Maga itt a tánctanár?

Csúnya matek

  • Mérő László
  • 2009.11.26 00:00

Egotrip

Különféle civil jogvédők időről időre felháborodottan számolnak be kutatási eredményeikről, miszerint roma honfitársainkat két-háromszor gyakrabban igazoltatják a rendőrök, mint másokat. Ebből arra következtetnek, hogy a rendőrök "véletlenszerű" igazoltatási gyakorlata valójában rasszista.

Különféle civil jogvédők időről időre felháborodottan számolnak be kutatási eredményeikről, miszerint roma honfitársainkat két-háromszor gyakrabban igazoltatják a rendőrök, mint másokat. Ebből arra következtetnek, hogy a rendőrök "véletlenszerű" igazoltatási gyakorlata valójában rasszista.

Nem a kutatási adatok korrektségét vitatom, egy cigány embernek valóban két-háromszor akkora esélye van arra, hogy igazoltassák, mint egy nem cigánynak. Csak a következtetés hibás, mert ebből önmagában még nem következik semmiféle rasszizmus.

Ilyenkor szokás a politikai korrektség nevében kék és zöld hajú emberekről vagy urnákról és bennük mindenféle színű golyókról beszélni, amivel önmagában elriasztunk mindenkit, aki nem születetten matekagyú. Úgyhogy ne kerülgessük a forró kását, beszéljünk egyenesen arról, ami a témánk!

Tegyük fel, hogy a rendőrség azzal méri munkája hatékonyságát, hogy minél több igazoltatást kövessen megalapozott, jogszerű előállítás. Ez esetben, ha egyetlenegy százalékkal gyakoribb a szabálysértés a romák között, mint a nem romák között, akkor a matematika szerint a rendőröknek csakis és kizárólag romákat kell igazoltatniuk. Ha mondjuk a romák között 10 százalék a szabálysértők aránya, a nem romák között pedig csak 9 százalék, akkor ha kizárólag romákat igazoltatnak, úgy 10 százalék lesz a megalapozott előállítások aránya, minden más esetben valami 9 százalék és 10 százalék közötti szám, azaz kevesebb.

A színtiszta matematika tehát nagyon csúnya megoldást eredményez. Ha a rendőrök hatékonyságát a "találati aránnyal" mérjük, akkor a rendőrök jelenlegi igazoltatási gyakorlata indokolatlanul antirasszista, mivel időnként igazoltatnak nem romákat is. A kérdés tehát nem az, hogy a rendőrség rasszista-e, hanem az, hogy milyen elv alapján történjenek az igazoltatások, és mivel mérjük a rendőrök eredményességét.

Vegyük most adottnak azt a tényt, hogy a rendőrség időnként véletlenszerűen igazoltat olyan embereket, akik nem gyanúsíthatók alaposan semmiféle szabálysértéssel. Hogy ez jól van-e így, vagy helyettesíthető valami hatékonyabb módszerrel, az teljesen más kérdés, amelynek szintén semmi köze ahhoz, hogy rasszista-e a rendőrség. Most vegyük adottnak a véletlenszerű igazoltatások módszerét, és vizsgálódjunk csakis ezen belül. A civil jogvédők állítása a rendőrség rasszizmusáról is ezen alapszik.

Ha az emberek túlnyomó többsége úgy érzi, felháborító lenne, ha a rendőrség kizárólag romákat igazoltatna, akkor el kell vetni azt az elvet, miszerint a rendőrök munkáját a megalapozott előállítások mennyisége méri. Abból, mint láttuk, matematikailag az következik, hogy csakis romákat kell igazoltatni.

Ezek szerint nem matematikai kérdés, hogy a rendőrség milyen elvek alapján végezze a véletlenszerű igazoltatásokat. Ez egy elvi kérdés, amiben egyszer meg kell állapodni, és azután már a matematika valóban alkalmazható arra, hogy ellenőrizzük, betartja-e a rendőrség ezt a megállapodást vagy sem. Amíg ezt az elvi kérdést nem tisztáztuk, értelmetlen dolog rasszizmussal vádolni a rendőröket.

A civil jogvédők azt az elvet szorgalmazzák, hogy ha már létezik véletlenszerű igazoltatás, akkor minden polgárnak egyforma esélye legyen arra, hogy igazoltassák. Ez egy értelmes és logikus álláspont, de lehetséges más olyan álláspont is, amelyik szintén nem tekinthető rasszistának, szintén logikus, és egészen más eredményre vezet - ezért nem vonható le semmilyen rasszizmusra vonatkozó következtetés pusztán csak a tapasztalt igazoltatási arányokból.

A civil jogvédők nagyon korrekt kutatásainak adataiból én azt olvasom ki, hogy a rendőrök a gyakorlatban egy másik elvet alkalmaznak: minden etnikai csoportot olyan arányban igazoltatunk, amilyen arányban jelen vannak közöttük a szabálysértők. A jogvédők kutatásainak eredményei azt támasztják alá, hogy a rendőrök ezt az elvet meghökkentő következetességgel és pontossággal alkalmazzák, bár az nem derül ki a kutatásokból, mennyire tudatosan.

Ez az elv ugyan nem optimális a megalapozott előállítások számának maximalizálására, de lényegesen magasabban tartja ezt az arányt, mint a civil jogvédők elve. Másrészt, a rendőrök elvének további előnye, hogy egyetlen csoport sem marad teljesen ellenőrizetlenül, és ez bőven ellensúlyozhatja az előállítási arány csökkenését a matematikai optimumhoz képest. A "műszaki" szempontok erősen a rendőrök elve mellett szólnak.

Egyetlen kérdés marad ezután: rasszistának tekinthető-e ez a rendőrök által a gyakorlatban alkalmazott elv? Szerintem azért nem tekinthető rasszistának, mert senkire nézve nem vezet semmilyen olyan következtetésre, ami csupán csak az illető etnikai jellegzetességeiből fakad. Pusztán ennek az elvnek az alapján még nem ítélnek meg senkit, legfeljebb igazoltatják. Az elvből kétségtelenül következik, hogy bizonyos kellemetlenségeket, például rendőri igazoltatást gyakrabban kell elviselnie annak, aki olyan etnikumhoz tartozik, amelyben gyakoribbak a szabálysértések. 'róla magáról azonban csupán ebből még semmiféle konkrét következtetést nem von le senki. Ezért nem rasszizmusról van szó, és még csak nem is bújtatott rasszizmusról, hanem egy más területeken nagyon gyakran és hatékonyan alkalmazott általános elvről.

A pszichológusok a reprezentativitás elvének nevezik a gondolkodásnak azt az eszközét, amelyről itt szó van. Mindennapi gondolkodásunkban nagyon sokszor alkalmazzuk ezt, nemcsak etnikai kérdések esetében, hanem szinte minden múltbeli tapasztalatunkat ennek az elvnek az alkalmazásával hasznosítjuk. Ez nagymértékben segíti a gondolkodást, mert nem kell minden helyzetben hosszú logikai láncokat végiggondolni. Csakhogy mint minden eszköznek, ennek is megvannak a korlátai, ez az elv időnként valóban előítéletekhez vezet.

Azon lehet vitatkozni, hogy helyes-e, hogy a rendőrség a véletlenszerű igazoltatások során a reprezentativitás elvét követi. Noha maga az elv egyáltalán nem rasszista, ettől még egyéb okokból elvethetjük, és törvényileg előírhatjuk a rendőrségnek valami más elv alkalmazását. De amíg a rendőrség ezt követi, addig aki rendőrnek megy, hivatalból köteles alkalmazkodni hozzá. Ebből még akkor sem következik semmiféle rasszizmus, ha a reprezentativitás elve az igazoltatások esetére vitatható.

