Egotrip

Leo DiCara, a michigani egyetem professzora, a modern biofeedback-kutatások egyik úttörője 1976-ban váratlanul öngyilkos lett. Senki sem tudta biztosan a fiatal, még harmincas éveiben járó professzor tettének okát. Makkegészséges volt, zűrös magánügyei nem voltak, kártyaadóssága vagy egyéb ilyes problémája sem. Leo DiCara minden bizonnyal azért lett öngyilkos, mert nem sikerült megismételnie azokat a kísérleteit, amelyekkel örökre beírta nevét a tudomány történetébe.0

A jó hentesnek biztos keze van. A csontok természetes tagolódását követve bárdjával egyenesen az ízületeket találja meg. Ugyanilyen biztos kézzel darabolja a jó filozófus a világot. A nyugati filozófiatörténet leghuszárosabb darabolását Descartes végezte el, aki az egész univerzumot egyetlen csapással kettőbe hasította úgy, hogy az egyik oldalon a kiterjedt dolgok (res extensa), míg a másikon a ki nem terjedt, vagy gondolkodó dolgok (res cogitans) találták magukat.

A múlt heti Narancs idézte - a nyilvánosság figyelmét a globális felmelegedés problémájára először felhívó - James Hansen professzor véleményét, aki a búcsúcédulák árusításához hasonlította a kvótakereskedelmet. Hanson alapvetően etikai kérdésnek látja a globális felmelegedés elleni küzdelmet. A szén-dioxid-kibocsátás problémája szerinte olyan, mint a rabszolgaság: a rabszolgaságot nem lehet 40 százalékkal csökkenteni. Magyarul a széntüzelésű erőműveket például le kell állítani, vagy legalábbis globális szén-dioxid-adót kellene kivetni rájuk.

S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött. Thököly út-Hungária körút sarok. De hol van a gyermek? "Ott egy barlang" - mondta Gáspár. "Meg ott" - mondta Boldizsár. "És ott is" - mondta Menyhárt. És elindultak, külön-külön, hogy megtalálják a gyermeket.

Anglia közelségének köszönhetően Franciaországban az elsők között kezdtek futballozni, mégis a franciák csatlakoztak utolsóként a futballnagyhatalmak sorába. Le Havre-ban az 1870-es évek elején rögbiztek és futballoztak, már 1894-ben bajnokot avattak (az angolok alapította párizsi Standard AC-ben egyetlen francia labdarúgó lépett csak pályára), mégis az 1970-es évek végéig, a Michel Platini nevével fémjelzett időszakig a francia labdarúgás jóformán csak epizódszerepet játszott Európában. Volt néhány kiemelkedő francia futballista és klubcsapat - mindenekelőtt az 50-es években két BEK-döntőn alulmaradó Stade Reimst, és a gárda két kiválóságát, Raymond Kopát és Just Fontaine-t kell megemlítenünk -, de jellemző, hogy francia klubcsapat először csak 1993-ban nyert európai kupát (a Marseille-t csehszlovák, magyar, svéd, román klubcsapatok is megelőzték).

"Gombár Csaba Erdei Ferencről (Tiszatáj); Végh: 56 volt az egyetlen győztes magyar forradalom; Eörsi verse az Életünkben - lásd papír: általánosítás; Andor Mihály általánosítás (lásd papír); Petri vers, általánosítás (lásd papír); Ki bombázta Kassát? - külpolitikai érdek; Csoóri: Jelenkor - általánosítás (lásd papír) Mészöly általánosítás (lásd papír); Dani az ÉS-ben [Csalog Zsolt írása]; Beteg lelkületű ország: Csoóri; A társadalom alkalmatlan: Orosz István (lásd papír); Tiszatáj: lengyel blokk." Ilyen listákon kapták meg az állambiztonsági szervezet tisztjei, mindenekelőtt a kulturális-ideológiai elhárítással foglalkozó III/III-asok a sajtóban megjelent "ellenzékieskedő" írások jegyzékét [az aláhúzás mindenütt tollal, az eredetin]. Az értékelések a pártközpont agitprop osztályán meg Aczél György dolgozószobájában születtek, onnan szálltak alá különböző bennfentességi szinteken a "kulturális műhelyekbe". Az itt közölt változatot az állambiztonsági szervezet tisztjei kapták. Ott voltak az alkalmazott szankciók is: "Forrás bevonása; Hatvany Dániel pártfegyelmije; Mozgó Világ 1981/3. bevonása, szerkesztő-váltás; Jovanovics Miklós, Faragó Vilmos fegyelmi; igazoló jelentés Jelenkortól, Életünk-től, Alföldtől." A szigorúan bizalmas iratokat K. természetesen csak 1989 decemberének utolsó napjaiban ismerhette meg, amikor Végvári József őrnagy a kezébe adta őket. De az idézett szövegek már megjelenésük pillanatában, 1981-ben ismertek voltak. S köztudott volt az is, hogy a szankciók, folyóiratszámok bevonása, a Mozgó Világ egész szerkesztőségének lecserélése, a második nyilvánosság szereplőinek folyamatos zaklatása nem sokat ér: a szabadság terjed, mint plafonon a vízfolt. A "papírokból" tehetetlenség érződik, egy béna Góliát elkeseredett fogcsikorgatása.

Most, hogy újabb átadás-átvételi aktusra készülődik kormány és ellenzéke, felidéződött bennem egy korábbi hasonló, de éppen fordított szereposztásban játszott előadás emléke, és megdöbbentő felismerésre jutottam: nem véletlenül ismerősek az elhangzó mondatok. Hisz' én ezt a darabot már láttam! Nem is egyszer!

