Cseresnyési László: Nyelv és neurózis

Migráns szavak

  • Cseresnyési László
  • 2020.11.26 12:11

Egotrip

Nemrég olvastam egy Facebook-posztban a magyar szleng csóró és a sóher szavairól. Az jutott az eszembe erről, hogy a nyelvészek voltaképpen csupán két dolgot nem tudnak a kölcsönzésről: miért történik és hogyan. Az alábbi írás tehát csupán kísérleti jellegű lehet.

Az askenázi zsidók nyelvében, a jiddisben a sóher ’fekete; szegény’ szó forrása a héber shachor ’fekete’. Arra, hogy a feketeség hogyan függ össze a szegénységgel, az a magyarázat, hogy a szegény ember „szinte elveszti a színét”, azaz „leég”. A sóher ’fösvény’ jelentése a jiddisben alig dokumentálható, a német tolvajnyelvben még kevésbé (a mai magyar szlengben egyébként ez a jelentés tipikusabb). Nem világos tehát, hogy honnan is érkezett meg ez a szó a magyar tolvajnyelvbe valamikor a 19. század közepén. Az etimológia, a szóeredet tudósai azt állítják, hogy ennek a jiddis szónak a jelentése a német schofel ’hitvány, fösvény’ szóval ütközve kapott gellert.

A csóró pedig cigány jövevényszó (< chorro ’szegény, árva’), akárcsak a csór ’lop’ (< chór-el). Ez a két szó megvan sok indiai nyelvben, sőt a tudósok szerint össze is függenek. Hangtani szempontból ez talán első pillantásra elfogadhatónak tűnhet (bár valójában nem az), a jelentéseket pedig nyilván azért kapcsolták össze, mert feltehető, hogy a szegény ember lopni kényszerül. Ami pedig feltehető, azt fel szokás tenni, ugye.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk