Para

Kovács Imre: Én

publikálva
1998/43. (10. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Konvertáltam neked a szöveget, mondta, aztán ráugrott a Sopianae lightra, a szeme csillogott, most meg beleülsz a gépembe. Igen, beleülök, gondoltam, legyen egyszer az írás tárgya a valóság, amikor az élet igazi chipkatonái csapnak össze valóságos tétért. Ilyen ez most. Nagy, mócsingos indulatok feszülnek össze, balról a Móricz Zsigmond-féle köpetes tessékelés, jobbról sikamlós Szabó Dezső, a harc, a verejték, a könnyek, a brokkoli, bocs, a fenntevényezés, no elég.

Konvertáltam neked a szöveget, mondta, aztán ráugrott a Sopianae lightra, a szeme csillogott, most meg beleülsz a gépembe. Igen, beleülök, gondoltam, legyen egyszer az írás tárgya a valóság, amikor az élet igazi chipkatonái csapnak össze valóságos tétért. Ilyen ez most. Nagy, mócsingos indulatok feszülnek össze, balról a Móricz Zsigmond-féle köpetes tessékelés, jobbról sikamlós Szabó Dezső, a harc, a verejték, a könnyek, a brokkoli, bocs, a fenntevényezés, no elég.

Jönnek a hírek, leszedik a fejem, elnyammognak rajtam, nyammofílek, én meg szerencsétlen, nyomorult nyammofób vagyok, ez egyébként tetszik, az alaphülyeséget a Múzeum cukrászdában loptam két beszívott polgártól, akik nem is hitték, milyen hasznosak számomra. Itt köszönném meg, látjátok, bátortalan csuprok, ezért bizonytalan leadni délután a vért, dumákat, könyvet, brokkolit.

Enélkül apró, bozontos semmittevés lennék, témátlan, gyáva fókagyermek, de szerencsére, meg a tudás, hogy ölni, de nem szükségszerűségből, csak úgy, hadd fröccsenjen a vér a Holdig, bocikám. Tehát Holdig fog fröccsenni a holding, mackósajtos lesz még a kívülállók szája is, mondta a KutyaMaci, de lehurrogták a többi összegyűjtött, alvásra szakosodott állatok. Az állatok körében egyébként mostanában nyugtalanság érzékelhető, a Kövér Nyúl büdös, a Vad Oroszlán kiszáradt, a többiek meg örülnek, ha bekerülnek az ügyeleti napirendbe, oly ritkán kerül rájuk a sor. Megengedhetetlen pillanataik vannak, megbocsáthatatlan gondolataik, mi pedig büntetünk és jutalmazunk, mint szokás a kertekben reggelente, árammal csemetét, söréttel fajt.

Visszatérve a gép bitorlására, amin ezt a dolgot írom, mögöttem a sármos virágáruslány-szakértő, aki szeretne híreket klónozni, de én nem hagyom, teleírom előtte az étert, bezony, beleszántok a semmibe, fehér szaténnadrágban, nagy, hülye orral a fejemen, meg a megfelelő tartozékokkal, mint szem, fül, tekintet, szemöldök, ez is milyen perverz, de hagyjuk, inkább.

A pórnép hagymaevő része mókás jelmezekben kivonul, remegő térddel transzparenseket emel, rajtuk tréfás feliratok meg rajzok, melyeken kifigurázott emberek, helyzetek, problémák, úgy mennék már, de Kanada nem fogad.

publikálva
1998/43. (10. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk