Kálmán C. György: Magánvalóság (A jó király)

  • 2001. június 14.

Egotrip

- Jujj, de undorító, megmondalak az apukádnak! - sírdogál Évike a hátsó udvarban, amikor a kis Béla valami nagyon gusztustalan dolgot mutat neki. Évike nem tudja, hogy idősebb Bélának masszázsszalonja van, és egy lakókocsiban berendezett peep-show-val járja a környék aprófalvait; vagy ha tudná is, jó nevelést kapott, és ezért nem hajlandó felülni "a vér nem válik vízzé" vagy "az alma nem esik messze a fájától" típusú előítéletes gondolkodásnak, viszont hisz abban, hogy a hatalom bölcsességgel és igazságosságal is párosul. Így azután egy másik előítélet rabságába esik, amit egyszerűen a "jó király" mítoszának nevezhetünk: e szerint az uralkodó bölcs és megfontolt, szíve szerint helyesen cselekedne, ámde gonosz tanácsadói, beosztottjai, alattvalói és parancsainak végrehajtói mindeme nemes szándékokat semmibe véve (vagy azokról mit sem tudva) rút dolgokat művelnek. Ha baj van tehát, a királyhoz mindig bízvást fordulhatunk.

A jó király

- Jujj, de undorító, megmondalak az apukádnak! - sírdogál Évike a hátsó udvarban, amikor a kis Béla valami nagyon gusztustalan dolgot mutat neki. Évike nem tudja, hogy idősebb Bélának masszázsszalonja van, és egy lakókocsiban berendezett peep-show-val járja a környék aprófalvait; vagy ha tudná is, jó nevelést kapott, és ezért nem hajlandó felülni "a vér nem válik vízzé" vagy "az alma nem esik messze a fájától" típusú előítéletes gondolkodásnak, viszont hisz abban, hogy a hatalom bölcsességgel és igazságosságal is párosul. Így azután egy másik előítélet rabságába esik, amit egyszerűen a "jó király" mítoszának nevezhetünk: e szerint az uralkodó bölcs és megfontolt, szíve szerint helyesen cselekedne, ámde gonosz tanácsadói, beosztottjai, alattvalói és parancsainak végrehajtói mindeme nemes szándékokat semmibe véve (vagy azokról mit sem tudva) rút dolgokat művelnek. Ha baj van tehát, a királyhoz mindig bízvást fordulhatunk.

Bimbózó demokráciánkban az állampolgároknak és mindenféle csoportosulásaiknak ez a mítosz a menedékük. Azt gondolják, az lehet a nyerő magatartásuk, ha hülyének, legyőzöttnek és megalázottnak tettetik magukat; s e szerepekkel előbb-utóbb komolyan azonosulnak is.

Hogy ez az utolsó esély-e, vagy csak kézenfekvő vagy kényelmes viselkedés, azt esete és körülménye válogatja. Mindenesetre akik ekként cselekszenek, egyáltalán nem feltétlenül hülyék, legyőzöttek és megalázottak - így válnak azzá.

Farkas Flórián hónapok óta vagy talán már egy éve várja, hogy fogadja őt Orbán Viktor, mert ha végre beszélhetnének egy jót, akkor nagyon jó lenne a romáknak, minden gondjuk megoldódna. Fölmegy a cigánylegény a király elé, megsüvegeli, elmondja, mi nyomja a romák szívét, a felséges úr meg küld száz huszárt, csináljanak rendet, meg száz véka aranyat, egyenek a purdék. Ha a kisebb hatalmasságokkal nem lehet szót érteni, a nagyfőnök rendes fiú, egy komoly, intelligens ember, csak nagyon elfoglalt, nem ér rá mindenre odafigyelni. Egyébként romaügyekben Dávid Ibolya helyett mindig csak ájtatos képű, szomorkás államtitkára szólalt meg, végtére is őneki nem kell szerepelnie a népszerűségi listákon, és egy szép, szőke, mosolygós úriasszony csak nem fogja blamálni magát azzal, hogy ilyen cigányügyekkel foglalkozik, pfuj. Így azután megőrződhet a hit, hogy ő azért nem is egészen így gondolja ezeket a dolgokat, alkalomadtán hozzá azért lehetne fordulni, megértő és kedves asszony, egy kis aranyos.

Deutsch Tamás ott baltázta el, hogy annak idején nem bízta a fociügyeket egy eldobható államtitkárra.

Hónapok óta borzolja a kultúra mindennemű munkásainak és fogyasztóinak az idegeit Várhegyi államtitkár. A választópolgárok többsége, ha megkérdeznék, talán nem is tudná, hogy nem ő a miniszter. Hanem bizony a nagy zenerajongó hírében álló, műveltnek mondott, enyhén etnográfiára hajlamos, kedvező tájolású Rockenbauer Zoltán. Jó srác a Roki, csak hát folyton Wagnert hallgat, meg óceániai anyagokat vadász az interneten, ő rendet csinálna, ha odafigyelne, hogy mi folyik. Nem szokták őt megkérdezni, olyan magának való gyerek, a Várhegyi meg garázdálkodik. Él a remény némelyekben - a hülyékben, legyőzöttekben és megalázottakban -, hogy ha egyszer a miniszter megszólalna, ha őt valaki megkérdezné, ha hozzá küldöttség menesztődne, ha alázatos kérelemmel fodulnának hozzá, minden rögtön másként lenne. A jó király mindent eligazít. Hát csak nem gondolja ő is úgy, művelt és tudós ember létére, ahogyan vakarcs államtitkára?

Lehet, hogy erről fog szólni a Mátyás király-film.

Most meg például az van, hogy a gyógyszerészek igencsak megütköztek az acélos tekintetű, elszánt miniszter rendelettervezetén, amelynek értelmében jóval kevesebbet kereshettek volna a drágább gyógyszereken. A miniszter hajthatatlannak látszik, a patikusok háborognak, a minisztert inkompetensnek nevezik, a rendeletet ostobaságnak minősítik. Ezért a miniszterelnökhöz fordulnak. Abban a hitben (vagy azon hitet mímelve), hogy a miniszterelnök jobban ért a gyógyszerárrés-képzéshez. Hogy majd ő igazságot teszen, mert ő nem hagyja a szegény kereskedőt. Hogy mégse arról volt szó, hogy az állam minden árba, árrésbe, forgalomszerkezetbe belepofázik, ugye, Viktor bácsi? Tessen rácsapni a kezére ennek a csúnya, erőszakos fiúnak.

Szemeket elkerekíteni, jobb kéz hüvelykujját a szájba, nyál lassan csordogál, bal kézzel a babos kendőt szorongatni. Bízzunk az igazságos király bácsikban.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.