Kálmán C. György: Magánvalóság (A jó király)

publikálva
2001/24. (06. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

- Jujj, de undorító, megmondalak az apukádnak! - sírdogál Évike a hátsó udvarban, amikor a kis Béla valami nagyon gusztustalan dolgot mutat neki. Évike nem tudja, hogy idősebb Bélának masszázsszalonja van, és egy lakókocsiban berendezett peep-show-val járja a környék aprófalvait; vagy ha tudná is, jó nevelést kapott, és ezért nem hajlandó felülni "a vér nem válik vízzé" vagy "az alma nem esik messze a fájától" típusú előítéletes gondolkodásnak, viszont hisz abban, hogy a hatalom bölcsességgel és igazságosságal is párosul. Így azután egy másik előítélet rabságába esik, amit egyszerűen a "jó király" mítoszának nevezhetünk: e szerint az uralkodó bölcs és megfontolt, szíve szerint helyesen cselekedne, ámde gonosz tanácsadói, beosztottjai, alattvalói és parancsainak végrehajtói mindeme nemes szándékokat semmibe véve (vagy azokról mit sem tudva) rút dolgokat művelnek. Ha baj van tehát, a királyhoz mindig bízvást fordulhatunk.

A jó király

- Jujj, de undorító, megmondalak az apukádnak! - sírdogál Évike a hátsó udvarban, amikor a kis Béla valami nagyon gusztustalan dolgot mutat neki. Évike nem tudja, hogy idősebb Bélának masszázsszalonja van, és egy lakókocsiban berendezett peep-show-val járja a környék aprófalvait; vagy ha tudná is, jó nevelést kapott, és ezért nem hajlandó felülni "a vér nem válik vízzé" vagy "az alma nem esik messze a fájától" típusú előítéletes gondolkodásnak, viszont hisz abban, hogy a hatalom bölcsességgel és igazságosságal is párosul. Így azután egy másik előítélet rabságába esik, amit egyszerűen a "jó király" mítoszának nevezhetünk: e szerint az uralkodó bölcs és megfontolt, szíve szerint helyesen cselekedne, ámde gonosz tanácsadói, beosztottjai, alattvalói és parancsainak végrehajtói mindeme nemes szándékokat semmibe véve (vagy azokról mit sem tudva) rút dolgokat művelnek. Ha baj van tehát, a királyhoz mindig bízvást fordulhatunk.

Bimbózó demokráciánkban az állampolgároknak és mindenféle csoportosulásaiknak ez a mítosz a menedékük. Azt gondolják, az lehet a nyerő magatartásuk, ha hülyének, legyőzöttnek és megalázottnak tettetik magukat; s e szerepekkel előbb-utóbb komolyan azonosulnak is.

Hogy ez az utolsó esély-e, vagy csak kézenfekvő vagy kényelmes viselkedés, azt esete és körülménye válogatja. Mindenesetre akik ekként cselekszenek, egyáltalán nem feltétlenül hülyék, legyőzöttek és megalázottak - így válnak azzá.

Farkas Flórián hónapok óta vagy talán már egy éve várja, hogy fogadja őt Orbán Viktor, mert ha végre beszélhetnének egy jót, akkor nagyon jó lenne a romáknak, minden gondjuk megoldódna. Fölmegy a cigánylegény a király elé, megsüvegeli, elmondja, mi nyomja a romák szívét, a felséges úr meg küld száz huszárt, csináljanak rendet, meg száz véka aranyat, egyenek a purdék. Ha a kisebb hatalmasságokkal nem lehet szót érteni, a nagyfőnök rendes fiú, egy komoly, intelligens ember, csak nagyon elfoglalt, nem ér rá mindenre odafigyelni. Egyébként romaügyekben Dávid Ibolya helyett mindig csak ájtatos képű, szomorkás államtitkára szólalt meg, végtére is őneki nem kell szerepelnie a népszerűségi listákon, és egy szép, szőke, mosolygós úriasszony csak nem fogja blamálni magát azzal, hogy ilyen cigányügyekkel foglalkozik, pfuj. Így azután megőrződhet a hit, hogy ő azért nem is egészen így gondolja ezeket a dolgokat, alkalomadtán hozzá azért lehetne fordulni, megértő és kedves asszony, egy kis aranyos.

Deutsch Tamás ott baltázta el, hogy annak idején nem bízta a fociügyeket egy eldobható államtitkárra.

Hónapok óta borzolja a kultúra mindennemű munkásainak és fogyasztóinak az idegeit Várhegyi államtitkár. A választópolgárok többsége, ha megkérdeznék, talán nem is tudná, hogy nem ő a miniszter. Hanem bizony a nagy zenerajongó hírében álló, műveltnek mondott, enyhén etnográfiára hajlamos, kedvező tájolású Rockenbauer Zoltán. Jó srác a Roki, csak hát folyton Wagnert hallgat, meg óceániai anyagokat vadász az interneten, ő rendet csinálna, ha odafigyelne, hogy mi folyik. Nem szokták őt megkérdezni, olyan magának való gyerek, a Várhegyi meg garázdálkodik. Él a remény némelyekben - a hülyékben, legyőzöttekben és megalázottakban -, hogy ha egyszer a miniszter megszólalna, ha őt valaki megkérdezné, ha hozzá küldöttség menesztődne, ha alázatos kérelemmel fodulnának hozzá, minden rögtön másként lenne. A jó király mindent eligazít. Hát csak nem gondolja ő is úgy, művelt és tudós ember létére, ahogyan vakarcs államtitkára?

Lehet, hogy erről fog szólni a Mátyás király-film.

Most meg például az van, hogy a gyógyszerészek igencsak megütköztek az acélos tekintetű, elszánt miniszter rendelettervezetén, amelynek értelmében jóval kevesebbet kereshettek volna a drágább gyógyszereken. A miniszter hajthatatlannak látszik, a patikusok háborognak, a minisztert inkompetensnek nevezik, a rendeletet ostobaságnak minősítik. Ezért a miniszterelnökhöz fordulnak. Abban a hitben (vagy azon hitet mímelve), hogy a miniszterelnök jobban ért a gyógyszerárrés-képzéshez. Hogy majd ő igazságot teszen, mert ő nem hagyja a szegény kereskedőt. Hogy mégse arról volt szó, hogy az állam minden árba, árrésbe, forgalomszerkezetbe belepofázik, ugye, Viktor bácsi? Tessen rácsapni a kezére ennek a csúnya, erőszakos fiúnak.

Szemeket elkerekíteni, jobb kéz hüvelykujját a szájba, nyál lassan csordogál, bal kézzel a babos kendőt szorongatni. Bízzunk az igazságos király bácsikban.

publikálva
2001/24. (06. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk