Ott folytatják, ahol abbahagyták, a Csikágóban. Garay utcai borozó, talán neve is van, nem találják, pedig keresik: Wanted! Felirat az előtérben: A 30-as évek chicagói maffiájának bérgyilkosa, akit kegyetlenségéről és vadságáról Veszett Kutyának (MAD DOG) neveztek el. Akkor legyen ez a kocsma neve, több is veszett. Chicago a Csikágóban, hát persze. A képeken a 20-as évek Amerikája. Honnan tudod, milyen volt a húszas évek Amerikája?, dühöng E. Kornél, de K. Dezső meg se hallja, egy kék neccharisnyás, kék mackófelsős leányt néz, szolidan, merthogy ő még csak most tizenhat, a leány. És LGT szól, tényleg. Aztán sajnos Republic, várok rád dideregve. A Titanicon a zenekar a Republic. Kint tél, február, az ilyen merülések akkor történnek, lékek a jégen. Leány mellett barátnője, piros neccharisnya, és, igen, piros mackófelső. Harmónia vokál. Orrán klipsz vagy pirszing? Aranyszínű fülbevaló. Aranygenny folyik a füléből, suttogja K. Dezső E. Kornél fülébe, ki épp inni készül (kisunicum 230). Le ne írd, tiltakozik, hiába. Enyém a mackófelsős, K. Dezső nevet, csak ő. Nekünk játsszák az eszüket, nem látod? Már a Napoleon Boulevard játszik, Júlia nem akar a földön járni, kék angyal, legyen a neved Júlia. K. Dezső kimegy a vécére, guggolós kislány, pisilő fiú. Visszajön, s mert nem a Locomotiv szól, dúdol, Kék asszony mondta, hogy engem szeret. E. Kornél folytatja, Kék asszony mondta, de ez még gyerek,és veszi a kabátját, K. Dezsőét is, menjünk. K. Dezső ellenáll, -ül, kérjünk viszkit, itt azt kell inni, Chicago Bull, Mad Dog! Kimennek, piros-kék leányok rájuk se, gyerünk-gyerünk angyalföld!, angyalok persze nem értik, mit óbégat az öreg, szívják a kólát tovább. A küszöbről a vén fasz még egyszer visszanéz, Mad Dog, lelőnek, mint egy veszett kutyát. Hátat a falnak, és megdögleni.
Tovább a Cserhát utcába, meg is találják a névadó Cserhát borozót. A tévében híradó, K. Dezső a Rámpára gondol, ahol barátságosan zümmög a Spektrum, és az Animal Planet köré gyűlnek, hogy melegednének az emberek. Unicum 350 (kicsi 250), mondom, télen, régen volt. Forradalmi idők (addig mondjuk, mondjuk, mondjuk, míg el nem hiszitek, fülbeforradalom), a falon Comandante Che Guevara. HASTA LA VICTORIA SIEMPRE!, vajh' mit jelent? A viktóriát értik. Másik képen Marilyn Brando. Ilyen nincs. Talán Marlon Brando. Vagy akkor Marilyn Monroe. De hát egyik se. Még egy rejtély. Pedig nem egy izgalmas hely. Két nyerőgép (akkor még), pult mögött akvárium, a halak kétségbeesetten és némán tátogják E. Kornélnak és K. Dezsőnek, nekünk: A TELJES GYŐZELEMIG (A VISZONTLÁTÁSIG)! Egy - nagy, a legnagyobb - hal különvéleményt jelent be: ÖRÖKKÉ ELŐRE A TELJES GYŐZELEMBE! Hát ez az, helyben vagyunk. K. Dezső gyakorlott szájleolvasó, most, hogy elvették tőlük a grundot, a futballpályát, a "Siketeken" játszanak, már majd' mindenki itt játszik, üldögél eleget a kispadon és a büfében, figyeli a Siketek SC társalgási életét az asztal körül. És Marilyn?, kérdezi E. Kornél, mire a halak sértődötten elfordulnak, kapjátok, be!, olvassa le K. Dezső, ti már bekaptátok, a horgot, he-he.
