Várhegyi Éva

Ekotrip

Támogatások és potyautasok

Egotrip

Az otthonteremtést mostantól az eddiginél bőkezűbben támogatja a kormány.

A világbajnok áfát 27-ről 5 százalékra mérsékelte az új lakásokra, és jócskán megemelte a családi otthonteremtés kedvezményét (CSOK): a három gyereket vállalók támogatását tízmillió forintra növelte, amelyhez még hasonló összegű kedvezményes hitel is igénybe vehető. A történelmi mélypontra (évi 7-8 ezer) zuhant lakásépítések ösztönzésével a gazdasági növekedést lódítaná meg a kormány, a gyerekvállalás terheinek mérséklésével pedig a nemzet lélekszámának rohamos fogyását állítaná meg. Mindkét szándék figyelemre méltó, csak helyeselni lehet őket.

Ám mint minden állami támogatásnál, itt is felvetődik a kérdés: vajon az adófizetők pénze milyen mértékben jut el a megcélzott társadalmi csoportokhoz? Amellett, hogy az igénybevétel feltételei gyakran éppen az állami gyámkodásra nem szorulókat hozzák helyzetbe, a támogatások egy része „potyautasokhoz” kerül, mint például a lakásépítésben közreműködő vállalkozások, az értékesíthető lakással rendelkezők, vagy a kedvezményes hiteleket folyósító bankok. A közpénzek „elszivárgása” mellett az is reális veszély, hogy a támogatások megzavarhatják a normális piaci folyamatokat, ami további társadalmi költségeket idéz elő.

A kétezres évek elején bevezetett lakástámogatási rendszer is valós problémát kívánt orvosolni, ám mégis voltak kellemetlen mellékhatásai. Az akkori Orbán-kormány is a kilencvenes évtizedben 50-ről 20 ezerre csökkent lakásépítéseket próbálta 2001-től fellendíteni, elsősorban a hitelezés feltámasztásával. A jelzáloghitelek kamattámogatását az állampapírhozamok százalékában határozta meg, így annak mértéke a piaci kamatszint esésével párhuzamosan automatikusan mérséklődött. Eleinte az igényjogosultak körét is ésszerű módon szabták meg, bár az szja-visszatérítés már akkor is a magas jövedelműeket kedvezményezte.

2002 tavaszán aztán a magát polgárinak nevező kormány a sokadik használt lakásra is kiterjesztette a támogatást, a hitelplafont 30 millióra emelte, a kamattámogatást pedig akkorára növelte, hogy a támogatott hitelek kamata a betéti kamatoknál is alacsonyabbá vált. Ez módot adott rá, hogy a megtakarítással rendelkező jómódú polgárok pusztán a kamattámogatás és az évi 240 ezer forintos szja-kedvezmény megszerzése céljából vegyék igénybe a kölcsönt. Mindezzel nem csupán a támogatás társadalompolitikai indítékát tették kérdésessé, hanem a költségvetést is százmilliárdos tétellel terhelték meg hosszú évekre.

A rendszer anomáliáit akkor ezzel a példával érzékeltettem: „Előfordulhat például, hogy Polgár Győző polgári otthona megteremtéséhez felvesz 30 millió támogatott jelzáloghitelt 6 százalékos teherrel, miközben saját 30 milliójából megveszi azt a jelzáloglevelet, amit a bank a hitel forrásául kibocsát, és amiért évi 8 százalékot zsebel be. Az ügyleten P. Gy. évi 2 százalékot nyer tisztán, és egyúttal évente 10 százalékot vesz ki az államkasszából. Az is elképzelhető, hogy Polgár Győző és a vele ikerházban élő testvére, Polgár Viktor kölcsönösen megveszi egymás házrészét, s mindkettő felveszi a hitelt. Így családilag évi 6 milliót vesznek ki az állam zsebéből.” (Polgári otthon, Magyar Narancs, 2002. március 14.)

