Kedvenc idézeteim közé tartozik egy nagy amerikai befektető magyarázata arról, hogy mi a különbség a spekuláns és a befektető között: pontosan az, mint a párkapcsolatait gyakran váltó és a stabil kapcsolatban élő ember között. A spekulánst összetéveszteni a befektetővel tehát ahhoz hasonlatos balgaság, mint Don Juant asszonyhívő - sajátos megfogalmazásban: monogám - egyénnek tartani.
Szinte minden nagy spekuláns bevallja, hogy egy sikeres üzlet lezárása jobb az orgazmusnál, de tegyük hozzá, ez pusztán viszonyítás kérdése. Ráadásul a spekuláció rendkívüli koncentrációt kíván, ezért érdemes megfontolni Victor Niederhoffer elismert kortárs spekuláns tanácsát, aki sohasem él szexuális életet egy-egy nagyobb tranzakció lezárása előtt. Mindebből az egyszeri ember arra gondolhat, hogy bizonyos fokú kiszorítási hatás működik szex és spekuláció között, mi több, a kettő a spekuláns számára szenzuálisan szinte egybeolvad. Mindenesetre kíváncsi lennék, mit érzett Soros György, amikor egymilliárd dollárt keresett a font elleni spekulációjával, és vajon hány vonzó nő kegyei pótolhatják ezt az élményt. (Egymilliárd dolcsi nagyságrendileg hasonló összeg, mint amiről egy jobb évben - Bokros csomag után - minimum hat parlamenti párt tépi a száját még szilveszter éjszaka is, és úgy hívják, költségvetési hiány. Dzsiefesz. Az államháztartás és a szex kapcsolatáról pedig minden kedves olvasó a saját tapasztalatai alapján fogalmazhat meg testreszabott téziseket.)
Az irodájából Sorost késő este felhívták, hogy beszámoljanak a font és a líra ellen kötött pozíciókon keletkezett nyereségről: kollégáit is az érdekelte, vajon mit érez és mit csinál az ember, amikor egyszer csak keres egymilliárd dollárt. Soros erre azt mondta, azt fogja csinálni, amit ilyenkor este mindig: lefekszik aludni. Ennél talán izgalmasabb, hogy korábban, amikor vezető kereskedőjével, Stan Druckenmillerrel beszélt a pozícióik állásáról és arról, hogy a Bank of England 15 milliárd fontot kíván vásárolni a pénzpiacon, Soros csak annyit mondott, hogy ő pedig pontosan ennyit kíván eladni, majd végül, Druckenmiller kérdésére, hogy milyen taktikát kövessenek, csak azt a tanácsot adta, hogy "legyen kemény".
Soroson és egy-két kevésbé ismert pályatársán kívül a történelem nagyon kevés olyan spekulánst jegyzett fel, akik nem a szegényházban végezték. Ezt a tényt egyébként a hatékony tőkepiacok hívői, akik szerint a pénzügyi piacokon nem lehet tartós extraprofithoz jutni, mint ahogy eldobott öttalálatos lottószelvényt is ritkán találni az utcán, mértéktartó kárörömmel konstatálják. A spekuláns, miként a házasságszédelgő is, állandó mozgásban van, a hosszú távú befektetés a biztos halálát jelenti. Ahogy mondani szokták, a hosszú távú befektetés a sikertelen rövid távú befektetésből lesz. Hogy mindez mit jelent a spekuláns házasságára vonatkozóan, azt mindenki értelmezze saját belátása szerint, de figyelem, hölgyeim, ha az önök társai rendszeresen és több nővel is megcsalják önöket, mélyen gondolkozzanak el azon, hogy a pénzüket is rábízzák-e az ilyen emberre.
A klasszikus értelemben (és szexuálpszichológiai szempontból) vett befektető az értéket keresi, a növekedést, és ha megfelelő befektetést talál, amellett hosszú ideig kitart. Ilyen értelemben a jó házasság, szemben a (jó) spekulációval, egy hosszú távon jól alakuló befektetés, függetlenül attól, hogy rövid távon hogyan működik.
