Most ezt egészen spontánul írom, ahogy kikívánkozik belőlem, őszintén, egyszerűen, sallangmentesen, minden teketória és köntörfalazás nélkül.

Most ezt egészen spontánul írom, ahogy kikívánkozik belőlem, őszintén, egyszerűen, sallangmentesen, minden teketória és köntörfalazás nélkül.

Mert hallottam a választás estéjén egy nyilatkozatot, Szájer József maga szájából, miszerint "a fiatal magyar demokrácia történetében először fordult elő, hogy a kormányra került koalíció az önkormányzati választásokon még erősíteni tudta népszerűségét", majd másnap kora reggel hallottam egy nyilatkozatot, Orbán Viktor enszájából, miszerint "a fiatal magyar demokrácia történetében először fordult elő, hogy a kormányra került koalíció az önkormányzati választásokon még erősíteni tudta népszerűségét", s ezen az érdekes egybeesésen gondolkodóba estem.

Lehet, hogy túl sok médiát engedek az életembe.

Mert nyilván, ha csak az egyik nyilatkozatot hallgatom, legföljebb ha az tűnik fel, hogy választékos, formált, kissé emelkedett értékeléssel van dolgom, és, istenkém, sajátos értelmezése a történteknek (de mi nem az?); bármely párt, politikai erő így szeret beszélni nálunk manapság, erőt és nyugodtságot mutatva, pozitívumokat hangsúlyozva. De szó szerint ugyanazt hallani, kétszer - ez, khm, érdekes. És még az is lehet, hogy más fórumokon ugyanezt lenyilatkozta volt a kormányzó erők több más politikusa is, Deutschtól Borossig, Ádertől Balsaiig és Torgyánig, csak azokból én kimaradtam.

Beletekint mintegy az ember a politika boszorkánykonyhájába, hogy főzik ki, abálják, pácolják, sütik át, díszítik.

Ilyenkor, én legalábbis úgy gondolom, az történik, hogy a párt tanácsadói közül valaki kifundál néhány elegáns mondatot, amit (ilyen és ilyen eredmény esetén) mindenkinek mondania kell, ezt az illetékes vezetők gondosan bemagolják (érettünk dolgoznak ők, időt nem sajnálva, olvasólámpájuk fényénél, éjtszaka, míg a család halkan, békésen szuszog), hogy aztán hiba ne legyen, ellentmondás ne terhelje a harmonikus együttlétet (nekik egymással és együtt a polgárokkal). Azért az nagy égés volna, ha kimaradna például "a fiatal magyar demokrácia történetében először fordult elő" fordulat. Még jönnének az ocsmány sajtóhiénák, a médiatúlhatalom, számon kérni.

Nem kell rájuk szólni, hogy ne izgulj, fiam, csak ahogy emlékszel, saját szavaiddal, foglald össze, eddig megvan a hármas. Õk készültek.

Így aztán Horn Gyula a hebehurgya kitöréseivel maga volt a szeles ifjúság. Antall József nehezen kimagyarázható rögtönzései, visszanézve, a fiatalság féktelenségét idézik. Mostanra végre lett öregecske kormányunk, olyan vezetésünk, amelyik semmit nem bíz a véletlenre, jól bebiztosítja magát, felkészült, elvet minden spontaneitást. Sokszor előfordult már az a változat is, hogy amikor a miniszterelnök (vagy bárki felelős nyilatkozó) megfogalmazott valamit, azt minden további megszólaló szó szerint követi. Szó sem lehet arról, hogy valaki, csak úgy magától, attól eltérjen. Függelemsértés, fegyelmezetlenség, ifjonti hév. Piha! Legyen: öltöny, nyakkendő, kiszámíthatóság, egyenmondatok, körletrend.