Para

Kovács Imre: Én

  • 1998. október 22.

Egotrip

Konvertáltam neked a szöveget, mondta, aztán ráugrott a Sopianae lightra, a szeme csillogott, most meg beleülsz a gépembe. Igen, beleülök, gondoltam, legyen egyszer az írás tárgya a valóság, amikor az élet igazi chipkatonái csapnak össze valóságos tétért. Ilyen ez most. Nagy, mócsingos indulatok feszülnek össze, balról a Móricz Zsigmond-féle köpetes tessékelés, jobbról sikamlós Szabó Dezső, a harc, a verejték, a könnyek, a brokkoli, bocs, a fenntevényezés, no elég.

Konvertáltam neked a szöveget, mondta, aztán ráugrott a Sopianae lightra, a szeme csillogott, most meg beleülsz a gépembe. Igen, beleülök, gondoltam, legyen egyszer az írás tárgya a valóság, amikor az élet igazi chipkatonái csapnak össze valóságos tétért. Ilyen ez most. Nagy, mócsingos indulatok feszülnek össze, balról a Móricz Zsigmond-féle köpetes tessékelés, jobbról sikamlós Szabó Dezső, a harc, a verejték, a könnyek, a brokkoli, bocs, a fenntevényezés, no elég.

Jönnek a hírek, leszedik a fejem, elnyammognak rajtam, nyammofílek, én meg szerencsétlen, nyomorult nyammofób vagyok, ez egyébként tetszik, az alaphülyeséget a Múzeum cukrászdában loptam két beszívott polgártól, akik nem is hitték, milyen hasznosak számomra. Itt köszönném meg, látjátok, bátortalan csuprok, ezért bizonytalan leadni délután a vért, dumákat, könyvet, brokkolit.

Enélkül apró, bozontos semmittevés lennék, témátlan, gyáva fókagyermek, de szerencsére, meg a tudás, hogy ölni, de nem szükségszerűségből, csak úgy, hadd fröccsenjen a vér a Holdig, bocikám. Tehát Holdig fog fröccsenni a holding, mackósajtos lesz még a kívülállók szája is, mondta a KutyaMaci, de lehurrogták a többi összegyűjtött, alvásra szakosodott állatok. Az állatok körében egyébként mostanában nyugtalanság érzékelhető, a Kövér Nyúl büdös, a Vad Oroszlán kiszáradt, a többiek meg örülnek, ha bekerülnek az ügyeleti napirendbe, oly ritkán kerül rájuk a sor. Megengedhetetlen pillanataik vannak, megbocsáthatatlan gondolataik, mi pedig büntetünk és jutalmazunk, mint szokás a kertekben reggelente, árammal csemetét, söréttel fajt.

Visszatérve a gép bitorlására, amin ezt a dolgot írom, mögöttem a sármos virágáruslány-szakértő, aki szeretne híreket klónozni, de én nem hagyom, teleírom előtte az étert, bezony, beleszántok a semmibe, fehér szaténnadrágban, nagy, hülye orral a fejemen, meg a megfelelő tartozékokkal, mint szem, fül, tekintet, szemöldök, ez is milyen perverz, de hagyjuk, inkább.

A pórnép hagymaevő része mókás jelmezekben kivonul, remegő térddel transzparenseket emel, rajtuk tréfás feliratok meg rajzok, melyeken kifigurázott emberek, helyzetek, problémák, úgy mennék már, de Kanada nem fogad.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.