Utóbb a statisztika is igazolta, hogy a lakáshitelekhez kapcsolódó kedvezményeket a legnagyobb arányban a magas jövedelműek vették igénybe: Hegedüs József számítása szerint 2003-ban az szja-kedvezmény kétharmadát a lakosság felső jövedelmi ötöde kapta, és feltehetően a kamattámogatás is hasonlóan oszlott meg. 2004-től szigorodott ugyan a rendszer (a hitelplafon 15 millióra csökkent), de a 15–20 évre adott kölcsönök tovább ketyegtek: a lakástámogatások 2009-ig évente mintegy 200 milliárd forinttal terhelték a költségvetést, és azt követően is 130-150 milliárddal – és csak elenyésző részük jutott a rászorulókon leginkább segítő szociális bérlakásépítésre.

A jómódúak mellett a bankok is a lakástámogatási rendszer „potyautasaivá” válhattak: ők az állampapírhozamot tíz százalékkal meghaladó kamatszintet fejelhették meg költségfedezet és profit címén 4 százalékponttal. A támogatásokkal felpörgetett hitelkereslet és a bankok számára is kedvező kamat rentábilissá tette a lakáshitelezési üzletág kiépítését. De az építési vállalkozók és a lakásaikat eladó polgárok is leszedhették a sápot, hiszen az állami támogatással gerjesztett kereslet a lakásárakat is fölnyomta.

A bőséges támogatások hatására a lakásépítés is nekilódult: az ezredforduló évi húszezres mélypontját követően 2004-ig 44 ezerre nőtt. Ám még a válság évei előtt újból hanyatlásnak indult (2007-ben már csak 36 ezer épült), jóllehet addigra elterjedtek a támogatás nélkül is vonzó devizahitelek, amelyek gyorsan kiszorították a támogatások megkurtítása és a piaci kamatok csökkenése miatt mérséklődő forinthiteleket.

Az anomáliákban bővelkedő rendszert végül a Bajnai-kormány számolta fel 2009-ben, s a fia­talok és többgyermekes családok lakásszerzését célzottan támogató új szisztémát alakított ki. Az ismét színre lépő Orbán-kormány ezt tette kedvezőbbé 2012-től, ám a válságot követően alig évi tízezerre zuhanó lakásépítések trendjét nem tudta megfordítani. A piaci kamatszint csökkenésével a támogatott hitelek vonzása is mérséklődött, és 2014 augusztusában az a paradox helyzet állt elő, hogy a piaci kamatok a törvényben 6 százalékban limitált támogatott szint alá süllyedtek. (Aki éppen akkor vette föl a kedvezményes lakáskölcsönét, a kamatrögzítés első évében magasabb kamatot fizetett, mint ha piaci hitelt vett volna fel.)

Az elmúlt másfél évtized lakástámogatási rendszerei bőven szolgálnak tanulságokkal. Megmutatták, hogy megfelelő állami beavatkozásokkal valamelyest orvosolhatók ugyan a piaci zavarok, de a kedvezőtlen trendeket aligha tudják tartósan megfordítani. A piaci kereslet mesterséges földuzzasztása nemkívánatos mellékhatásokkal is jár. A lakásárak megugrása miatt az állami támogatások egy része óhatatlanul az építési vállalkozások és a lakástulajdonosok pénztárcáját gyarapítja. A 2001-ben bevezetett támogatási rendszer azzal, hogy a bankokat is szép profithoz juttatta, a lakossági jövedelmekhez képest túlméretezett hitelezési kapacitások kiépülése révén hozzájárult az ingatlanhitelezés végzetes hatású felpuhulásához és a devizahitelek elterjedéséhez. A rendszer arra is rámutatott, hogy a rosszul kalibrált támogatások a tehetősebb társadalmi csoportokat kedvezményezik, elszippantva az állami pénzeket a valóban rászorulók elől.

Persze ez is lehet egy kormány célja. A CSOK mostani kiterjesztésével nyíltan vállalja a kormány, hogy leginkább a jómódú polgárok gyermekvállalási kedvét kívánja növelni. Végül is szíve joga.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Kamukéró

A lakástámogatási program a Fidesz-kormányok nagy találmánya. Ha az embereknek nincs pénzük lakást venni, akkor adjunk nekik támogatott hitelt – nagyjából ez a minta huszonöt éve.

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.

Nemtelen helyzetben

Egy hónapja éhségsztrájkol a vizsgálati fogságban Budapesten a német szélsőbaloldali aktivista, Maja T. A német média kifogásolja az ellene folyó eljárás és fogva tartásának körülményeit.