt, például a címszereplő három órácskát aludt a Szajna-parton. Dumas alighanem vele szundikált, és a lóbőrt húzva húzta meg a szöveget, merthogy amikor hőse felébred, tehát július tizenharmadikán, Párizs népe elfoglalja a Bas­tille-t. Belefér-e az íróilag előállított történelmi hűtlenségbe, hogy egy nappal előre hozzuk a nagy francia forradalmat? Hát, nemigen. Ilyen esetben a fordító egyet tehet. A maga szerény eszközeivel próbálja menteni, ami menthető: elkeni, ami elkenhető.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.