Mi is valójában a heteroszexualitás?
Itt a májusi napsütés. A heteró párok kirajzottak a ligetekbe, sétálnak, üldögélnek, napoznak, ölelkeznek, smárolnak. Vajon hogyan? Az elmúlt napokban jártomban-keltemben egy-egy pillantást vetettem az utamba eső nő-férfi párokra.
A 109 párból 70 mászkált. Hat fiú keze a lány hátán, vállán, derekán, fenekén volt, két fiú ekképpen simogatta is a lányt, egy fiú szinte incselkedőn. Egy fiú a villamosra fölszállás közben a lány combjára tette kezét. Két fiú járás közben felsőteste bal felét hátulról nyomta a lányhoz, közülük az egyik férfi fejét a nő válla felett előrenyomva beszélt a nő fülébe. Két fiú kellemetlenséget okozott a lánynak csípője csiklandozásával, a lányok védekezni próbáltak, igyekeztek a fiú kezét eltolni, mire a fiú a lány újabb testtájékait vette célba. A lányok húzódoztak, kapálóztak, a fiúk támadtak. Egy fiú teljesen átkarolta a lány derekát, egy pár pedig kölcsönösen egymást átkarolva sétált, a férfi karja volt felül.
Olyat nem láttam, hogy a sétáló nő keze lett volna a férfin.
Harminchét pár kézenfogva haladt, két fiú "játékosan" maga felé húzgálta a lány kezét. Húsz pár testi érintkezés nélkül sétált. Ezen 57 pár közül negyvenöt esetben a férfi teste szemlátomást, 8-20 centivel előrébb volt, mint a nőé. Pedig a nőknek mellük is van, előrefelé mérve kb. 3-10 centi. A 45 férfi összesen tehát 11-30 centivel haladt párja előtt. Tizenegy esetben a férfi és a nő egymás mellett haladt. Egyetlen esetben volt a nő teste előrébb: egy hajléktalannak és ittasnak látszó párnál a nő mellhossznál is nagyobb előnnyel vezette támolygó partnerét.
A 37 kézenfogva haladó pár közül 36-nál a kézfogás úgy történt, hogy a férfi karja volt elöl, a nőé hátul, a férfi kézfeje nézett előre, a nőé hátra, tenyereik vagy ujjaik egymásban. A normál kézlógatás férfiaknál és nőknél egyaránt olyan, hogy a kézfejünk előre és kifelé néz, a tenyerünk hátra és befelé, kb. 30 fokos szöget zárva be az előremutató iránnyal. A 36 pár kézfogása során tehát a férfiak kisebb szöggel csavarták ki kezüket. A maradék egy pár kézfogása szimmetrikus volt.
Olyat nem láttam, hogy a nő keze lett volna elöl vagy kevésbé elfordítva.
Padon, pokrócon pihent 36 heteró pár. Tíz esetben hasonló testhelyzetben, testi érintkezés nélkül ültek vagy feküdtek egymás mellett. Egy-egy fiú a pad háttámláján fönt, illetve kinyújtott lábbal lenn ült, míg a lány szerényen összekuporodott. Egymáshoz 24 pár ért, változatos módokon, de mindig úgy, hogy a fiú volt legfelül. Amikor például a nő lába a férfi lábán volt átvetve, legfelül a férfi keze volt. A férfiak kezét láttam még a nők fején, ölében, derekán, hasán. Csókolózást 4 párnál láttam, a fiú feje mindig a nőé felett volt, két nő nagy szögben csavarta hátra a fejét azért, hogy a férfi lazán smárolhassa őt fölülről. Ülő, fekvő párokról van szó, a férfiúi felsőbbség sosem testmagasság-fölényből adódott, hanem például abból, hogy a fiú az ülő lány mögött állt, vagy a hanyatt fekvő nő tette fejét a férfi ölébe, s a férfi így hajolt fölé. Olyat, hogy a nő akármelyik testrésze lett volna legfölül, nem láttam.
Egy lány háttal támaszkodott egy ferde fának, miközben a fiú rádőlve simogatta őt. Egy férfi lefényképezte a szökőkútkáván szétvetett lábakkal hanyatt fekvő nőjét, majd a nő kapta le a férfit, amint állva megfogott egy díszes kőoszlopot, mintha ő tartaná meg azt. Egy étteremben egy nagy asztal körül négy lány ült a falnál, három fiú pedig kívül.
