Para

Kovács Imre: Én

  • 1998. október 22.

Egotrip

Konvertáltam neked a szöveget, mondta, aztán ráugrott a Sopianae lightra, a szeme csillogott, most meg beleülsz a gépembe. Igen, beleülök, gondoltam, legyen egyszer az írás tárgya a valóság, amikor az élet igazi chipkatonái csapnak össze valóságos tétért. Ilyen ez most. Nagy, mócsingos indulatok feszülnek össze, balról a Móricz Zsigmond-féle köpetes tessékelés, jobbról sikamlós Szabó Dezső, a harc, a verejték, a könnyek, a brokkoli, bocs, a fenntevényezés, no elég.

Konvertáltam neked a szöveget, mondta, aztán ráugrott a Sopianae lightra, a szeme csillogott, most meg beleülsz a gépembe. Igen, beleülök, gondoltam, legyen egyszer az írás tárgya a valóság, amikor az élet igazi chipkatonái csapnak össze valóságos tétért. Ilyen ez most. Nagy, mócsingos indulatok feszülnek össze, balról a Móricz Zsigmond-féle köpetes tessékelés, jobbról sikamlós Szabó Dezső, a harc, a verejték, a könnyek, a brokkoli, bocs, a fenntevényezés, no elég.

Jönnek a hírek, leszedik a fejem, elnyammognak rajtam, nyammofílek, én meg szerencsétlen, nyomorult nyammofób vagyok, ez egyébként tetszik, az alaphülyeséget a Múzeum cukrászdában loptam két beszívott polgártól, akik nem is hitték, milyen hasznosak számomra. Itt köszönném meg, látjátok, bátortalan csuprok, ezért bizonytalan leadni délután a vért, dumákat, könyvet, brokkolit.

Enélkül apró, bozontos semmittevés lennék, témátlan, gyáva fókagyermek, de szerencsére, meg a tudás, hogy ölni, de nem szükségszerűségből, csak úgy, hadd fröccsenjen a vér a Holdig, bocikám. Tehát Holdig fog fröccsenni a holding, mackósajtos lesz még a kívülállók szája is, mondta a KutyaMaci, de lehurrogták a többi összegyűjtött, alvásra szakosodott állatok. Az állatok körében egyébként mostanában nyugtalanság érzékelhető, a Kövér Nyúl büdös, a Vad Oroszlán kiszáradt, a többiek meg örülnek, ha bekerülnek az ügyeleti napirendbe, oly ritkán kerül rájuk a sor. Megengedhetetlen pillanataik vannak, megbocsáthatatlan gondolataik, mi pedig büntetünk és jutalmazunk, mint szokás a kertekben reggelente, árammal csemetét, söréttel fajt.

Visszatérve a gép bitorlására, amin ezt a dolgot írom, mögöttem a sármos virágáruslány-szakértő, aki szeretne híreket klónozni, de én nem hagyom, teleírom előtte az étert, bezony, beleszántok a semmibe, fehér szaténnadrágban, nagy, hülye orral a fejemen, meg a megfelelő tartozékokkal, mint szem, fül, tekintet, szemöldök, ez is milyen perverz, de hagyjuk, inkább.

A pórnép hagymaevő része mókás jelmezekben kivonul, remegő térddel transzparenseket emel, rajtuk tréfás feliratok meg rajzok, melyeken kifigurázott emberek, helyzetek, problémák, úgy mennék már, de Kanada nem fogad.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.