Az Alpár utcában Megálló borozó, teli, hajléktalanokkal. Az egyik asztalnál sapkások: sildes, kucsmás, kötött, lenines. Másik asztalnál két süketnéma, foglalkozásukra nézve haltolmácsok, beszélgetnek. Egy szobafestő és egy mázoló a nyerőgépeknél. Sapkások pohár pirosfröccsök mellett. Március 19-én leszek 49, mondja a kucsmás. Kötött sapkás ránéz: már nem leszel, nevetés. Melyik március 19-én?, kérdezi a lenines, a süketnémák is nevetnek. Azon, hogy azok nevetnek. Jókedv, béke. Az ablakok takonyzöld csempével befalazva. Jobb, ha nem látunk ki a kajütablakon. Sapkások most totóznak, Brescia-Sampdoria X, Padova-Róma 2. Kucsmás kidől, vagyis le-, az asztalra, mentik a poharakat, és próbálják fellocsolni, a fröccsével. Aztán hagyják aludni. Új játék: sorba állnak, és rekonstruálják a Delta főcímét. Elöl, ki más, a leninsapkás. Utánam, göngyölegproletárok! Erre a kucsmás is felébred, beáll ő is. Dülöngél a sor, menni fog ez. A két süketnéma tapsol. A pultos fiatalember kevésbé lelkes, légy szíves, igyátok az italokat, mindjárt zárok! Így mondja, pedig nem kínai. A kötött sapkás odamegy K. Dezsőékhez, nem lejmol, nem kér italt. Cervena Zvezda, suttogja E. Kornélnak, és vár. Biztos azért suttog, hogy a többiek ne hallják, hallották már százszor. Ezek ketten új fiúk, még nem ismerik. Vörös Csillag, felel E. Kornél. A kötött sapkásnak megvan a véleménye. Partizán Beográd, mondja K. Dezső szemébe nézve. K. Dezső most se tudja a megfejtést, és nincsenek itt a halak. Talán a haltolmácsok, de nem figyelnek, ők is hallották már százszor. Kettőkettő, mondja a kucsmás, Belgrádban a visszavágón, Bálintot kiállították, góllövő Pusztai, Megyesi tizenegyesből, és visszamegy az asztalhoz. Ezek se tudták. Senki se tudja. Senki. A kucsmás visszafekszik, arccal az asztalnak. A Dinamó Kijevet Bázelben nem lehetett megverni!, mondja, ki más, a lenines. Mármint hogy nem volt szabad. Nullhárom, mondja K. Dezső, KEK-döntő, menti a menthetőt. Kint voltam a helyszínen, szól át a lenines, mit lehet erre mondani. És ki játszott Bálint helyén?, most mi kérdezünk, most E. Kornél. A lenines mosolyog, Pataki doktor. De nem a helyén, csak helyette, Rab Tibi volt a centerhalf. És mosolyog az összes sapkás, a két süketnéma is, a szobafestő és a mázoló is a játékgépek mellett. K. Dezső és E. Kornél pohárba mélyed. A játéknak vége, záróra. Az egyik süketnéma feláll, gesztikulál, mi van, nem akarsz menni? itt rohadtok egész nap, majd holnap!, a pultos megtanult magyarul, még artikulál is, hogy amaz megértse. A kötött sapkás egész közel megy a süketnémához, a szájába hajol, akár a fogorvos. Azt mondja, hogy Nyilasi rúgta a gólt. Csend. Most a lenines megy oda, és a süketnéma szájába artikulál. Nem rúgtunk gólt! Érted! Egyet se, bassza meg! Góllövő Onyiscsenkó, kettőt, Blohin! Most a másik süketnéma is feláll, gesztikulál, nyög, nyüszít valamit. Jobb, hogy nem értjük. A lenines igen, a te anyádat, mondja mosolyogva, és a süketnémák is megnyugszanak. Sapkások elindulnak a lépcsőn, föl-föl, te éhes, a süketnéma és az örök páros is szedelőzködik, az ajtó nincs befalazva, szabad az út, lehet menekülni, hova. Az egyik süketnéma visszafordul az ajtóból, némán artikulál, integet. Mit mond?, kérdezi E. Kornél. Viszontlátásra a győzelemkor! Rövid, ámde szabatos fordítás. A másik siketnéma is "mond" valamit, K. Dezső leolvassa: Viva la Republica!, és fordít: Szorgos népünk szopni fog!
Kint köd, a Garay - a miénk itt a tér helyén sötét és üres és mély gödör.
Titanic, mondja E. Kornél.
A női partőrség szeme láttára, mondja K. Dezső.
És eltűnnek a ködben.