Neked ajánljuk

A szemfényvesztő

  • Rév István

A kora ötvenes évek egyik reggelén (április 4-én, hazánk felszabadulásának ünnepén, vagy talán május 1-jén, a munkásosztály nagy harci seregszemléjén, lehet, hogy éppen november 7-én, a nagy októberi forradalom évfordulóján) reménytelenül esett az eső (vagy fagyos szél fújt és hullott a hó). A rádióbemondó ismerős hangja azzal kezdte a híreket, hogy gyönyörű napsütésre ébredt az ország, mintha jókedvében a természet is ünneplőbe öltözött volna a nagy ünnepen.

Ártók

  • TPP

Dúsgazdagék esküvője a világ (jelen esetben Mexikóváros) többi részétől társadalmi és fizikai értelemben is elzárt, erődszerű villában.

Dobozok közt

  • - köves -

A Fontos Filmek (igaz történet, komoly igazságtalanság, komor hangvétel, megrendült taps, állófogadás Beverly Hillsben) két gyakori szereplője a hatalom megnyomorította kisember és az ügyét felkaroló, lelkiismeretes ügyvéd. Ők most a guantánamói fogolytáborban méregetik egymást az egyik olyan helyiségben, amit történetesen nem a fogvatartottak kínzására rendeztek be.

Az ellenállás melódiája

  • Bacsadi Zsófia

Az amerikai vidék, a Közép-Nyugat lakói, a „fehér szemét”, a redneckek (mindenki vérmérséklete szerint válogathat a rendelkezésre álló kifejezések között) sokáig az iszonyat, a jelenben velünk élő barbárság és elmaradottság jelképei voltak az amerikai filmben (A sziklák szeme; Gyilkos túra; A texasi láncfűrészes mészárlás).

Azok a pesti éjszakák!

  • Sándor Panka

Reisz Gábor érdekes formát választott első színházi rendezéséhez. A helyszín a Trafó frissen felújított kávézója, a Trafik, a leszűkített játéktérnek megfelelően a nézők száma is csökkentett. A színészek az asztalok között járkálnak, sőt az utcát is „elfoglalják”. A kávézó egyben nézőtér, színpad és díszlet is.

Senki földjén

Szegény Mikes Kelemen! Ha az utókor kíméletlenségét a félresikerült stílusimitációkban lehetne mérni, Rákóczi fejedelem kamarása alighanem országos rekorder lenne.

„Közben röhög rajtunk”

  • Soós Tamás

„Ha már az is gond, hogy valaki meleg, akkor mi hadd legyünk már heti két órában műhomokosok” – vallja a Dope Calypso. Az együttes június végén hozza ki Tears to Freshwater címmel a szintis powerpop felé elmozduló új lemezét. Sarkadi Miklós énekes-gitárossal és Kelemen László gitárossal a káoszos lemezírási folyamatról, a most különösen aktuális queer esztétikáról és a magyar zenekarok nemzetközi lehetőségeiről is beszélgettünk.

Asztaltársak

A Létbüfében egy asztalhoz vetődik a költő, a zeneszerző és az énekes. Nem tudni, hogy mit isznak, de egy pillanat alatt szót értenek egymással. Egyikük még a baby boom szülötte, a másik kettőt már az X generáció könnyezte ki, mint igazgyöngyöt a kagyló. Mindhármuknak van némi tapasztalata csalatásban és fenében, és úgy lépnek túl e mai kocsmán, hogy előttünk is kitárják a kocsmaajtót.

Nyelvvilág

  • Toroczkay András

Az ördögcérna maga a burgonyafélék családjába tartozó lombhullató cserje. Itt líciumként emlegetik, de hívják még farkasbogyónak vagy gojibogyónak is, és a regény világán belül a kisebbrendű idő- és dimenziókapuk (ha jól értem) jelenlétét jelzi.

Sűrű, sötét erdő

  • Melhardt Gergő

Nem emlegetik, nem írnak róla, egyetemen nem tanítják. Nincs róla semmi elnevezve, kötetei nehezen beszerezhetők, nem olvashatók online. Nem túlzás: a teljes és végleges elfeledéstől mentette meg a mostani (első) össz­kiadás ezt a nagy életművet. De milyen is ez az életmű? Mik a költészeti értékei? Meg tud-e ma szólítani minket, és ha igen, hogyan és mivel?