Különféle civil jogvédők időről időre felháborodottan számolnak be kutatási eredményeikről, miszerint roma honfitársainkat két-háromszor gyakrabban igazoltatják a rendőrök, mint másokat. Ebből arra következtetnek, hogy a rendőrök "véletlenszerű" igazoltatási gyakorlata valójában rasszista.
Nem a kutatási adatok korrektségét vitatom, egy cigány embernek valóban két-háromszor akkora esélye van arra, hogy igazoltassák, mint egy nem cigánynak. Csak a következtetés hibás, mert ebből önmagában még nem következik semmiféle rasszizmus.
Ilyenkor szokás a politikai korrektség nevében kék és zöld hajú emberekről vagy urnákról és bennük mindenféle színű golyókról beszélni, amivel önmagában elriasztunk mindenkit, aki nem születetten matekagyú. Úgyhogy ne kerülgessük a forró kását, beszéljünk egyenesen arról, ami a témánk!
Tegyük fel, hogy a rendőrség azzal méri munkája hatékonyságát, hogy minél több igazoltatást kövessen megalapozott, jogszerű előállítás. Ez esetben, ha egyetlenegy százalékkal gyakoribb a szabálysértés a romák között, mint a nem romák között, akkor a matematika szerint a rendőröknek csakis és kizárólag romákat kell igazoltatniuk. Ha mondjuk a romák között 10 százalék a szabálysértők aránya, a nem romák között pedig csak 9 százalék, akkor ha kizárólag romákat igazoltatnak, úgy 10 százalék lesz a megalapozott előállítások aránya, minden más esetben valami 9 százalék és 10 százalék közötti szám, azaz kevesebb.
A színtiszta matematika tehát nagyon csúnya megoldást eredményez. Ha a rendőrök hatékonyságát a "találati aránnyal" mérjük, akkor a rendőrök jelenlegi igazoltatási gyakorlata indokolatlanul antirasszista, mivel időnként igazoltatnak nem romákat is. A kérdés tehát nem az, hogy a rendőrség rasszista-e, hanem az, hogy milyen elv alapján történjenek az igazoltatások, és mivel mérjük a rendőrök eredményességét.
Vegyük most adottnak azt a tényt, hogy a rendőrség időnként véletlenszerűen igazoltat olyan embereket, akik nem gyanúsíthatók alaposan semmiféle szabálysértéssel. Hogy ez jól van-e így, vagy helyettesíthető valami hatékonyabb módszerrel, az teljesen más kérdés, amelynek szintén semmi köze ahhoz, hogy rasszista-e a rendőrség. Most vegyük adottnak a véletlenszerű igazoltatások módszerét, és vizsgálódjunk csakis ezen belül. A civil jogvédők állítása a rendőrség rasszizmusáról is ezen alapszik.
Ha az emberek túlnyomó többsége úgy érzi, felháborító lenne, ha a rendőrség kizárólag romákat igazoltatna, akkor el kell vetni azt az elvet, miszerint a rendőrök munkáját a megalapozott előállítások mennyisége méri. Abból, mint láttuk, matematikailag az következik, hogy csakis romákat kell igazoltatni.
Ezek szerint nem matematikai kérdés, hogy a rendőrség milyen elvek alapján végezze a véletlenszerű igazoltatásokat. Ez egy elvi kérdés, amiben egyszer meg kell állapodni, és azután már a matematika valóban alkalmazható arra, hogy ellenőrizzük, betartja-e a rendőrség ezt a megállapodást vagy sem. Amíg ezt az elvi kérdést nem tisztáztuk, értelmetlen dolog rasszizmussal vádolni a rendőröket.
A civil jogvédők azt az elvet szorgalmazzák, hogy ha már létezik véletlenszerű igazoltatás, akkor minden polgárnak egyforma esélye legyen arra, hogy igazoltassák. Ez egy értelmes és logikus álláspont, de lehetséges más olyan álláspont is, amelyik szintén nem tekinthető rasszistának, szintén logikus, és egészen más eredményre vezet - ezért nem vonható le semmilyen rasszizmusra vonatkozó következtetés pusztán csak a tapasztalt igazoltatási arányokból.
A civil jogvédők nagyon korrekt kutatásainak adataiból én azt olvasom ki, hogy a rendőrök a gyakorlatban egy másik elvet alkalmaznak: minden etnikai csoportot olyan arányban igazoltatunk, amilyen arányban jelen vannak közöttük a szabálysértők. A jogvédők kutatásainak eredményei azt támasztják alá, hogy a rendőrök ezt az elvet meghökkentő következetességgel és pontossággal alkalmazzák, bár az nem derül ki a kutatásokból, mennyire tudatosan.
Ez az elv ugyan nem optimális a megalapozott előállítások számának maximalizálására, de lényegesen magasabban tartja ezt az arányt, mint a civil jogvédők elve. Másrészt, a rendőrök elvének további előnye, hogy egyetlen csoport sem marad teljesen ellenőrizetlenül, és ez bőven ellensúlyozhatja az előállítási arány csökkenését a matematikai optimumhoz képest. A "műszaki" szempontok erősen a rendőrök elve mellett szólnak.
Egyetlen kérdés marad ezután: rasszistának tekinthető-e ez a rendőrök által a gyakorlatban alkalmazott elv? Szerintem azért nem tekinthető rasszistának, mert senkire nézve nem vezet semmilyen olyan következtetésre, ami csupán csak az illető etnikai jellegzetességeiből fakad. Pusztán ennek az elvnek az alapján még nem ítélnek meg senkit, legfeljebb igazoltatják. Az elvből kétségtelenül következik, hogy bizonyos kellemetlenségeket, például rendőri igazoltatást gyakrabban kell elviselnie annak, aki olyan etnikumhoz tartozik, amelyben gyakoribbak a szabálysértések. 'róla magáról azonban csupán ebből még semmiféle konkrét következtetést nem von le senki. Ezért nem rasszizmusról van szó, és még csak nem is bújtatott rasszizmusról, hanem egy más területeken nagyon gyakran és hatékonyan alkalmazott általános elvről.
A pszichológusok a reprezentativitás elvének nevezik a gondolkodásnak azt az eszközét, amelyről itt szó van. Mindennapi gondolkodásunkban nagyon sokszor alkalmazzuk ezt, nemcsak etnikai kérdések esetében, hanem szinte minden múltbeli tapasztalatunkat ennek az elvnek az alkalmazásával hasznosítjuk. Ez nagymértékben segíti a gondolkodást, mert nem kell minden helyzetben hosszú logikai láncokat végiggondolni. Csakhogy mint minden eszköznek, ennek is megvannak a korlátai, ez az elv időnként valóban előítéletekhez vezet.
Azon lehet vitatkozni, hogy helyes-e, hogy a rendőrség a véletlenszerű igazoltatások során a reprezentativitás elvét követi. Noha maga az elv egyáltalán nem rasszista, ettől még egyéb okokból elvethetjük, és törvényileg előírhatjuk a rendőrségnek valami más elv alkalmazását. De amíg a rendőrség ezt követi, addig aki rendőrnek megy, hivatalból köteles alkalmazkodni hozzá. Ebből még akkor sem következik semmiféle rasszizmus, ha a reprezentativitás elve az igazoltatások esetére vitatható.