A heteroszexuális férfiaké a tér. Övék a kényelem. Övék a mozgásszabadság. Az övéik a nők. A nőké pedig az, ami a férfiak mögött marad nekik.
Ez jelenleg a heteroszexuális tényállás.
Mármost az a kérdés, jó-e ez a nőknek. Sokan azt fogják mondani, a nők ezt önként viselik. Naná, hogy önként, minekutána évtizedekig a meghúzódásra és a férfiakhoz való alkalmazkodásra nevelték őket. Ezt a kis rovatocskámat se egy nő tölti ki tapasztalataival és gondolataival. Erre az érvre meg a nyers tagadással fognak tüzelni: hogy nem is arra nevelik őket.
Én azonban, aki férfiként nőttem föl, valahogy mégsem érezném magam jól a férfitársaim többsége által a nőknek hagyott térmaradékban. Nem esne jól, ha mindig a partnerem keze lenne rajtam fölül, sose fordítva. Igaz, a nekem mint férfinak járó nagyobb térben sem érzem jól magam. Ha például egy nővel sétálva mindig nekem kell eldöntenem, hogy merre menjünk tovább, elveszettnek érzem a találkozásunk örömét és értelmét.
Lux Elvira klinikai szakpszichológus nemrég négy-ötszáz főnyi, zömmel pszichológushallgatókból álló közönséget szórakoztatott el azt fejtegetvén, hogy a férfiak vágyai könnyen azonosíthatók: ha vágynak, feláll nekik, ha nem vágynak, nem áll fel. A nők vágyai szerinte azonban nehezen fürkészhetők ki, mivel a heteroszexuális nemi életre minden nő alkalmas. Meg lehet dugni őket, akármit is akarnak valójában. Dr. Lux arra nem utalt, hogy ez problematikus lenne. Azt viszont épp tőle tudhatjuk, hogy a legtapasztalatlanabb nő is el tudja hitetni a legtapasztaltabb férfival, hogy kielégült az aktus alatt, annál is inkább, mert a férfi ezt szeretné hinni. Ezért kevesebb a leszbikus nő, mint a meleg férfi, vezette le Lux.
A hallgatók derültek, nem tört ki botrány. Senki nem kiabált közbe, hogy dr. Lux cinkosságot vállal a női szexualitás társadalmi méretű semmibevételével. Senki nem állt föl, hogy követelje Lux Elvira lemondását a Magyar Szexológiai Társaság elnöki tisztéről. Senki nem javasolta, hogy az említett szervezet nevezze át magát mondjuk Szexuális Férfihatalomért Társaságnak.
Pedig Lux Elvira egy tévévitában azt is kijelentette, hogy szerinte szükség van a bordélyházakra, mivel ha a férfinak "gerjedelme támad", jobb rendezett körülmények között levezetni azt. Higiénikusan, ágyban, épületben dughassa be az arra szolgáló nőbe. Arra a kérdésemre, hogy miért kizárólag a férfi kliensekkel empatizál, miért nem aggasztja a prostituált nők örömtelen kihasználása, dr. Lux tömören úgy válaszolt, ő heteroszexuális. Még csak annak közlésére sem vette a fáradságot, hogy együttérezzen az erőszakkal prostitúcióra kényszerített nőkkel.
A szexológus asszony magasröptű logikája szerint tehát a szolidaritási érzés két nő között már maga a homoerotika. Empátia = szexuális vonzódás. Női heteroszexualitás = közöny a nőtársak iránt.
Csakhogy Lux Elvira gondolatai nem álltak meg itt. Ha ön annyira szívén viseli a prostituált nők örömét - replikázott a tévében hozzám fordulva -, mondja, volt már magának női orgazmusa? Arra persze nem tért ki a szexológus elnök asszony, hogy ha neki nem volt még férfi orgazmusa, akkor miért képviseli a prostitúció vásárlóinak igényeit. Dr. Lux logikája szerint mindenesetre a nők érdekeiért a férfiak sem emelhetnek szót. Maradnak a leszbikus és biszexuális nők. Az a kevés.
Ez volna hát a "normális"?
