Egotrip

A kiváló Lõrincze Lajost, a magyar nyelv jó ismerõjét és mûvelõjét már emlegettem. Mindig érdemes volt odafigyelni arra, amit mond (pláne azt a jó zamatos beszédét volt élvezet hallgatni). De bármilyen sokat tudott a nyelvrõl, azon alighanem sose gondolkozott el komolyan: mire való a nyelv, és mire nem való. Ezt nem rovom föl neki (nem tetszelgett õ valami tudósi szerepben), meg aztán sokan vannak ezzel így.

Egy Duna-parti csónakházban csak a jó Duna-víz (mely simogat) az igaz: a csónak kielboot, kajak vagy kenu, de leginkább egyik sincs; K. Dezsõ kajakja évek óta porosodik a - lám, mégiscsak - csónakházban, vízre már soha. K. Dezsõ inkább a partról nézi a fiatal versenyzõ(nõ)ket, mint eveznek a Gubacsi híd s egy új világ felé. A ház pedig szerény szárazföldi kabin, hivatalosan üdülõszoba, öt négyzetméter az egész, asztal, szék, hûtõ nyárra a söröknek, teáskanna õszre, kávéfõzõ, emeletes ágy, ha jönne valaki.

Ácsmunkát ugyan nem vállalok, de szaladok elõre mindjárt leszögezni, hogy azért nevezem a címben a húslevest jó húslevesnek, mert nagyon sokféle húsleves létezik: rossz, közepes, ehetetlen, de itt a jó húsleves receptjét adjuk közre.

Petri György, a mélyen liberális gondolkodású költõ nem volt valami nagy véleménnyel arról, amit az elõzõ rendszerben liberalizmusnak neveztek: "Ha a seggünkbe nem csizmával rúgtak: / azt tiszteltük volt liberalizmusnak. / Ha virágnyelven küldtek el a francba: / a Repression átment Toleranz-ba."

A lelkizéses rossz-vicc itt ez lenne pl., alcímnek: "És más kontárkodások". Vagy "köz és magán". Stb. A régiek is fejlõdtek, nem vitás. Nem hideg vízzel slágozták már a pácienseket fakócsempés alagsorokban, kezet mostak mûtét elõtt, eleve érzéstelenítettek (hol épp hogyan), egyéb ipalm-napalm. De a felfogásuk, s ezt még az én mestereim emlékén is érzem (ne mesterkedjünk! ne családozzunk! én ezt nem gyõzöm mondani, tárjuk fel önmagunkat! erre az ellenérve salingeri: de meddig tárod fel, öcsi? hát ez az, mindenhogy rossz, még a gyönyör elvében és gyakorlatában úszva is, fõleg partokat érve), az a régies felfogás, hogy: "Fiacskám, na menjen már aztán, önmagában mindenki normális!", szóval szólóban, ott nem lenne baj, ott a legnagyobb dili is elfogadható, mert na és.

Az olimpia táján - mint az utóbbi idõben mindig - felmerültek a sportfinanszírozás kérdései, habár érdemi vita nem alakult ki - mint az utóbbi idõben soha.

Gyurcsány Ferenc igazán szép jelszót illesztett programjának zászlajára: több lehetõséget a nélkülözõknek, több felelõsséget a tehetõseknek. Ez a nemes eszme lengi át a program legtöbb fejezetét, ami rendjén is van egy szociáldemokrata kormányfõtõl, sõt még az sem meglepõ, hogy a liberális koalíciós partner is áldását adta a közös kormányprogram közös üzenetére. Hiszen ki vitatná, hogy "közös dolgunk adni annak, akinek erre valóban szüksége van"?

"Buzi-e vagy?" - kérdezi Sickratman új lemezén. Nos, a válaszadás elõl most kitérnék, de szívesen elmélkedem az -e szócska helyérõl a mai magyar nyelvben. Az említett mûvész ugyanis - nyilván tudatosan - szokatlan helyre teszi az -e szócskát. Ezt így tudomásom szerint senki se mondja, se mûvelt, se mûveletlen. Hogy egy semlegesebb szóval példálózzunk, azt alighanem senki sem mondja, hogy Zenész-e vagy?, csak azt, hogy Zenész vagy-e?

Ez idõ szerint õsz van, papucsunk és kisgatyánk reszketve fekszik a hideg kövön. A hõmérséklet akaratunktól függetlenül csökken, s immár nemcsak a fizikai igénybevétellel, de a fokozott hõleadással is számolnunk kell a tápanyagok kiválasztása során.

Mmmost szólok. kkkezdetben vo-volt aaaz iiige egyszer anyuék bálba mentek egyedül hagytak amikor hazajöttek ott találtak a varrógépen függönybe csavarodva mint egy pólyás mint egy múmia magas lázam volt bevittek újhelyre a kórházba hamarabb hazahoztak mert sokat sírtam

Ahogy a mi galambocskánk, Dusko Gavrilovics matériáját, ezzel akkor hát "lelkét" is gondozom, szemembe ötlik egy megjegyzése. Hogy valaki azt kérdezte tõle, közlõleg: "Már ha neked, Dusko galambocskánk, van egyáltalán lelked." Két hibája van ennek a megjegyzésnek, így Dusko, s nagyon vele tartok. Egy: hogy egyáltalán elhangzott. Kettõ: hogy ezt így nem mondják! "A mi jó, feddhetetlen és feledhetetlen Bulján Mudicsunk... Drago Grudicsunk... Lev Nyikolajevicsünk" stb. Így igen. Na de... Ugyebár? A megjegyzés tartalma finoman példázza a humorizálás mibenlétét. Nem részletezem. Magam is "egy humorra" ragadtatom magam.

A játék lényege, hogy nem létfontosságú tevékenység. Azokat a tevékenységeket tekintjük játéknak, amelyeknek a létfenntartáshoz nincs közük, amelyeket csakis önmagukért végzünk. A játszás önmagában hordja a jutalmát, az örömöt, amit közben érzünk. A játékot nem lehet külsõ jutalommal serkenteni. Majmok például szívesen játszanak építõkockákkal, de ha banánnal jutalmazzák a sikert, hamar abbahagyják a játékot.

- Felmostad a konyhát? Puskaporos volt a levegõ, éreztem. - Felmostad a konyhát? - kérdezte a feleségem, már emeltebb hangon. De az én lelkiismeretem - ezúttal - tiszta volt, miként a konyha.

A szerelemre mindig éhes ol-vasó talán azt gondolja, hogy a "megengedõ is" olyan, mint a "boldogító igen", sõt annak a modern házassági morálhoz szabott, permisszív változata. Nos, nem. A megengedõ is éppen hogy konzervatív, lazaságot nem tûrõ elv - amíg még létezik.