Para

Kovács Imre: Én

  • 1998. október 22.

Egotrip

Konvertáltam neked a szöveget, mondta, aztán ráugrott a Sopianae lightra, a szeme csillogott, most meg beleülsz a gépembe. Igen, beleülök, gondoltam, legyen egyszer az írás tárgya a valóság, amikor az élet igazi chipkatonái csapnak össze valóságos tétért. Ilyen ez most. Nagy, mócsingos indulatok feszülnek össze, balról a Móricz Zsigmond-féle köpetes tessékelés, jobbról sikamlós Szabó Dezső, a harc, a verejték, a könnyek, a brokkoli, bocs, a fenntevényezés, no elég.

Konvertáltam neked a szöveget, mondta, aztán ráugrott a Sopianae lightra, a szeme csillogott, most meg beleülsz a gépembe. Igen, beleülök, gondoltam, legyen egyszer az írás tárgya a valóság, amikor az élet igazi chipkatonái csapnak össze valóságos tétért. Ilyen ez most. Nagy, mócsingos indulatok feszülnek össze, balról a Móricz Zsigmond-féle köpetes tessékelés, jobbról sikamlós Szabó Dezső, a harc, a verejték, a könnyek, a brokkoli, bocs, a fenntevényezés, no elég.

Jönnek a hírek, leszedik a fejem, elnyammognak rajtam, nyammofílek, én meg szerencsétlen, nyomorult nyammofób vagyok, ez egyébként tetszik, az alaphülyeséget a Múzeum cukrászdában loptam két beszívott polgártól, akik nem is hitték, milyen hasznosak számomra. Itt köszönném meg, látjátok, bátortalan csuprok, ezért bizonytalan leadni délután a vért, dumákat, könyvet, brokkolit.

Enélkül apró, bozontos semmittevés lennék, témátlan, gyáva fókagyermek, de szerencsére, meg a tudás, hogy ölni, de nem szükségszerűségből, csak úgy, hadd fröccsenjen a vér a Holdig, bocikám. Tehát Holdig fog fröccsenni a holding, mackósajtos lesz még a kívülállók szája is, mondta a KutyaMaci, de lehurrogták a többi összegyűjtött, alvásra szakosodott állatok. Az állatok körében egyébként mostanában nyugtalanság érzékelhető, a Kövér Nyúl büdös, a Vad Oroszlán kiszáradt, a többiek meg örülnek, ha bekerülnek az ügyeleti napirendbe, oly ritkán kerül rájuk a sor. Megengedhetetlen pillanataik vannak, megbocsáthatatlan gondolataik, mi pedig büntetünk és jutalmazunk, mint szokás a kertekben reggelente, árammal csemetét, söréttel fajt.

Visszatérve a gép bitorlására, amin ezt a dolgot írom, mögöttem a sármos virágáruslány-szakértő, aki szeretne híreket klónozni, de én nem hagyom, teleírom előtte az étert, bezony, beleszántok a semmibe, fehér szaténnadrágban, nagy, hülye orral a fejemen, meg a megfelelő tartozékokkal, mint szem, fül, tekintet, szemöldök, ez is milyen perverz, de hagyjuk, inkább.

A pórnép hagymaevő része mókás jelmezekben kivonul, remegő térddel transzparenseket emel, rajtuk tréfás feliratok meg rajzok, melyeken kifigurázott emberek, helyzetek, problémák, úgy mennék már, de Kanada nem fogad.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.