Hammer Ferenc: Paszták népe

  • 1997. december 18.

Egotrip

A nagy per mindenkit érdekel. Mindenütt erről folyik a szó: okoskodnak, következtetnek, az ujjaikon számolnak; meghatódnak, reménykednek, félnek, átkozódnak, óhajtoznak, gyűlölködnek, ámuldoznak, elkeserednek; egyszóval, drága jó uram, fura egy állapot ez...

A nagy per mindenkit érdekel. Mindenütt erről folyik a szó: okoskodnak, következtetnek, az ujjaikon számolnak; meghatódnak, reménykednek, félnek, átkozódnak, óhajtoznak, gyűlölködnek, ámuldoznak, elkeserednek; egyszóval, drága jó uram, fura egy állapot ez...

Mme. Sévigné

A per

Új politikai rendszerek gyakran azzal szilárdítják meg jelenlétüket a köztudatban, hogy ilyen-olyan okoktól vezetve, pereket kezdeményeznek. Például a Rajk-per egyik célja-funkciója az volt, hogy a spontán lakó- és munkahelyi gyűléseken és a per (korabeli mértékkel mérve) totális médiakövetésén keresztül a negyvenes évek végi Magyarország lakóinak mindennapi életében testet öltsön a néphatalom. A kor összes szereplője, a munkásosztály, a haladó értelmiség, a reakció különféle válfajai stb. a per révén egyesültek a rákosizmus hagymázas panoptikumában. Más rezsimek végét olykor szintén perek jelzik, lezárván ilyenkor egy korszakot. A nürnbergi perek sok jelentése közül az egyik az volt, hogy segítségükkel Németország jobbik fele szembenézhetett magával, hogy így aztán átugorhassa önnön náci múltjának árnyékát, hogy ezzel a ragyogó képzavarral éljünk. Hasonló szerepet játszottak a Stasi-akták megnyitását (és annak következményeit) tárgyaló viták vagy az argentin demokrácia kezdőpontját jelentő perek, melyek vádlottjai a korábbi katonai rezsim vezetői voltak. Mindegyik említett esetben a per résztvevőinek állításai és kérdései az illető rezsim alapvető elveit és gyakorlatait értékelték. A Dreyfus-per végére a tét nemcsak a balszerencsés kapitány sorsa volt, hanem a harmadik köztársaság olyan ügyeinek kimenetele is, mint az egyéni szabadságjogok vagy az államilag támogatott antiszemitizmus jövője, vagy az egyház és az állam elválasztása. Ilyenformán e perek úgynevezett poétikai funkciója az volt, hogy a per során felbukkanó érvelések normatív állításokat fogalmaztak meg az illető rezsim jelenéről, múltjáról vagy jövőjéről. Kicsiben ugyanezt láthattuk hazánkban a nyolcvanas évek végén, amikor az a bizonyos ügyvéd beperelte a Merkurt meg az OTP-t holmi kamatfizetések tárgyában. A fenét sem érdekelte a Merkur, mindenkit csak az érdekelt, hogy mivel állami vállalatokról volt szó, lényegében a népi demokratikus állam ült a vádlottak padján.

A huszadik század gyermeke az említett és más perekre emlékezve, valamiféle értelmezési kényszert érez, ha egy esetleges rendszerváltás vagy lényegesebb kormányváltás időszakában történik egy jelentősebb per. A perben szereplő eset kapcsán ilyenkor hajlunk arra, hogy általánosításokat fogalmazzunk meg a jelenlegi helyzettel vagy a jövővel kapcsolatban. Hajlunk arra, hogy a per kimenetelét valamiképpen jellemzőnek tartsuk ilyenkor az egész ország jövőjére nézve is. Van tudniillik egy efféle perünk nekünk is manapság, meg lesznek választások is jövőre.

Mindenki azt mondja, hogy a per bőven belecsúszik a következő kormányzati periódusba. Így, mivel a választóknak nem lesz alkalmuk arra, hogy döntésüket esetleg a per kimenetelének függvényében hozzák meg, és mivel ez a per is, gyanítjuk, olyan pernek tűnik a közvélemény számára, ahol az igazságtétel valahogy az egész ország jövőjére nézve sokatmondó lehet, ezért ennek két következménye adódhat. Egy: a per elhúzódása nem feltétlenül azt fogja jelenteni sokaknak, hogy nincs döntés, hanem azt, hogy nincs igazság. A második következtetéshez kissé vissza kell nyúlnunk az időben.

Történt ugyanis, hogy 1994-ben, az új kormány felállása előtt írtunk egy publicisztikát e lapnak, amit a szerkesztő (bevallhatjuk, némi joggal) minőségi indokokra hivatkozva visszaadott. Ezt írtuk akkor: "A következő kormány talán nem követi el az előző hibáját, és public relations munkájuk meghaladja a Tom Kennedy-s, autópálya-szentelős, ordaseszmézős propagandát. De ez önmagában kevés lesz. Én nemcsak arra vagyok kíváncsi, hogy hogyan képzeli az új kormány a következő négy, közösen eltöltendő esztendőt, hanem arra is, hogy mit érdemel az a bűnös, aki a szabad választások nyomán felálló közhivatalokban a népakarat által ráruházott hatalmat a zsebei megtömésére használta. Tudni szeretném végre, hogy ki lopott, és hogy mennyit. Ha ez nem történik meg, ha nem tanulja meg a mai és jövendőbeli politikai garnitúra, hogy lopni nemcsak csúnya dolog, hanem veszélyes is, akkor egy-két kormányzási ciklus elteltével a politika egyre inkább egy nemzeti Szerencsekerékre fog emlékeztetni, ahol boldogan mosolyognak a nyertesek, aztán irány: Hawaii." Az azért mulatságos, hogy egy írás fölött az idő nemcsak elszállhat, hanem vissza is.

Figyelmébe ajánljuk