Kálmán C. György: Magánvalóság (Spontán)

  • 1998. október 22.

Egotrip

Most ezt egészen spontánul írom, ahogy kikívánkozik belőlem, őszintén, egyszerűen, sallangmentesen, minden teketória és köntörfalazás nélkül.

Most ezt egészen spontánul írom, ahogy kikívánkozik belőlem, őszintén, egyszerűen, sallangmentesen, minden teketória és köntörfalazás nélkül.

Mert hallottam a választás estéjén egy nyilatkozatot, Szájer József maga szájából, miszerint "a fiatal magyar demokrácia történetében először fordult elő, hogy a kormányra került koalíció az önkormányzati választásokon még erősíteni tudta népszerűségét", majd másnap kora reggel hallottam egy nyilatkozatot, Orbán Viktor enszájából, miszerint "a fiatal magyar demokrácia történetében először fordult elő, hogy a kormányra került koalíció az önkormányzati választásokon még erősíteni tudta népszerűségét", s ezen az érdekes egybeesésen gondolkodóba estem.

Lehet, hogy túl sok médiát engedek az életembe.

Mert nyilván, ha csak az egyik nyilatkozatot hallgatom, legföljebb ha az tűnik fel, hogy választékos, formált, kissé emelkedett értékeléssel van dolgom, és, istenkém, sajátos értelmezése a történteknek (de mi nem az?); bármely párt, politikai erő így szeret beszélni nálunk manapság, erőt és nyugodtságot mutatva, pozitívumokat hangsúlyozva. De szó szerint ugyanazt hallani, kétszer - ez, khm, érdekes. És még az is lehet, hogy más fórumokon ugyanezt lenyilatkozta volt a kormányzó erők több más politikusa is, Deutschtól Borossig, Ádertől Balsaiig és Torgyánig, csak azokból én kimaradtam.

Beletekint mintegy az ember a politika boszorkánykonyhájába, hogy főzik ki, abálják, pácolják, sütik át, díszítik.

Ilyenkor, én legalábbis úgy gondolom, az történik, hogy a párt tanácsadói közül valaki kifundál néhány elegáns mondatot, amit (ilyen és ilyen eredmény esetén) mindenkinek mondania kell, ezt az illetékes vezetők gondosan bemagolják (érettünk dolgoznak ők, időt nem sajnálva, olvasólámpájuk fényénél, éjtszaka, míg a család halkan, békésen szuszog), hogy aztán hiba ne legyen, ellentmondás ne terhelje a harmonikus együttlétet (nekik egymással és együtt a polgárokkal). Azért az nagy égés volna, ha kimaradna például "a fiatal magyar demokrácia történetében először fordult elő" fordulat. Még jönnének az ocsmány sajtóhiénák, a médiatúlhatalom, számon kérni.

Nem kell rájuk szólni, hogy ne izgulj, fiam, csak ahogy emlékszel, saját szavaiddal, foglald össze, eddig megvan a hármas. Õk készültek.

Így aztán Horn Gyula a hebehurgya kitöréseivel maga volt a szeles ifjúság. Antall József nehezen kimagyarázható rögtönzései, visszanézve, a fiatalság féktelenségét idézik. Mostanra végre lett öregecske kormányunk, olyan vezetésünk, amelyik semmit nem bíz a véletlenre, jól bebiztosítja magát, felkészült, elvet minden spontaneitást. Sokszor előfordult már az a változat is, hogy amikor a miniszterelnök (vagy bárki felelős nyilatkozó) megfogalmazott valamit, azt minden további megszólaló szó szerint követi. Szó sem lehet arról, hogy valaki, csak úgy magától, attól eltérjen. Függelemsértés, fegyelmezetlenség, ifjonti hév. Piha! Legyen: öltöny, nyakkendő, kiszámíthatóság, egyenmondatok, körletrend.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.