A Hannover 96 és a német labdarúgó-válogatott 32 éves kapusa kedd este hannoveri otthonának közelében, mintegy 10 méterre a vasúti vágánytól leállította kocsiját, tárcáját az ülésen hagyta, majd a vágányon sétálva kivárta, hogy a regionális vonat elüsse. Nem esik. Nincs köd. Látni a napot: novemberi nap belédlátok / hiszen te fázol miért remegsz / tüzedre dobva nagykabátok Resti Kornél kicipzározott dzsekiben indul el.

Minden jobb amerikai politikai krimiben, még jóval a vértócsák és az autós üldözések előtt van egy jelenet, amelyben az érdekeit a törvényhozáson áthajtani akaró gátlástalan kapitalista és a vele szövetkező politikusok sötét összejátszása lelepleződik a néző előtt. Magyar politikai krimire egyre sem emlékszem az elmúlt évekből. A politikát tárgyaló más műfajokban - az internetes politikai elemzéseket követő fórumbejegyzések között és a kocsmai beszélgetésekben, úgy a hatodik korsó után - az egyik fő konklúzió azonban idehaza is ugyanaz: a politikát olyan, a pártok mögötti, a pártoknál, sőt a kormánynál is erősebb érdekcsoportok mozgatják, amelyek marionettként rángatják a képviselőket, fideszest, eszdéeszest, emeszpést, emdéefest egyaránt. Így van-e?

Múltkor népi vizekre eveztünk, szénás szitytyók és zsombékos turjányok közé kísértük el Rózsa Sándort, a betyárok fejedelmét. Most kozmopolita ellenpont következik, urbánus história, helyszíne az alföldi puszták vakszikje helyett a balparti Párizs. Hősünk sem magyar ember, bár hírben-hírhedettségben méltán a mi Sándorunkhoz mérhető alak: James Joyce ő, a modern regényírás fejedelme.

Különféle civil jogvédők időről időre felháborodottan számolnak be kutatási eredményeikről, miszerint roma honfitársainkat két-háromszor gyakrabban igazoltatják a rendőrök, mint másokat. Ebből arra következtetnek, hogy a rendőrök "véletlenszerű" igazoltatási gyakorlata valójában rasszista.

K. a '70-as évek első felében járt először Berlinben. Nyugat-Németországból érkezett, Kelet-Berlinből indult haza. A zsúfolt vonaton egy kiskatonával szemben kapott ülőhelyet. A katona beszélgetni akart, megkérdezte K.-t, honnan jön. K. elmondta, hogy Nyugat-Németországban volt. - Ön tehát a kapitalista külföldön járt - bólintott a katona. - El tudná mondani, milyen benyomásokat szerzett ott? K. nem jutott szóhoz a meglepetéstől, el nem tudta volna képzelni, hogy valaki egy effajta alkalmi beszélgetés során a hivatalos, mozgalmi nyelvet használja. A katona félreértette a hallgatását. - Ne nézze - mondta -, hogy egyenruha van rajtam. Mondja el bátran, mit tapasztalt. K. mormolt néhány banális mondatot, a beszélgetés elakadt, a katona Drezdánál leszállt. Később K. két huszonéves lánnyal elegyedett beszélgetésbe, elmesélte nekik előbbi élményét. A lányok nem nevettek, szemükben felszikrázott a gyűlölet. - Berlinben szolgál, és Drezdánál szállt le? Biztosan határőr (a Grenzer szót használták megvetően), egy rohadt szász. K. újból elképedt: a politikai ellenszenvnek ez a gyűlöletteli formája Magyarországon (akkor még) ismeretlen volt. A politikai ismeretszerzés rövid tanfolyamát egy harmadik beszélgetés tetőzte be. A negyvenes férfi valamilyen cirkuszi rendezvényszervező volt, gyakran utazott Budapestre. - Magyarországon - mondta - a cirkuszvállalatnál minden vezető zsidó. Képzelje el, minden vezető. Hát nem furcsa?

Az ágyból kikelve, éber állapotban az emberek többségének túl sok tennivalója van ahhoz, hogy eltűnődjön, biztosan ébren van-e. Kicsit rosszmájúan úgy is mondhatnánk, nagyon pihenten kell ébrednie az olyannak, aki efféle kérdésekkel akar foglalkozni. Ilyen pihenten kelők a filozófusok, akik tipikusan éppen a leginkább maguktól értetődő dolgokon szeretnek értetlenkedni. Némelyikük például azt állítja, hogy ha valaki a saját legjobb tudomása szerint most éppen járkál, jön-megy, teszi a dolgát, az önmagában még nem bizonyíték arra, hogy ébren van. Mert ugyanilyen jó tudomása ugyanilyen élményekről álmában is lehet bárkinek.

A pénz világában gyakori jelenség, hogy valami nem az, aminek látszik. Ráadásul itt olyannyira átláthatatlanok a dolgok a földi halandó számára, hogy még a pénzügyekben járatos embereket is könnyű megvezetni, pláne olyan kérdésekben, amelyek politikai célokra is alkalmasak. Ilyenkor a szakértőinek álcázott vitában a laikus közönség végül annak a pártjára áll, amelyik fél politikai hátországa szimpatikusabb a számára. Hasonlóan ahhoz, ahogyan napjaink fő dilemmája, az "oltassuk-e magunkat, vagy sem?" (eredendően szakmai) kérdés eldöntésénél történik (Ezeknek?!).